Shock!

Nyáron jelent meg négy év után a szegedi Dystopia új albuma, a Building Bridges. Az ezúttal is angol nyelven készült korong kilenc számot tartalmaz, és a Miracle Sound stúdióban készült az énekes/gitáros Vári Gábor irányítása alatt. A zenekarban nemrég egy gitároscsere is történt, de mint azt Gábor és Bajusz Péter basszusgitáros a Shock!-nak elmondták, lassulás nem várható, sőt: a Dystopia kissé felpörgetné a motort az elmúlt években tapasztaltakhoz képest.

Kezdjük a legfrissebbel: történt egy tagcsere a zenekarban...

Vári Gábor: Igen, augusztus legvégén vált véglegessé Mezey Balázs gitárosunk döntése, hogy nem folytatja tovább a zenélést velünk. Ez rossz és jó hír is egyben. Rossz, mert Bazsi olyan szerves részét képezte a zenekar belső dinamikájának, amit nagyon nem szerettünk volna elveszíteni. Ugyanakkor a döntése pont amiatt született meg, mert látta, hogy egy olyan sebességre váltottunk a zenekarral, ami rendszeresen több időt és energiát emészt majd fel, és nem akart ő lenni az az ember, aki visszahúz bennünket. Igazából már a Purge Yourself forgatása idején is érezni lehetett nála egy hangulatváltást, de szerintem olyan természetes része volt az ő életének is a zenekar, hogy csak hosszas őrlődés után ismerte fel, hogy nincs más megoldás. Minden tiszteletünk Bazsié, hiszen az utolsó koncerteket és a klipforgatásokat is teljes erőbedobással tolta végig, utolsó ajándékként pedig konkrétan ő kérdezte meg a nevünkben Levit, akivel ráadásul egy helyen is dolgoznak. Így jött el Blanár Levente egy szeptemberi próbára, ahol azonnal kiderült, hogy ő lesz a mi emberünk. Amellett, hogy hihetetlen jól szól a kezében a hangszer, még énekelni is nagyon jól tud, ami jócskán kibővíti a jövőbeli lehetőségeinket. Nem tudom kívülről ki mit gondol, de valójában semmilyen szinten nem vagyok oda a frontember szerepért, és persze nem azt mondom, hogy ezt egy az egyben át akarom dobni, mert Levi sem ilyen személyiség, de talán szét tudjuk kicsit dobni a szerepeket, és zeneileg is izgalmasabb megoldásokba mehetünk bele a jövőben, majd meglátjuk.

Bajusz Péter: Az igazat megvallva tényleg hatalmas szerencse volt, hogy ilyen korán megjött az utánpótlás, mert ha még egy-két év elment volna egy megfelelő ember megtalálására, az nagyon visszavett volna a lelkesedésből. Az elmúlt időszak zenekaron belüli technikai fejlesztései ugyan lehetővé teszik, hogy teljes zenekari hangzást elérjünk trióban, de azért mégiscsak jobb az vizuálisan is, hogy négyen vagyunk a színpadon, és nem backing trackről megy a másik gitársáv. A próbák alatt kiderült, hogy eléggé egyre jár az agyunk, ahogy én észrevettem, Levi gitározása, riffelése nagyban hasonlít szerintem Gabiéra, így nem kell ezen dolgozni sokat, eléggé egyben van most az egész, mint a villamos.

Viszonylag sok idő telt el a legutóbbi lemez óta. Közben volt egy Wacken-fellépésetek, amit annak idején külön is kiveséztünk, de mi minden történt még a Dystopiával a Way To Unfold kiadása óta?

