Shock!

Pálosi Róbert dobos bő két éve szállt ki a Tales Of Eveningből, új csapata, a Hydra pedig példás gyorsasággal állt talpra ezt követően. Az irányvonal hasonló lelkületű, mégis másabb: direktebb és legszebb európai heavy-power hagyományokkal ötvözött, még ha hangulatában maradtak is visszacsatolások. Alig egy évvel később már ki is jött a bemutatkozó album, Láncra verve címmel, a tempó pedig látszólag semmit nem lassul. Múltról és jelenről, párhuzamos életútról, a Talestől való elszakadásról, és persze a Hydra jövőjéről is beszélgettünk Robival.

A Hydra a te zenekarod, de azt nem is tudom pontosan, hogy ez időben már a Tales Of Eveningből való kiválásod után állt csak talpra, netán menet közben, párhuzamosan is futott már a két formáció?

A Tales Of Evening-ből 2021. augusztus 17-én távoztam. Aznap rakta ki Atika a zenekar Facebook oldalára (Ádám Attila – Tales Of Evening billentyűs/zenekarvezető – SzG) a hírt, hogy kiszálltam. És mindjárt másnap, 18-án hívtam is a gitárosunkat, Laki Tomit, hogy akkor eljött az idő közösen zenélni, ezt most meglépjük. Ismertük egymást korábbról, és akkor, másnap ketten ezt mindjárt nyélbe is ütöttük. Onnantól pedig gyakorlatilag két hét alatt felállt a teljes zenekar.

Megvolt a fejedben már a többi tag is, akiket ebbe be lehetne vonni, vagy hogyan sikerült ez ilyen gyorsan?

Valójában őket Tomi hozta Csurgó és környékéről. Ők Somogyiak tulajdonképpen, én csak őt ismertem. Gyuri (Némedi György, basszusgitár – SzG), konkrétan a szomszédja, Vid (Méhes Vid, ének – SzG) egy faluval arrébb lakik. Sanyi (Tóth Sándor, billentyű – SzG) körülbelül húsz kilométerre, szóval úgy egy húsz kilométeres vonzáskörzetből állt össze a tagság. Tomi ismerte már őket hosszú évek óta, nekem meg Tomi volt a fő csapásirány. Tudtam hogy gitározik, azt is, hogy milyen kvalitásokkal bír. Mikor 18-án felhívtam, azt szerettem volna tudni, hogy működik a kémia kettőnk között. Nem akartam mindenáron valakivel zenélni, ha amúgy nem működik. Tudod, nem akarok nyűglődni... A házistúdiómban feljátszottam egy kis szintitémát, és átküldtem neki, hogy valamit gitározzon rá. Kíváncsi voltam milyen inspirációt ad neki, mit reagál rá, és olyan riffet rárakott, hogy az kész! Mondom, oké, akkor meg is vagy! (nevet) Az első nótának, ami annak idején kijött, gyakorlatilag ez volt az alapja. Onnantól kezdve pedig két hét alatt összeverbuválta a többieket.

Azért ez a két hét nem gyenge, lévén a Hydra egy vidéki „tájzenekar" Zalából, közben a tapasztalat meg az, hogy néha még a több milliós Budapesten is nehéz megfelelő zenésztársakat találni.

Én hiszek a sorsszerűségben. A Tales Of Eveninggel ugyanez volt, valahogy jól álltak a csillagok. Ezt nem is kell túlmagyarázni, egyszerűen így volt megírva. Ahogy az is, hogy járjam a saját utamat.

Ott alapító tag voltál. Tulajdonképpen miért szálltál ki?

Ádám Ati nagyon kreatív, innovatív zeneszerző. A dalai, szövegei, hamar megmutatták a sikerekben magukat. bennem meg kialakult tíz-tizenegy év alatt egy űr, hogy az ötleteimet nem tudom sehol sem megvalósítani, kiélni. A Talesnek egy idő után kikristályosodott a maga saját stílusa, ami Attilával forrt össze, és ebbe nehezen fért bele, aminek más lett a hangulata. Ezt nyilván nem bántó szándékkal mondom, de ez az igazság, kár szépíteni. Nem igazán illettek bele az én ötleteim. Elvittem volna kicsit másfelé, gyakorlatilag ilyen hydrás irányba, és akkor tíz évvel ezelőtt úgy alakult, hogy Attila a fő dalszerző, szövegíró, amivel egyébként a Tales szempontjából nem is volt semmi gond, mert baromira tehetséges. Viszont ezért is éreztem, hogy nem kell itt tétlenkedni, és máris a tettek mezejére léptem. Rengeteg minden bennem marad ez alatt a tíz-tizenegy év alatt.

