A sors most úgy döntött, nem kell újabb 11 évet várni egy újabb Dez Fafara interjúra, így szinte takra egy év után újra hazai színpadon üdvözölhettük a kedélyes frontembert, aki a koncert előtti beszélgetésen olyan barátsággal üdvözölt, mintha tegnap váltunk volna el…
És így folytattuk:
Finisben az új lemez, hogy álltok vele jelen pillanatban?
Úgy másfél hete fejeztük be a felvételeket, és valami cseszettül súlyos anyag lett. Teljesen más, mint az eddigi Devildriver lemezek, továbbléptünk, sokkal punkosabb lett, thrashesebb, gyorsabb, még arcbamászóbb.
Még gyorsabb és agresszívebb, mint a korábbiak?
Így van, sokkal durvább lesz. Az életem az utóbbi hat hónapban egy kicsit felborult (szomorkás grimaszt vág), ezért lett ennyire agresszív az egész album. Sok olyan személyes dolog történt, amit ki kellett adni valahogy.
Ez azt jelenti, hogy a szövegek is személyesebbek lesznek most?
Az előző lemez inkább történetmesélős volt, az új szövegek rólam, az életemről fognak szólni. Mindarról, amin keresztülmentem az utóbbi időben.
A dalokat amúgy miképp rakjátok össze? Próbateremben vagy mp3-akat küldözgettek egymásnak?
Az egész zenekar hozza a dalokat, én a szövegeket, aztán összerakosgatjuk őket. Mindenki belead valami ötletet, aztán Mike (Michael Spreitzer – gitár) házában a többiek kidolgozzák a témákat, elküldik nekem neten, én meg megmondom, hogy melyik tetszik és melyik nem. Aztán amint megvan az összes dal, akkor kezdem el írni a szövegeket hozzá.
Hány dal jött össze?
15, ami közül egy feldolgozás, a 16 Horsepowertől a Black Soul Choir. Durván jól sikerült.
Mennyire dolgoztátok át? Újjá formáltatok vagy csak jólesőn eljátszottátok a dalt?
Nem, nem, abszolút nem emlékeztet az eredetire. Igazából olyan lett, mint egy Devildriver dal. Eredetileg bónusznak akartuk, de annyira jól sikerült, hogy végül felraktuk a lemezre.
Ki volt a producer?
Mark Lewis. (Trivium, Chimaira, All That Remains) Greg Weiss pedig egy csomó vokálba besegített.
Miben segítettek, mit tudtak hozzátenni a lemezhez?
Nálam a ritmusokban segítettek, és hogy az ének még jobban ráfeküdjenek a zenére. Az előző anyagon egy picit hátrébb kerültek az énektémák, akkor úgy passzolt jobban a zenéhez. Ezen a lemezen sokkal előrébb került az egész, úgymond kiemelkedik a vokál a zenéből. (halkan imitálja a mostani énekstílust)
Kipróbáltál most valami újdonságot az énektémákban?
Az első anyagunkon a Nothing’s Wrong című dalban volt például egy csomó magas téma – amúgy ma ezt fogjuk játszani először – és most az egész lemez hasonló ehhez. Valahogy az ének most olyan… szorongós. Akad persze mélyebb téma is, de leginkább ez a (imitálja a hangot) magas hangfekvés megy. Pont az vehető észre, hogy hogyan éreztem magam akkoriban.
Befejeztél minden szöveget stúdiózás előtt vagy ott is dolgoztál még valamin?
Csak egy dal verzéit írtam csak meg a stúdióban, a többi kész volt már előtte. Hajnali ötkor keltem, ittam egy kevés bort, beszívtam egy picit és nekiálltam az írásnak. (vigyorog)
Tulajdonképpen miért hoztok ki új lemezt ennyire sűrűn? Az utolsó tavaly jelent meg…
Szerintem fontos, hogy 16-18 havonta legyen új lemez. Az majdnem két év. Hosszú idő ez egy ember életében, főleg ha valaki várja az új anyagot. Sok zenekar 3 évet is vár két kiadvány között, az baromi sok.
Hogy tudjátok így frissen tartani magatokat dalszerzésileg?
Ha kétévente jelentetsz meg egy új lemezt, az azzal jár, hogy két évvel előbbre jársz, fejlődsz. Minden lemezünk más. Ha 3-4 évet vársz, akkor beleragadsz ugyanabba a stílusba, és folyamatosan ugyanazt a lemezt fogod megcsinálni, újra és újra a végtelenségig. Ahogy változnak a stílusok, ahogy maga az élet változik… minket ez frissít és pörget fel ahhoz, hogy új zenéket írjunk. A változás a legfontosabb dolog, ami létezik. Ez az, ami mássá tesz, ami megkülönböztet a többiektől. Most például leginkább a punk rock hatása fog érződni a dalokon. Az mindig észrevehető valamilyen formában, amit én vagy a többiek éppen hallgatunk.
