Mint azt a minőségi death metal rajongói jól tudják, Bill Steer a Carcass szerencsétlenül végződött multikiadós próbálkozása után otthagyta a zenekart, majd nyomtalanul felszívódott, és bár hallhattunk pletykákat különböző stoner rock projectjeiről, a visszatérésre mégis öt hosszú évet kellett várnunk.
A Firebird zenekarról, az új lemezről, és a múlt titkairól telefonon faggattam ki a legendás gitárost. Itt szeretnék köszönetet mondani főszerkesztőnőnknek, akinek lelki támogatása és diktafonja nélkül ez az interjú nem jöhetett volna létre.
Szóval Isten felhívott telefonon, és váltottunk pár szót erről-arról. Leginkább erről: Mivel foglalkoztál az elmúlt öt évben?
Mindenki felteszi ugyanezt a kérdést, nyilván úgy tűnhet, mintha nem csináltam volna semmit. Valójában rengeteg különböző emberrel játszottam együtt, különféle stílusokban, egyszerűen csak nem bíztam eléggé abban, hogy érdemes ezekkel közönség elé állni.
Ugyanezt a fajta stoner rockot játszottad, mint most a Firebirddel?
Nos, én nem igazán nevezném ezt stoner rocknak, de valóban, minden, amit az utóbbi időben csináltam, a Firebird albumhoz hasonló stílusban mozgott, legfeljebb nem volt annyira jó. Nyugis, felszabadult, de ugyanakkor sűrű zenét akartam játszani, de a megfelelő embereket igen nehéz volt megtalálni. Akikkel eddig együtt játszottam, jól tették a dolgukat, de valami mégis hiányzott. A jelenlegi csapat teljes pontossággal az elképzeléseim szerint működik.
Milyen zenekarok voltak a legnagyobb hatással mostani zenédre?
Nagyon sok különböző hatást ötvözünk. Johnny Winter, Mountain, Humble Pie, Grandfunk Railroad, Cream, Free és hasonlók.
Bemutatnád a csapat többi tagját?
Új dobosunk van, Thomasnak hívják, és svéd, ahogy Ludwig, a korábbi dobosunk is. Ludwignak sajnos túl sok idejét foglalta le a Spiritual Beggars, és úgy éreztük, nem folytathatjuk így tovább, mivel elfoglaltságait már nem tudta összeegyeztetni a Firebirddel. A menedzsere ajánlotta Thomast, aki kitűnő választásnak bizonyult. A basszusgitárosunk, Leo, a Cathedralból lehet ismerős sokaknak. Reméljük, ő képes lesz megtartani az egyensúlyt a két zenekar között.
Turnéztok az albummal?
Megtesszük, amit tudunk. Angliában biztosan lesz néhány bulink, ami Európát illeti, ott is szívesen játszanánk, ha kapnánk meghívást kluboktól. Volt pár kisebb angliai koncertünk az év elején, mostanában pedig Japánban játszottunk a Spiritual Beggars vendégeként.
A Firebird albumon teljesen másképp énekelsz, mint azt tőled a Carcassban megszokhattuk. Nagy meglepetést jelentett számomra, hogy milyen jó az énekhangod. Jártál énektanárhoz?
(nevet) Á, nem. Néhány évvel ezelőtt kipróbáltam ugyan, mielőtt ténylegesen énekelni kezdtem volna zenekarban, de valahogy nem működött, nem találtam különösebben érdekesnek. Úgy éreztem, a saját utamat kell járnom. Ez olyan, mint a gitár, egy idő után rendkívül személyes üggyé válik.
Az album gitárszólói is teljesen mások, mint amilyeneket a Carcassban hallottunk tőled, sokkal tradicionálisabbak, kevésbé kidolgozottak...
Nos, nem igazán gondolkodtam ez alkalommal a szólókon, azt játszottam csak, amiről úgy éreztem, hogy illik az adott számhoz. Teljesen máshogy születtek a témák, mint a Carcassos időkben, mikor mindent előre, gondosan kiszámítottunk. Ezek a szólók sokkal egyszerűbbek, alapvetőbbek, de ettől függetlenül működnek, nekem pont megfelelnek. Nem aggódtam túl sokat amiatt, mit szólnak majd az emberek a kevésbé technikás megközelítéshez, akik így viszonyulnak a dologhoz, amúgy se értenék a lemezt. A szólókat a dal részének tekintem, és nem igazán érdekel már, hogy telerakjam őket mindenféle okossággal, csak hogy a többi gitáros elismerését kivívjam. Embereknek írom a dalaimat, nem zenészeknek.
