Shock!

Ezekben a napokban is az Ektomorffal járja Európát a budapesti Hot Beaver, akik októberben jelentették meg első nagylemezüket Pillars Of Creation címmel. A zenekarnál a tavalyi, bemutatkozó Vulcan Death Grip EP óta ugyan történt egy frontembercsere, de mint az a lemezen is hallatszik, megtorpanásról szó sincs, és mint azt Horváth „Sexy" Gábor basszusgitáros a Shock!-nak adott interjújában elmondta, a jövőben csak még inkább fel szeretnék pörgetni a zenekari motort.

Kezdjük a kellemetlenebb részével: hová tűnt menet közben Lőcsei Bence, és hogy találtátok meg Makács Zolit?

Beni szerette csinálni a zenekart, de a család és a megélhetés teljes embert kívánt otthon, így nem állhatott a zenekar rendelkezésére olyan mértékben, ahogy a helyzet megkívánta. Mi megértettük ezt, és elég gyorsan rövidre zártuk a dolgot. Zolit Apey ajánlotta, egy hét alatt koncertképessé váltunk, de azóta is csiszolódunk egymáshoz. Egy kicsit más fordulatszámon pörgünk, mint egy átlagos magyar kezdő zenekar, ehhez fel kell nőni. No pain, no gain, mondja az angol, de ezeket a sorokat például Frankfurtból írom, ahova egy huszonegy személyes nightlinerrel érkeztünk.

Bence nemcsak kiváló énekes, hanem elég egyedi színpadi jelenség is volt. Nem féltetek attól, hogy nehéz lesz pótolni azt a kiszámíthatatlanságot, amit hozzáadott a színpadi produkciótokhoz?

Kétélű fegyver volt sajnos. Volt, akinek tetszett Beni extremitása, de voltak olyan arcok is, akiket teljesen kiakasztott. Most ilyen nincs, viszont a zenekaron belül lett egy olyan kohézió azáltal, hogy ezeket az élményeket atéltük. Olyan már sosem lesz a zenekar, mint akkor volt, viszont most más, más miatt lehet szeretni.

Milyen változásokat hozott zeneileg Zoli csatlakozása? Mennyiben lett más így a lemez, mint amilyen Bencével lett volna?

A szövegek egyszerűbbek, de érthetőbbek, kevésbé radikálisak lettek, egy kicsit elszálósabb, földtől elrugaszkodottabb témákról szólnak, közelebb állnak hozzánk. A dalok selymesebbek, kicsit talán tradicionálisabbak lettek, még inkább grunge, még inkább country a nyolc új dal. A négy kislemezes dal is változott, de ott érezni, hogy azok nem Zoli munkái.

Hogyan készültek a Pillars Of Creation dalai? Milyen a munkamegosztás a zenekarban?

A dalokat Mike és én írjuk, természetesen a dobokat Ati találja ki, de elég egyértelműek a témák. Szövegek és dallamok Zoli számlájára írhatóak, de a végső éneklésekbe én is sokat beleszóltam, hol mit szeretnék érezni, hallani.

Szerintem kicsit erősebb a seattle-i vonal ezen a lemezen, mint a Vulcan Death Gripen volt. Egyetértesz? Szerinted miben lett más ez az album, mint az EP volt?

Zolira nem titkolt hatással vannak a seattle-i bandák, és nekünk is nagyon tetszik ez az új vonal. Szerintem itt már lehet érezni, merre tartunk, de én már azt is tudom, hogy az itt tapasztalható szélsőségek még élesebbek lesznek a következő albumon. A dalok fele kész az új lemezre, turné után folytatjuk a munkát, és 2018-ban jön az új album.

Miért pont a hammeres terjesztés mellett döntöttetek? Mik az előnyei ennek a fajta kiadási módszernek, és mennyire kompatibilis szerinted a Hot Beaver a Hammer olvasótáborával?

Erre egyszerűen azt tudom mondani, hogy nincs nagyon más lehetőség. Egy másik kiadóval is tárgyaltunk, meg is egyeztünk, de végül visszaléptek, és azonnal kellett valamit csinálni. Az igazi cél egy külföldi label és management. Két Európa-turnéval a hátunk mögött talán már szóba állnak velünk... De vannak még célok és tervek, szerintem jó dolgok fognak jönni! A Hammert rockerek olvassák, mi meg rockot játszunk, remélem, jó helyre került a CD.