És nem lehetett volna a Hydrát a Tales mellett működtetni? Amúgy kecske is, káposzta is alapon?

Nem annyira hiszek abban, hogy több lovat egy seggel. Nem igazán szokott jól működni, egyik végül úgyis a másik rovására fog menni. Abban hiszek, hogy egyet, de azt tiszta szívvel, és gőzerővel.

Azért ez nem lehetett könnyű döntés, alapítóként.

Hát nem.... Nehéz volt! Aznap, amikor kikerült a hír, annyian rám írtak, hogy ez most hogy? Mi történt? Volt bennem egy kis szomorúság, ugyanakkor ez adott erőt ahhoz is, hogy ezt az új zenekart létrehozzam. Gyerekkorom óta erre készülök gyakorlatilag, nem is tudom elképzelni, hogy ne jussak el valahova zenében. És most, hogy immár két éve kiszálltam, érzem, hogy ez az út, amin járnom kell. Csak ez a dolog most ért be, most álltak össze újra a csillagok. Egyébként eddig nagyon hasonló a pályaív is: annak idején Attila kijelentette, hogy ha három év alatt nem érünk el valahova a Talesszel, abbahagyja az egészet. És hát igazából el is értünk, mert tök hamar feljutottunk a legfelsőbb szint alá épp csak eggyel. A mainstream alá eggyel, mondjuk így, amit meg már nehéz átlépni, az már pénz és sok egyéb tényező függvénye. Most nálunk a Hydrával ugyanez a helyzet, szűk két év alatt gyakorlatilag hasonló szintet értünk el, mint a Talesszel annak idején, amikor kábé ennyi idős volt a zenekar. Ami persze abból is fakad, hogy már megvolt a kapcsolati tőke országos szinten, ami nagyon fontos, gyakorlatilag átugrottunk így öt-hat évet simán, lehet, többet is. A Hydrában máshogy mennek a dolgok, ehhez pedig kellenek a megfelelő zenésztársak is. Gyakorlatilag másfél év alatt kint volt a lemez. Az szerintem nagyon jó eredmény.

Az, hogy a Tales révén nem volt teljesen ismeretlen a neved, illetve maga a tény, hogy a Tales miatt lehet valahova kötni a Hydrát, segített bármennyit, vagy azért csak a nulláról kellett építkezni?

Hát, ez jó kérdés. Végül is segített, megmondom miért. Nem akartam űrt hagyni, épp azért, hogy ameddig még flow van, és ez picit is hír, és a nevem benne van talán valamennyire a köztudatban, addig „lovagoljuk ezt meg". Ha várok egy évet, full a nulláról kezdtem volna mindent.

Érdekesen alakított ezt a sors, hiszen akkor, amikor kiszálltál, még nem lehetett tudni, hogy a Tales magától meg fog állni a későbbi szomorú történések miatt.

Olyan érzésem volt, amikor kiszálltam, mintha kihúztam volna a kádból a dugót, és lefolyt volna a víz. Az a tipikus "mihez kezdek most" érzés. Aztán elment szegény Riba barátom (Ribarics Tamás, a Tales Of Evening alapító gitárosa 2022. július 23-án, tragikus hirtelenséggel hunyt el, miután egy darázscsípést követően kómába esett – SzG), és ez becsukta maga mögött ajtót. És kész... Amilyen gyorsan ívelt fel a karrier, hullócsillagként úgy is zuhant vissza a földre. Rendkívül szerencsétlen helyzet alakult ki. Nincsen semmi lezárva végleg szerintem, de a régi tagok is belekezdtek valamibe. Németh Ati elment a Monasterybe, Ivettnek ott a Thy Catafalque, Attilának az Ossian, mindenki megtalálta a saját útját, úgymond. De igazából ez leginkább Ádám Atin múlik, azt hiszem.