Ki írta a zenét és a szövegeket?
A zene nagy része az enyém. Van egy szám, amit Leo írt, ahhoz én csak a vokáltémákat meg a szövegeket hoztam.
Milyen témákról szólnak a szövegek?
A szövegek készültek legutolsónak, mivel úgy gondolom, hogy igazából a zene az, ami számít. Egyszerűen hagytam, hogy az instrumentális verziót hallgatva jöjjenek a szavak, amelyek épp oda illenek. Tulajdonképpen a dalok megírták önmagukat. Néha ugyan előfordul, hogy valamilyen meghatározott témáról írok szöveget, ami épp nagyon foglalkoztat, de általában csak hagyom megtörténni a dolgokat.
Most jöjjön néhány kérdés a múltról. Milyen idős voltál, mikor zenélni kezdtél? Mindig gitároztál, vagy játszottál más hangszereken is?
Nem, kezdettől fogva gitározom. Nagyjából 15 éves lehettem, amikor az iskolában különböző zenekarokat kezdtem összehozni, persze ezek nem voltak túl komolyak. Azt hiszem, úgy 17 lehettem, mikor csatlakoztam a Napalmhoz egy időre.
Milyen zenekarok hatására kezdtél el zenélni?
A kezdetek kezdetén? Nos, leginkább az olyan bandák hatására, mint a Deep Purple, az AC/DC, a Sabbath, a Led Zeppelin.
Hogy kerültél a Napalm Deathbe?
A dobossal barátok voltunk azidőtájt, és tulajdonképpen szerettem a zenéjüket is, így, mikor problémáik adódtak a gitárossal, felajánlottam szolgálataimat, és ők ezt elfogadták.
Ha szeretted a zenét, amit a Napalm játszott, miért indítottad el a Carcass projectet?
Nos, a Carcasst már azelőtt is csináltam, hogy csatlakoztam volna a Napalmhoz. Akkoriban még elég bénák voltunk, szóval egyáltalán nem tűnt úgy, mintha bármi komoly is lehetne belőle. Aztán a Napalmos dolgaimnak köszönhetően lehetőséget kaptunk, hogy felvegyünk egy lemezt, de ezután még évek teltek el, míg kezdtünk egy kicsit jobbak lenni. A Carcass azon kevés zenekarok egyike, amelyek lemezről lemezre fejlődtek, természetesen egy bizonyos pontig. Nagyjából a negyedik lemezig minden albummal egyre jobbak lettünk.
A Carcass zenéjére milyen bandák voltak a legnagyobb hatással?
Hmm, ezt elég nehéz lenne meghatározni. A legelején egyértelműen a death metal underground, de egy idő után, mikor kezdtünk egyre jobbak lenni, már egyáltalán nem hallgattunk hasonló stílusú csapatokat. Inkább különféle metalokat, klasszikus zenét, sőt, akár popzenét is, csak hogy kikapcsolódjunk kicsit a megszokott zajból.
Véleményed szerint mi volt a leglényegesebb különbség a korai Carcass és Napalm Death zenéje között?
A korai Carcass meglehetősen kaotikus, néha össze-vissza játszottunk, ezzel szemben a Napalm Death nagyon feszes volt.
Írtál számokat a Napalm Deathnek?
Nem, egyes részekbe volt beleszólásom, de teljes dalokat sosem írtam.
Miért hagytad ott őket végül?
Egyszerűen nem éreztem úgy, hogy volna bármiféle távlata annak, amit csináltunk, és több időre volt szükségem, hogy a Carcass dolgaira koncentrálhassak.
Tetszik neked, amit manapság csinálnak?
A Napalmék? Már nagyon régen nem követem nyomon a munkásságukat. Ami azt illeti, modern zenét sem hallgatok már nem is tudom, mióta.
Tartod még a kapcsolatot srácokkal a Napalm Death klasszikus felállásából?
Nem igazán, nagyon távol élünk egymástól, így meglehetősen bonyolult volna.
Végül miért hagytad ott a Carcasst?
Már nagyon régóta együtt voltunk, és én egyszer csak úgy éreztem, vége. Úgy értem, ahelyett, hogy egyre jobbak lettünk volna, pont az ellenkezője történt, és ez roppant elkeserítő volt. Már nem ugyanazok a srácok voltunk, akik elkezdték a zenekart, egyre kevesebb közös volt bennünk, egyre nehezebbé vált a közös munka. És mindenekelőtt zeneileg már nem tudott kielégíteni a dolog. Próbáltam óvatosan módosítgatni a zenét nekem tetsző irányba, de rá kellett jönnöm, ennyi már nem elég, totálisan mást akartam csinálni.