Jelenleg is az Ektomorffal turnéztok. Hogyan alakult ki köztetek ez a kapcsolat, és mennyiben érezni ezen a második turnén, hogy már alapoztatok odakint?

Az Ektomorf tavaly, a turné végén elhívott minket egy újabb körre, amire januárban igent mondtunk, és azóta tudjuk, mi lesz idén ősszel. A szemünk előtt lebegő cél a lemez időre történő elkészítése volt, igazából emiatt annyira nem is foglalkoztunk mostanában a turnéval, csak eljött a napja, beültünk a buszba, most pedig élvezzük, hogy minden nap színpadra állhatunk, és azt csináhatjuk, amit a legjobban élvezünk a világon. Csehországban voltak már olyan arcok, akik láttak már minket, most pedig Hot Beaver-pólóban érkeztek, és vágták a dalokat. Német területre most érünk, itt lett a legtöbb rajongónk tavaly. Hamarosan kiderül! Magunkon érzem, hogy voltunk már itt, mert természetes a talaj a lábunk alatt. Mindenhol jó játszani!

Mi szükséges ahhoz, hogy egy hozzátok hasonló státuszú zenekar részt vehessen egy ilyen turnén? Egyáltalán hogyan kell elképzelni ezt a körutat, mekkora méretekben játszotok?

Kitartás, megfelelő akarat, tudni elfogadni, hogy gyakorlatilag a buszban és a klubokban élsz, egy nyílvános vécében mosol fogat, sáros folyosóra mászol ki az ágyadból, satöbbi. Kemény élet, fárasztó, de nagyon jó érzés tudni, hogy van még rajtam kívül ott három ember, aki imádja ezt, velem együtt. Hiányzik a család és az otthon, de mindent megteszünk érte, hogy egyszer majd mi legyünk a headliner egy hasonló turnén. Általában száz-kétszáz fős helyeken vagyunk hétközben, hétvégén ötszáz-nyolcszáz főnek játszunk.

Hogy telik egy átlagos napotok a turnén?

Tizenegy körül kelek, kakipisi, valami reggeli, aztán kettő körül érünk a klubba. Ott hideg kaja vár – péksüti, felvágott, sajtok, a hűtők rogyásig vannak sörrel, üdítővel –, bepakolás, beállás, aztán hatkor meleg étel, és mivel másodikok vagyunk minden este, kilenc körül játszunk harmincöt-negyven percet. Ha van zuhany, akkor fürdés, aztán kiülök a merchbe, ott vagyok a buli végéig, fél egyig, aztán bepakolás, és indulunk a következő városba-országba. A buszban huszonegyen alszunk, plusz van egy sofőr, kényelmes az ágy, jó meleg van. Én szeretek így élni.

Milyen terveitek vannak a jövőre nézve? Van-e a pakliban újabb hasonló turné?

Van, de ezt még nem szeretném elkiabálni, de nagyon jó barátságokat kötöttünk itt az amerikai bandákkal. Európai classic rock bandákban gondolkodom még. Ha meg tudjuk oldani, jövőre két külföldi turnét is szeretnénk, de majd meglátjuk, mit hoz az élet. Rengeteg magyar zenekarnak könyörgök, hogy vigyenek el egy őszi-tavaszi körre, de csak a hitegetés megy, az meg nekem kevés.

Nem titok, a zenekari oldalra is kitetted, hogy nyolc évvel ezelőtt nagyon komoly betegségen estél át. Mire kell odafigyelned emiatt, és mit tanultál a nehézségekből?

Igen, Hodgkin-limfómám volt, ez az immunrendszer rosszindulatú daganata. Egy évig jártam kemoterápiára és sugárkezelésre, most már tünetmentes vagyok, szerencsére. Évente kell mennem kontrollra, olyankor röntgen, ultrahang és vérvétel van. Máshogy nem kell élni, de megpróbálok a lehető legkevesebb cukrot és szénhidrátot fogyasztani, meg mivel gyenge az immunrendszerem, sok vitamint szedek.