Ha valaki ismerte a Tales Of Eveninget, de nem hallotta még a Hydrát, hogyan tudád körülírni, miben más ez a zenekar?

Azt kell tudni, hogy én a kilencvenes évek elején kezdtem magamban szippantani a heavy metalt, hazai és külföldi csapatokat is hallgattam, és van is egy ilyesfajta tradicionális metal vonal benne valahol. Emellett Dream Theater-fan is voltam-vagyok, de nagy hatással voltak rám a heavy/power zenekarok is, a Stratovarius, a Sonata Arctica, de akár a progos vonalon például a Symphony X. Annyiféle zenét szívtam magamba a ′90-es években, hogy a magyar zenei palettán a Hydrát talán nem is tudnám hasonlítani senkihez sem. Van egyfajta egyedisége, nem kőkemény heavy metal, ugyanakkor benne van ez a klasszikus heavy-power irány, és persze a szimfonikus dolgok, amit meg a Talesből hoztam. Kicsit talán hazai fülnek is készítve.

A lemezborító kétségkívül gyönyörű, szuggesztív, ami összevág a zenekarnévvel, a lemezcímmel is, ugyanakkor valahol egy fantasy metal zenekar képét vetíti elő, ami viszont a zenében nem annyira köszön vissza, szövegben meg egyáltalán nem.

A név kapcsán is rengeteg néven tanakodtunk, egy picit bajban is voltunk, aztán valahogy felvetődött a Hydra, amit mindenki elfogadott, és ennyi. Nem volt mögötte semmi egyéb, nem állítottunk mögé koncepciót, hogy ez majd lemezborítóban, vagy színpadon hogyan köszön vissza, nem volt titkos terv, hogy erre majd milyen látványt építünk. A szövegek, a mondanivaló meg az én agyszüleményem, ami alapvetően azon alapul, amit a nagyvilágból szívok magamba. Nem tudom, mennyire merültél bele, néha nem is egyértelműen dekódolható. Tény, hogy a Hydra név ehhez nem igazán köthető, de nem is hiszem, hogy párhuzamot kellene vonni a kettő között. A borító amúgy egy régi barát, Tóthmárton Szabi munkája. Nagyon sokat segít nekünk.

Zeneszerzésben ki viszi a prímet a zenekarban? Gondolom te, meg Tomi benne vagytok a kreatív magban, hiszen ti kezdtétek el, de amúgy bárki formálhatja a dalokat?

Otthon szoktam demózgatni, hozom az alapötletet, megírom a szövegeket, és nyers formában viszem át az ötleteket Tomihoz, aztán egyből kiderül, hogy az az alapötlet, amit csináltam, annak megvan-e a kellő hangulata. És ha megvan, elkezdjük ketten kidolgozgatni vagy éppen hárman a Gyurival. Igazából hármunknak van a legtöbb ideje ezzel foglalkozni. Tehát, ha méltó a dalötlet, hogy foglalkozzunk vele, akkor viszonylag hamar kialakul a végleges forma. Onnan pedig már mindenki hozzáteszi a maga kis részét.

Mindenkinek van vétójoga is?

Tanultam a régi hibákból, és pont nem akarom, hogy valaki azt érezze, hogy háttérbe van szorítva. Én sose mondtam senkinek, hogy nem írjon szöveget, ne hozzon zenét, szóval igen, valahol demokrácia van, még ha egy zenekarban a teljes demokrácia nem is működik. Egy kis diktatórikus hozzáállás elengedhetetlen, de csak azért, mert ha mindenki kormányozni akarna, végül zátonyra futnánk. Meg szoktunk beszélni mindent, és közösen döntünk mi, így öten.

A Hydrában végül te akkor vagy a zenekarvezető.

Igen, ezt elfogadta mindenki. Érdekes egyébként a dolog, mert nálam jobb zenészek, meg képzettebbek is, de beálltak mögém, amiért hálás vagyok nekik.

Az, hogy ilyen gyorsan jöhetett, és jött is a lemez, abban segítség volt, hogy a Tales kapcsán megvolt egy stabil kiadói kapcsolat?