Kedvenc punk rock zenekaraid?
A Black Flag, Dead Kennedys, Germs, Fear...
A mai punkrock zenekarok is érdekelnek?
Á, a mai punk rockot a Rancid és a Green Days jelenti, és az minden, csak nem punk rock. Ha rábukkanok valami underground punk rock zenekarra, amitől eláll a szavam, annak örülök, de igazából az utóbbi időben nem nagyon találkoztam ilyesmivel.
Van kifejezetten egy kedvenc dalszöveged?
Atyaég, fogalmam sincs.
Tudod, a szokásos sablonkérdés, amit utálnak a zenészek, ha lenne lehetőséged az űrbe kilőni egy dalt, akkor mit választanál? Bár ezt talán már elsütöttem korábban…
(röhögünk)
Fogalmam sincs… (vigyorog, gondolkodik) Talán az End Of The Line-t, ez valahogy összefoglalja a Devidrivert.
A zene vagy a szöveg miatt?
A zene ÉS a szöveg miatt. Más zenekarokból sokan mondták már, hogy ez a kedvenc Devildriver daluk.
Ha új zenekarokat hallgatsz, neked mi a fontosabb, a szöveg vagy a zene?
Ha a szöveg szar, a zenekar is szar. Ha a szöveg jó, de a zene szar, akkor is szar a zenekar. Egy egészséges, jó keveréknek kell lennie, akkor működik a dolog.
És mi a helyzet az AC/DC-vel?
Az AC/DC-vel? (vigyorog) Megvan minden lemezük, minden dalt ismerek, a világ legnagyobb és legjobb rockbandája.
Valahol olvastam, hogy készül egy Devildriver DVD is…
Igen, ez így van, csakhogy a kiadónk jelen pillanatban nem igazán akar DVD-t kihozni. Kilenc évnyi felvételünk van. Nem erőltethetjük, hogy megjelentessék ha nem akarják, pedig megvan minden anyag és nem kerülne semmibe. Ráadásul mióta saját tulajdonunkban vannak a felvételek, és ennek ellenére sem adhatjuk ki… ez egy ördögi kör. Úgy sejtem, ellophatták a felvételt, így egészen biztosan felkerül majd valahova, ha figyeled az internetet. Bár nem tudok erről az égvilágon semmit amúgy. De úgy tudom, olykor megtörténik az ilyesmi. (vigyorog)
Volt valami olyan fordulópont az életedben, amitől jobb emberré váltál?
Igen, amikor otthagytam a Coal Chambert. Ez volt, ami jobb emberré tett, nem akartam többet olyan emberek társaságában lenni, akiket nem szeretek, és akik napi rendszerességgel drogoznak, amivel a saját életüket teszik tönkre. És nem akartam olyanokkal lenni, akik gigantikus rocksztár egóval rendelkeztek, akiknek a hírnév a fejükbe szállt. Ez a változás volt az, ami a családi életemben és a karrieremben is hatalmas fordulópontot jelentett.
Szerinted tud működni egy zenekar barátság nélkül?
Nos, az úton egy idő után úgyis mindenki egymás idegeire megy, szóval szerintem valamilyen formában mindenképpen fontos, hogy meglegyen a barátság.
Ezek szerint a mostani zenekaroddal kimondottan jóbarátok is vagytok?
Persze. (vigyorog) De nem szabad összekeverni, ha egy hajó kapitánya vagy, vagy ha te vagy a vezető és mellette barátok vagytok. Meg kell lennie azoknak a bizonyos lépcsőfokoknak, megvan, hogy ki viszi el a hátán a koncertet és ki az, akinek nem ez a dolga. Ők tisztelnek engem, én pedig tisztelem őket, jól működik ez a barátság így. És ennyi év után mennyire jó, hogy ezt tudom mondani! (nevet)
Jellegzetesek és híresek nálatok a hatalmas circle pitek. Milyen emlékeid vannak ezekről az őrületekről?
A Download fesztiválon volt a legnagyobb circle pit. Valami 15-20ezer ember lehetett ott… A következő évben 100ezer ember és négy hatalmas circle pit volt. Őrület az egész, pedig az egész csak egy kapcsolat a közönség és köztünk. Amúgy nem én csinálom a circle piteket, én csak megkérem őket, a rajongók meg azt teszik, amit szeretnének. (mosolyog)
Tavaly említettél egy side projectet, furulyán játszol ott, valami ilyesmi rémlik…
Az a High Desert Moon, ahol észak-amerikai indián furulyán játszom. Greg Weiss-szel közös projekt, aki irtózatosan jó arc, az ő apja írta a Rhinestone Cowboyt és egy csomó más nagyon híres amerikai dalt. Nagyon távol áll az egész a metaltól, de jólesik csinálni.