Péter: Elég kalandos volt az utunk a Way To Unfold idején. Hajnal Jani, akkori dobosunk konkrétan a lemezkészítés közben lépett ki, így a megjelenés idején már Kovács Tomi ütötte nálunk a bőröket, de ő más zenekarban való elfoglaltságai miatt nem tudta nálunk vállalni a dobolást, így a lemezmegjelenés után gyakorlatilag nem is volt teljes a felállás. Ezután derült égből villámcsapásként találtuk meg Rácz Andris dobosunkat, aki azóta is a zenekar tagja. A lemez megjelenése után próbálkoztunk minél szélesebb körben népszerűsíteni az anyagot, amelynek eredményeként eljutottunk pár olyan magyar fesztiválra is, ahol addig nem volt alkalmunk fellépni, de mivel a tagcsere miatt nagyon sok idő eltelt koncert nélkül, a lemezt nem is tudtuk annyira intenzíven megturnéztatni, mint szerettük volna. Az új csapattag és az egyre jobb visszajelzések a koncertek után alapvetően kezdték felvillanyozni a zenekart, de az igazi áttörést a Wacken fesztiválra való kijutás hozta meg. Ez adott mindannyiunknak egy olyan löketet, hogy igen, ezt ezért megéri és szeretjük is csinálni, és ekkor kezdtek el formálódni az új dalok ötletei is. Igazából mivel egyikünk se ebből él, ezért nagyban befolyásolja egy zenekar sorsát, hogy az ember mennyi időt és energiát tud feláldozni érte a szabadidejéből. Nekem és Bazsinak az elmúlt négy évben gyermekünk született, tehát elég rendesen megoszlott a figyelmünk.

Gábor: Nekem a wackenes élmények mellett az hozta meg igazán az inspirációt, hogy ebben az időszakban kívül-belül igyekeztem felülvizsgálni az életem, és ez rengeteg új gondolat születéséhez vezetett, amit úgy éreztem, hogy ki kell adnom magamból. Szövegírásból sosem jeleskedtem, valahogy mindig nehezebben ment, mint kéne, így nagyon örültem amikor rájöttem, hogy ezekről a felismerésekről bőven tudok mit mesélni dalszövegek formájában. Valószínűleg hasonló oka volt, hogy a zenei ötletek is elkezdtek nagyobb iramban ömleni belőlem.

Milyen módszerrel dolgoztok ilyenkor? Mindenki gyűjtögeti az ötleteit, aztán egy adott időpontban összerakjátok őket, tehát folyamatosan születnek a dalok, vagy kampányszerűen kezdtek el dolgozni a lemezen?

Péter: Is-is. Az első dal már 2016-ban bevetésre került a Wacken fesztiválon, az összes többi pedig szép sorjában íródott. Igazából most Gabi egyszerűen megállíthatatlan volt dalírási szempontból. Nagyon megcsókolhatta a múzsája, vagy nem tudom mi történt vele, de konkrétan sokszor csak kapkodtam a fejem, hogy milyen tempóban jönnek ki belőle a dalok. Ezeket a dalokat mind rendre fel is demózta otthon, így már nagyon sokszor kész anyaggal dolgoztunk, amit aztán csiszoltunk és gyakoroltunk ki a próbán. Gyakorlatilag 2017 második felében meg is írtuk így a lemezanyagot, amit folyamatosan rögzítettünk a Miracle Sound Studio-ban, és egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy van egy kilencdalos lemezanyagunk. Ekkor szövegírási fázis, éneklés, még egy érlelés, átírások, és kvázi így állt össze az anyag nagyvonalakban.

Gábor: Igen, Peti nagyon nem tudott mit kezdeni a tempóval, én meg emlékszem, hogy igazából semmi más nem történt, csak a dalírást, mint tevékenységet végre be tudtam építeni egy szokás formájában a mindennapjaimba. Korábban sokszor szégyenkezve gondoltam bele, hogy itt van ez a zenekar, minden itt van a seggünk alatt, van egy stúdióm, satöbbi, ehhez képest mégsem volt nálunk sosem igazán gördülékeny az alkotás. Megpróbáltam megnézni, hogy mit tehetek az ügyben, és ahogy nap, mint nap leültem a gép elé demózgatni, egyre inkább jöttem rá, hogy ezzel kapcsolatban kicsit a saját magunk ellenségei voltunk korábban.