Persze, a H-Music egyértelműen megadta a lehetőséget, amit ezúton is nagyon köszönünk nekik. Megcsináltuk az első nótát, csináltunk rá videóklipet, és ezt a kis csomagot adtuk oda nekik, hogy hallgassák meg. És egyből rábólintottak, hogy oké, jöhet!

Melyik volt ez a pilot dal?

A Nincs, ami visszatart. A lemez is ezzel indul egyébként. Ez egyben a Tales korszak lezárása is amúgy. Úgy indul a szöveg, hogy „Egyszer elcsitul a vihar, többé nem támad fel a szél", ami a Lélekvihar és A szél feltámad Tales Of Evening-dalokra utal. Nem támad már fel a szél a Tales Of Eveningben számomra. Ezt így éreztem, amikor távoztam, és szerettem volna belefogalmazni a dalszövegbe, egy korszak lezárásaként.

Amikor ez megszületett, és ezt kiírtad magadból, onnan kinyílt a csap?

A csap mindig is nyitva volt. Megvolt az első nóta, aztán csináltunk mellé még hármat. Akkor történt, hogy Riba meghalt, ami megrendítő volt. Az ő emlékére született egy dal, az volt a harmadik. Ami egy Hydra-dal lett volna, de a Tales Of Evening-tagokkal együtt. Beszéltem is a többiekkel, de Ivetten kívül nagy fájdalmamra senki nem akart ebben rész venni, mivel lelkileg akkora törés volt ez, hogy nem álltak erre készen, ami teljesen érthető. Nekem a Ribával a ′90-es évek elejére nyúlt vissza a barátságunk. Mindenképp meg akartam egy dalban emlékezni róla. A lemez többi dala is nagyon gyorsan jött. Szerencsére elég muzikálisnak mondhatom magam, úgyhogy nem szenvedek alkotói válságban. (nevet) Na, de hogy visszakanyarodjak, az első dalhoz, amikor átadtuk a kiadónak, ők a H-Music csatornájára kirakták, és onnantól várták a teljes lemezt. Úgyhogy beleálltunk a dalírásba, és úgy nyolc hónappal később masterkész volt a teljes anyag.

Az szép tempó.

De nulláról! Úgy, hogy csak ez a három dal volt meg, a többi hat még hiányzott.

Nálad vagy nálatok, ez a típusú „nyomás", hogy várják, ezek szerint építő hatású?

Én amúgy is mindig lépésekkel előre gondolkodom, nem hagyok arra időt, hogy belefeledkezzek, aztán az utolsó pillanatban kelljen összecsapni az egészet. Otthon most is rengeteg ötletem van a gépen. De sok más zenész is ezt csinálja.

A Riba emlékére íródott dal is nagyon szépen beleillik az albumba, pedig valahol az az érzésem, hogy az egy hirtelen kiszakadt dolog lehetett inkább.

Mindenképpen szerettem volna valami mementót állítani neki, és épp ezért most is úgy érzem, hogy jó döntés volt, hogy a lemezre rákerült. Abszolút megvan a helye. Aki engem ismer a régi időkből, pontosan tudja, hogy miért van rajta.

Maga a lemez hol készült?

Nálunk, otthon. Maga a munkamódszer ugyanaz, mint a Tales Of Eveningben volt. A technikai eszközeink megvannak, mindent kulcsrakészen mi rögzítünk, és úgy megy a kész anyag Töfihez a Denevérbe, aki aztán a mastert intézi. Költséghatékony, akkor nyúlunk bele, amikor akarunk, nem kell igazodni senkihez.

Baromi jól szól, abszolút nem mondaná meg senki, hogy nem valami csilivili stúdióban készült.

Ezzel éveket nyertünk amúgy. Minden kezdő zenekarnak az a legnagyobb baja, hogy nincs pénz. Az elején milliókat kell belepumpálni, akár csak a ruházkodást, és ha a hangszereket nézzük. A legtöbb zenekar azért nem jut sehova, hiába tehetséges, mert nincs mögötte tőke. Csak próbálnak, próbálnak, nyomják, de fogalmuk nincs, mit kellene csinálni, és így nem is jutnak sehova. Én meg ezeken már túl vagyok, tudtam, hogy merre kell tartani a kocsirudat. Bár a neheze csak most jön: talpon maradni...