Tudsz valamit róluk, mit csinálnak mostanában?
A legtöbben tudják, hogy Ken nincs valami jól, agyvérzése volt másfél évvel ezelőtt, azóta is lábadozik. Már az is csoda, hogy kijött a kómából, sokáig nagyon súlyos állapotban volt.
Most már jobban van?
Már javul az állapota, de még nem száz százalékos... Csak remélni tudom, hogy felépül. Ez egy nagyon lassú és kényes folyamat, de a fő, hogy életben van, képes kinyitni a szemét és beszélni. Már ez is valami, azt hiszem. Ami Jeffet illeti... Nagyon hosszú idő után először Ken miatt találkoztunk, beszélgettünk is, de ez már nem volt ugyanaz, ha érted, mire gondolok.
Miután Mike elhagyta a Carcasst, stoner rockot kezdet játszani a Spiritual Beggars-szel. Szereted a lemezeiket?
Igen! Nagyon jó csapat, jók a riffjeik, és igazán kedves emberek.
Az csupán véletlen egybeesés volt, hogy ugyanezt az utat kezdted járni, miután kiléptél a Carcassból?
Nem tudom, talán... Azt hiszem, a legtöbb zenész hasonló stádiumokon megy végig a karrierje során, és előbb-utóbb eljön az a pont, mikor vissza akar térni a gyökerekhez. Gyökerek alatt most azt értem, ami kezdetben leginkább lelkesítette a zenével kapcsolatban. Én is pont ezt csinálom. A hatásaim ugyan régiek, de ez egy új zenekar, és én megpróbálom friss szemléletmóddal játszani ezt a zenét.
Lehetségesnek tartod, hogy játszol még valaha extrém zenét, ahogy Mike az Arch Enemyvel?
Pillanatnyilag erősen kétlem, nem igazán érzek rá késztetést. Minden erőmet arra akarom koncentrálni, amit most csinálok, mert ez nagyon izgalmas számomra. Nincs kedvem visszafelé haladni, főleg nem egy olyan zenei világhoz, amelyben már olyan sokat mozogtam.
Elképzelhető, hogy az elkövetkező lemezeken valami teljesen mást csinálsz majd?
Teljesen mást semmiképp sem, de mindig próbálok majd pár lépéssel tovább jutni, mit az előző lemezen.
Tökéletesen elégedett vagy most?
Zeneileg? Hát, azt nem mondanám, hogy tökéletesen, ez az érzés még sosem adatott meg nekem (nevet), de tetszik ahogy a dolgok alakulnak. Úgy érzem, a következő lemez még jobb lesz, mint a mostani, és ennek így kell lennie.
(elfogytak a kérdéseim, épp azon kezdek töprengeni, mit mondjak, hogy ne tegye még le, mikor Szilvi kitépi a kezemből a telefont)
Helló! Hallasz engem? Van még egy kérdésem! Ki csinálta a Firebird album borítóját? Van valamilyen jelentése a rajta látható meztelen nőnek, vagy csupán egy egyszerű ötlet volt? (világbajnok kérdés, Szilvi, gratulálok, eszembe nem jutott volna)
Ez egy nagyon régi fénykép, amit egy őskori design-magazinban találtunk. Egy kis keresgélés után kiderítettük, hogy egy híres francia fényképész készítette, így fizetnünk kellett neki egy kisebb összeget, hogy használhassuk a felvételt. Ami a jelentést illeti... Olyasvalamit kerestünk, ami szabadságot sugall, és ezt egy jó képnek találtuk abból a szempontból is, hogy kiválóan illeszkedik a zenéhez.
(Szilvi most valamit integet, mint az rögtön kiderül, van még egy kérdése, igaz, addigra majdnem elköszönök, aztán meg egyszerre kezdünk beszélni, de végül csak összejön, hogyaszongya:)
Kizárólag stoner rock zenekarokkal fogtok turnézni, vagy esetleg más stílusú csapatok is szóba jöhetnek?
Bárkivel hajlandóak vagyunk játszani, akiről úgy érezzük, hogy van valami közünk hozzá. Leginkább stoner bandáktól számítok meghívásokra, de a Firebird kimondottan nem egy olyan csapat, amely csak ilyen zenekarokkal volna hajlandó játszani, mivel amit csinálunk, az elég sokban eltér a megszokott stoner rock dolgoktól.