Péter: A fő dalszerzők a zenekarban alapvetően Gabi és én vagyunk már nagyon régóta. Nekem a dalírás kezdeti szakaszában nagyon nem akartak jönni az ötletek, ami miatt kicsit meg is rekedtem. Gyakorlatilag minden témám a kukában landolt... Cserébe, mint mondtam, Gabi sorra hozta a témákat, ami megalkotta a lemez nagyobbik felét. Ez a lendület engem is inspirált, így erre a lemezre a végén én is hoztam majd három egész számot, sőt, Andris is hozott egy gitártémát, amit még kábé 12 éves korában írt egy lestrapált akusztikus gitáron, Ebből lett a Silent Observer gitárdallama. Eddig is nagyjából így épült fel a dolog, vagy Gabi, vagy én hoztunk egy témát, azt négyen megrágtuk, gyakoroltuk, ha nem ment a dolog, kuka, ha jó volt, akkor ment fel a lemezre. A főrendezői és produceri szerep természetesen megint Gabié volt, hiába mondja mindig azt, hogy többet sohasose. (nevet)

Gábor: Mondjuk ezt inkább a hangmérnöki részre szoktam mondani! (nevet) De az is igaz, hogy egyáltalán nem vagyok az a típusú ember – az említett magambanézés után meg pláne –, aki szeret főnökösködni, így ebből a szempontból sokszor alaposan fenékbe kellett rúgnom magam, és így is rengeteg őrlődéssel járt számomra ez az időszak. Viszont sajnos az a szitu állt elő, hogy vagy én, vagy senki! (nevet) Ezzel együtt igyekeztem azért úgy csinálni, hogy inkább ösztönözzem a zenésztársaimat, mint a földbe döngöljem. Szerencsére a végére Peti is felszívta magát, sikerült átvennie a lendületet. A Free-fall lett igazi közös gyerek ezúttal, de a Door That Never Opened és a Stranded And Confined zenei része szinte egy az egyben Petié. A számok szerkezeti véglegesítése és a feléneklések pedig mindig közösen mentek, mindig figyeltem a srácok véleményére, hiszen most nem volt objektív a fülem és ezt tudtam is.

Szerintetek hogy sikerült ez az új album? Miben jobb az előzőeknél, ha jobbnak tartjátok?

Péter: Azt nem tudom, hogy jobb-e, de biztos, hogy nekem ez jobban tetszik! (nevet) Véleményem szerint talán abban lehet más, hogy sokkal kompaktabb az előzőnél, illetve itt én egyik dalt se érzem még így bő fél év távlatából sem tölteléknek. Én ezt mindenképp előrelépésnek érzem az előző lemezhez képest a mostanit, habár mindegyik eddig megjelent kiadványunkon vannak nagy kedvenceim. Szívem szerint én még demós dalt is néha elővennék... Hiába, öregszem. Az a fránya nosztalgia.

Gábor: Azt gondolom, hogy vannak bizonyos szempontok, ami alapján biztosan jobb. Sokkal átgondoltabb, több szinten átgondolt szövegvilága van, és hangzás tekintetében is előrelépésnek érzem. Persze vannak olyan megfontolások is, ami miatt óhatatlanul távolabb kerültünk egy bizonyos fajta zenehallgatói körtől de talán közelebb kerülhetünk ahhoz, hogy igazán megtaláljuk a sajátunkat. Az új anyag nagyon önzetlen és dalcentrikus az elődjéhez képest, most minden sallangot igyekeztünk lehámozni, ami azok számára, akik a progosabb vonal felől közelítettek felénk talán nem olyan jó hír, viszont számtalan példát látunk arra, hogy még olyanoknak is megtetszenek ezek az új szerzemények, akik nem feltétlenül hívei a keményebb zenei stílusoknak. Idővel elválik, hogy ez jó-e vagy sem, számomra egyáltalán nem derogáló, hogy metalos szempontból egyesek csak „kapudrogként" emlegetik a zenénket. Nagyon messze van már az az idő, amikor egy zenei stílussal próbáltam definiálni a saját identitásomat, és azt látom, hogy a zenei nyitottság egyre jellemzőbb a zenefogyasztókra, különösen a fiatalabb generációt tekintve.

