Az amerikai Disturbed hazánkat eddig elkerülte, és jó eséllyel a jövőben is minimum Ausztriába kell utazni, ha valaki látni szeretné a modern metal egyik mainstream alapvetését. A nyári Nova Rockos fellépésük előtt nyílt lehetőség egy teljesen spontán telefonos interjúra David Draimannal, aki a sűrű nevetgélés közepette némi információt is megosztott velünk.
Milyen emlékeid vannak a zenekar első éveiről, az első saját koncertről?
Ó, az nagyon régen volt már (nevet), 13 éve kezdtük a zenekarosdit. A legelső koncertünk egy chicagoi klubban volt, irdatlan régen, kb. 200 embernek játszottunk. Iszonyatosan ügyetlenek voltunk (nevet) és fogalmunk sem volt az égvilágon semmiről, nagyon sokat kellett tanulnunk utána.
Sokan vitáznak arról, hogy a Disturbed tulajdonképpen metal vagy hard rock zenekar. Te mit gondolsz erről?
Ha minket kérdezel, az a válaszunk, hogy mi metal zenekar vagyunk. Ha a műfaj mai meghatározását nézzük, akkor a metalt most azokra a zenékre sütik rá, ahol metalos akkordokat játszanak, dallam nélkül, limitált riffekkel. A NYHC és a thrash metal kereszteződése az, ami az utóbbi években divatossá vált. A mi hatásaink a klasszikus metal bandák közül kerültek ki, Sabbath, Maiden, Priest, Metallica, Queensryche, Pantera. Ezek azok a csapatok, amik arra ösztökéltek, hogy hangszert vegyünk a kezünkbe. Ha húsz évvel ezelőtt jött elő volna ez a kérdés, senki nem kérdőjelezte volna meg, hogy hova kategorizáljon be minket. Viszont manapság amire azt mondják, hogy metal, nem igazán hasonlít arra, amit mi játszunk. Amivel nincs is semmi probléma, de ettől függetlenül, ha erről bármikor megkérdezel minket, mindig azt fogjuk mondani, hogy metal zenekar vagyunk.
Említetted, hogy kik voltak a régi hatásaid. Manapság is inspirál valamilyen új zene?
Nem igazán. Egymást inspiráljuk. (nevet) De ez tényleg így van, mi vagyunk egymás legnagyobb inspirációi. A hangzásunk is így alakult ki, tiszteljük egymást és zenészként egymásra hatunk, szeretünk együtt dolgozni. Ahol ma tartunk zenészként, azt közösen értük el.
A mai zenekarok közül nem is érdekel semmi?
Hatnak azért ránk valahol persze, és mivel kollégák, barátok is vagyunk, pl. a Kornékkal, a Slipknotos srácokkal, a Lamb Of Godot is szeretjük… Sok zenekar van akik tehetségesek, és értékeljük a munkásságukat.
Az utolsó lemezetek, az Indestructible hogy készült, gyorsan megírtátok a dalokat vagy sok meló volt összehozni az albumot?
Valahol a kettő között. Eltartott egy ideig, míg elkészült, mindamellett gördülékenyen haladtunk mindennel.
Elég sok bandával turnéztatok, de melyik csapat volt a legjobb turnépartner?
Hú, nehéz egyet kiválasztani, rengeteg zenekarral összebarátkoztunk, jól éreztük magunkat… A Black Sabbath és a Metallica egészen biztosan a lista tetején lenne… (gondolkodik), nem könnyű csak egyet kiragadni, és nem is lenne túl igazságos. (nevet)
Kipróbáltad már a Rock Bandet? (népszerű videójáték – V.Sz.)
Mike és John próbálta ki valami promóció miatt. Sosem vágytam rá, hogy ilyesmivel játsszam, annak ellenére, hogy elismerem, amit a műfajért tett a játék, a rockzenét megszeretteti egy teljesen új generációval. Az igazi „rock band”-nek nincs párja, minek szórakozzam akkor egy játékkal? (nevet)
A két utóbbi két lemezetek borítója képregényes hangulatú. Te szereted a képregényeket? Az ötlet egyébként honnan jött?
Gyerekként szerettem, persze. Az utolsó lemez borítóját David Finch készítette, aki képregény-rajzoló művész, a Ten Thousand Fistet Todd McFarlane, akinek nagyon szeretem a művészetét. Annak idején úgy gondoltuk, hogy tökéletesen meg tudná valósítani képekben az ötleteinket, és ez így is történt, csodálatos munkát végzett.
Mi volt életed első koncertje?
Valami punk feldolgozásbandát láttam először 12 évesen a chicagoi Metro klubban.
Mit gondolsz, mit fogsz érezni majd, amikor a legutolsó dalba kezdtek bele egy koncerten?
Remélhetőleg rengeteg energiát. (nevet) Izgalmat, a közönség energiáját.
A következő lemez már készülőben?..
Amint befejezzük most a koncertezést, nekilátunk a dalírásnak.
Mi volt életed legnagyobb leckéje, amit kénytelen voltál megtanulni?
A türelem. (nevet)
És mi volt a legnehezebb dolog, amit fel kellett adnod valamiért?
Az ivás és a dohányzás. (nevet)
Mikor?
Évekkel ezelőtt. Turné közben semmit sem ihatok és nem dohányozhatok.
Életed három legfontosabb lemeze?
A Black Sabbath-tól a We Sold Our Soul for Rock 'n' Roll, a Ride the Lightning a Metallicától, és az Iron Maidentől a The Number of the Beast.
Mi az élet értelme?
Ez jó kérdés... Bárcsak tudnám, de még mindig keresem, hogy mi lehet az. Az, amikor összegyűlik 10ezer ember, és érzem az energiájukat, majd kiengedem ezt az energiát, megszabadítva őket egyfajta tehertől. Az élet nehézségeitől való megszabadulás. Számomra ez az élet értelme.