Értek-e benneteket meghatározó új hatások a Way To Unfold óta, és szerintetek hallatszanak-e ezek a lemezen?

Péter: Én gyakorlatilag egy évig 0-24-ben ordítást hallottam otthon, voltaképpen ennek is köszönhető, hogy az előzőhöz képest többször kiereszthettem a hangom és ordíthattam, ahogy a csövön kifért. (nevet) Félretéve a hülyeséget, most bátrabban ki mertük használni ezt az adottságot, több helyen van a háttérben használva a durva vokál színesítőnek, ami mindenképp változás az előző anyagokhoz képest. A dobos csere abszolút hallatszik szerintem az anyagon. Andris már csak életkorából kifolyólag is teljesen más iskolán nevelkedett, mint anno Jani. Gabi ugye nap mint nap zenével foglalkozik, sorra mennek hozzá a stúdióba zenekarok, így ő egy zenekart már nem csak hanganyag, hanem produkció szempontból is vizsgál. Akarva-akaratlanul, de minden bizonnyal az is szerepet játszik ebben a kompaktságban, hogy most nem hagytuk, hogy elszálljanak a dolgok egyik helyről a másikra, hanem kijelöltünk egy utat, amit megpróbáltunk a lehetőségekhez mérten minél szélesebben körbejárni. Őszinte leszek: fogalmam sincs, hogy most éppen ki miket hallgat. Négyen húszfélét.

Gábor személye miatt nyilván adott, hol és hogyan dolgoztok a stúdióban, de érdekelne, engedtek-e külső fület a zene közelébe ebben a fázisban. Ha igen, ha nem: miért?

Péter: Nem, ebbe ne szóljon bele senki. Enyém, miénk. (nevet) Nyilván voltak külső fülek, az alkotási folyamat nem lenne teljes, ha az ember nem zuhanna egy csomószor össze, amiből általában a külső fülek és olyan barátok húzzák ki, akikben ilyen szempontból megbízik az ember. Nagyon sok bizonytalanságot pont ezek a külső fület tudnak elsimítani. Sokszor én hamarabb mutattam meg egy-egy témát zenekaron kívüli barátaimnak, hogy szerintük jó-e. De ez az egész alkotási fázist végigkísérő folyamat részemről. Egy-egy téma megírásától a végső hangzás véleményezéséig. Most ideírhatnám, hogy you know who you are, de helyette leírom, hogy baromi sokat köszönhetek Erdélyi Petinek meg Szabó Daninak, akik minden zenekarban játszanak.

Gábor: Sokszor gondolkodtam azon, hogy mi lenne, ha nem így lenne, és természetesen baromi kíváncsi is lennék, hogy egy külső hangmérnök és/vagy producer mit hozna ki belőlünk. Remélem a jövőben adódik majd alkalom erre, de ezúttal még szerettük volna ezen a fázison kicsit megfogni a költségvetést, hogy több jusson klipekre, hirdetésekre, turnézásra, satöbbi... És persze, ahogy Peti is mondta, nekem is megvoltak a kis segítőim, akár Kosta, a stúdió menedzsere, Szebi és Norbi, a kollégáim, de sokat segített a véleményével például Kovács Krisztián a Fish!-ből és az egyik legjobb szakmai külső fülem Áts Attila, aki egyébként trailer zenéivel futott be nemzetközi karriert az elmúlt években. Igyekszem egyre nyitottabb szemmel járni, és még nem adtam fel a reményt, hogy van olyan zenei termék, ami közönségre is képes találni, és nem is vállalhatatlan kompromisszum zenei szempontból.

Ezt bizonyára a közönségnek kell elsősorban tudnia, de ti hogy látjátok: mi különbözteti meg a Dystopiát a hazai és külföldi mezőny többi szereplőjétől? Mik azok az elemek, amik csak rátok jellemzők ebben a formában?

Péter: Ööö... Nem tudom... Én semelyik másik zenekarban nem vagyok benne, ez jelentős különbség. Ez tényleg nagyon nehéz kérdés. Talán... sokan felróják nekünk azt, hogy függetlenül attól, hogy csomószor megy a nagy mészárlás, arra is dallamos ének megy. Sokszor megkapjuk azt, hogy más jellegű, gondolom ordibálósabb éneket várnának egy-egy témában, vagy dalban. Talán ez lehet a különbség, hogy nem szálltunk fel a „verzében üvöltünk és a refrénben lehozzuk a csillagot az égről" vonatra. De igazából sosem gondolkodtam ezen, sosem akartam megváltani a világot valami hú, de nagy zenei újdonsággal, mert már igazából mindent megírtak, én meg nem szeretnék elektro-djent-heavy metalt játszani űrös jelmezben. Egyszerűen csak jó dalokat, illetve olyan dalokat szerettünk volna írni, amik nekünk tetszenek. Ha van közös metszet a közönség ízlésével, akkor már jók vagyunk. (nevet)

Gábor: Nekem erről az jut eszembe, amikor anno a gitártanárom megmutatta Joe Satriani zenéjét. Előtte is hallottam már a fickóról, és bevallom, első hallásra nem esett le, hogy ez most mitől akkora trúváj. Később hosszan tartó szerelmi kapcsolatba kerültem a zenéjével persze. Akkoriban elvetemültebb zenéket hallgattam, csupa progresszív mészárlással mostam rendszeresen a fülem, így nem értettem, amit szerintem ma már igen, hogy hogyan lehet a kevesebb több, hogyan lehet zseniális valami, ami nem azzal kérkedik, hogy kilóra mennyi és mennyiféle eszköz van a tárában, hanem hogy miként pakol össze véges számú dolgot mindig koherens és esztétikus egéssze. Azt gondolom, hogy ami egyedi bennünk az pont az a mód, ahogy az egyébként egyértelműnek tűnő zenei hatásokat összegyúrjuk egy szerves egésszé. Erőlködhetnénk, hogy kitaláljunk vmit, amit előttünk még soha senki, de ezt a legutóbbi módszert így utólag elég élvezetesnek mondanám. Azt látom, hogy aki elvárások nélkül, tiszta szívvel közelít az új anyaghoz, az egyszerűen csak jó dalokat hall olyan zenei elemekből összerakva, amik számunkra kedvesek, amilyeneken felnőttünk. Nekünk most ennyi volt a direktíva, és azt gondolom, ezt teljesítettük is.

Miért döntöttetek a Hammer-mellékletes kiadás mellett? Mennyire éri ez meg, és mennyire térülhet meg befektetésként? Ennyi idő alatt láttok-e már valamit abból, hogy szélesítette-e a zenekar bázisát?

Péter: Hozzánk hasonló zenekaroknak szerintem ez egy olyan lehetőség, amit nem szabad nem kihasználni, ha lehetőség adódik rá. Véleményem szerint jó döntés volt, nagyon sok olyan visszajelzést kaptunk, hogy a mellékletben volt a lemez és imádják, és eddig nem is hallottak rólunk. Egyszerűen nincs olyan, hogy mindent megtettél... Ma már nem elég zenélni tudni, tudnod kell kezelned a közösségi médiát, oda folyamatosan kontentet kell gyártani, koncertszervezőnek kell lenned, lehetőség szerint legalább demót fel kell tudnod venni, satöbbi. Szóval nem olyan, mint amikor elkezdtük. Nagyon nehéz eljutni a közönséghez, ezért volt az egyik legfontosabb szempont, hogy egy olyan terjesztési módszert találjunk, ahol a „végfelhasználónak" a kezébe lehessen adni a produktumot, és lehetősége adódjon egyből meghallgatni. Az is jó ebben, hogy végre a sajnos egyre szegényedő magyar CD-disztribúciós hálózatban is lehet kapni a lemezt.

Ha már így említetted, mennyire segíti a munkátokat a közösségi média? Mennyit profitálhat egy zenekar a ti szinteteken a Facebookból és a többi felületből?

Péter: Őszintén szólva a Facebook a módosításaival módszeresen alávág a hozzánk hasonló zenekaroknak. Egy-egy bejegyzés organikus elérése gyakorlatilag nulla, ha pedig megtolod egy kis összeggel, hogy legalább azok láthassanak egy-egy posztot, akik elvileg követnek téged, akkor is sokkal kevesebb elérést generál az elmúlt évekhez képest. A Facebook egy eszköz véleményem szerint, de elsősorban nem közönségszerzésre szolgál, hanem tartalomátadásra a meglévő közönségnek. Teszem azt, megy egy Facebook/Insta-hirdetés, akkor azt látják ezren, rákattintanak húszan, öt végignézi a klipet, három pedig talán többször megnézi, és talán bejelöli a zenekart, hogy tetszik neki. Persze minél nagyobb a követői bázis, annál inkább beindul a tömeghatás, ezen dolgozunk most, ezért készítettük a két klipet a lemezhez, ezért megyünk most koncertezni szerte az országban.

Gábor: Igen, mindig változik a színtér és a feltételek, ami alapján meg tudsz osztani a neten tartalmakat, de mindenképpen érdemes rámenni kicsit a dologra, mert akár tetszik akár nem, ez most fontos sarokköve egy zenekar közönségépítésének. Nem kell csodákat várni, de azt gondolom, hogy az új és a régi dolgok erősítik egymást. Tehát csak Facebook-hirdetések alapján senki ne várja, hogy az emberek rákattannak. Minőségi termék kell, aztán frekventált fizikai és online jelenlét együtt. És persze ezt baromi könnyű mondani, de annál nehezebb megvalósítani, főleg, hogy mi például alapvetően nem vagyunk exhibicionista emberek. Sokszor nekem is úgy kell könyörögnöm magamnak, de mint korábban is mondtam, sokszor a „vagy én, vagy senki" kategóriában találom magam. A kifogásokat pedig próbálom eliminálni az életemből, így végül általában ráveszem magam ezekre, mert tudom, hogy ha nem teszem, azzal igazságtalan hátrányt generálok a zenekar számára.

Milyen koncertterveitek vannak a következő időszakra nézve?

Péter: Az október-november elég masszív. Lesz pár bulink olyan zenekarokkal, mint a Fatal Error, a Kies, vagy az Ann My Guard, illetve csatlakozunk a Fish! zenekarhoz, és ezzel fogjuk letudni a promóciós kör első szakaszát. Tavasszal jön a következő, már azt tervezgetjük.

Ha előretekintünk újabb négy évvel, miként szeretnétek visszanézni az új albumra akkor?

Péter: Személy szerint nem szeretnék újabb négy évet várni az újabb lemezre. És igazából tudom, hogy hogyan fogok rá visszatekinteni: büszke vagyok rá, és szerintem akkor is az leszek.

Gábor: Én is remélem, hogy addigra már legalább két nagyobb kiadványt sikerül majd összehoznunk. Annak tekintetében, hogy az új felállással még gőzünk sincs milyen irányban indulunk el, most csak azt tudom biztosan, hogy ennek a lemeznek meg kellett születnie és borzasztó sokat tanultunk és tanulunk is belőle még a következő időszakban. A jövőt pedig kíváncsian várom, abban reménykedem, hogy tartogatunk még magunk számára is meglepetéseket. (mosolyog)