Hogy került egy Demjén-feldolgozás a kalapba? Ha valami, az egy ilyen típusú zenekartól nem épp evidens.

Az ötlet a kárpátiás Petrás Janitól jött. Sok embernek van egy előítélete velük kapcsolatban, pedig annyira jó emberek, hogy azt el nem tudom mondani. A zenéjük persze más, mint a Hydráé. Emberileg baromi segítőkészek. Idén egész évben mentünk játszani velük közösen szerte az országban, és hát nem ismerik a Hydra dalokat, mert honnan is ismernék? Mondta Jani, hogy kéne valami feldolgozást csinálni. De én annyira nem vagyok híve az ilyen feldolgozásoknak. De hogy ő ezt javasolja, gondolkodni is fog, hogy milyen dalt lenne érdemes. Körülbelül egy hónapig gondolkodott, és aztán bedobta ezt a Demjén-nótát (Honfoglalás – SzG). Már csak azért is, hogy ha megyünk velük játszani, legyen valami olyan a repertoárban, ami az ő közönségüknek is kapaszkodó lehet. Végül fejet hajtottam, otthon szépen ledemóztam, elhoztam a fiúknak, megcsináltuk, és annyira betalált a koncerteken, hogy hihetetlen. Nem gondoltam volna álmomban sem. Direkt zárónótának tettük be, és ordították, mindenhol. Feltette a bulikra a koronát. Az övék egy másabb közönség, de az év vége felé már volt, aki miattunk jött el, tudtunkra is hozták. Szóval az volt az eredménye, hogy ebből a „szűz közönségből" is tudtunk meríteni egy jó nagyot. Köszönjük a Kárpátiának!

A Kárpátia mellé egyébként hogy keveredtetek? Mert ez a párosítás sem egy standard papírforma...

Úgy, hogy korábban a Talesszel már turnéztunk velük két évadot is, megvolt tehát a kapcsolat. Petrás Jani ráadásul leköltözött Budapestről Zalakarosra, tőlem gyakorlatilag tizenkét kilométerre. Aztán úgy hozta a sors, hogy amikor Szijártó Zsolti kivált tőlük, Barni, aki az ő helyére ment, gyakorlatilag én általam került képbe, aminek nagyon örülök, mert nagyon szeretem. Valahogy összemosódtak a szálak. Jani hálás is volt, hogy emberileg is ilyen jó srác került be a zenekarukba. Szóval sorsszerű ez is....

Jelenleg ez a kilenc, avagy nyolc plusz egy dal a repertoár, vagy vannak már azóta elkészült dalok is, amivel koncerten ki tudtok állni a színpadra?

Nagyjából egyórás műsorunk van, de bevettünk még két Strato-nótát, meg a Firewind Maniac feldolgozását, de csak addig, amíg a következő lemez dalaival nem haldunk, és nem lesz pár színpadkész új nóta. De ez az év már lefut ezzel a repertoárral. Még van három buli, aztán lezárul az év. Jövő év elején lesz egy nagyobb vákuum, de legalább tudjuk a lemezt csinálni, amit szeptemberre szeretnénk, ha kijönne. Bőven lesz rá addig idő. Ha úgy alakul, hogy nem megyünk annyit, simán lesz időnk, hogy le tudjuk adni az anyagot kulcsrakészen még a nyáron, és így ősszel lazán ki tud jönni.

Teljesen azért nem nélkülözitek a színpadot, gondolom.

Ha nem is lesz sok, de pár nagyobb Barba Negrás nemzetközi bulira mondjuk jó volna újra bekerülni. Az, hogy országszerte önállóan elmenj klubbulikat adni, szinte mindig deficit, eljön az az ötven-nyolcvan-száz ember, nehéz, és nem kifizetődő. Kell legalább három lemez, öt-hat év ahhoz, hogy a zenekart annyira megismerjék, hogy nyugodt szívvel el tudj menni egy klubba, és ott legyenek mondjuk háromszázan, ami a jelen piaci helyzetben talán kielégíthetőnek mondható.

Az év első felében jött ki a Láncra verve, aztán ősszel az aktuális Hammer mellékleteként is terítették. Így visszagondolva, nem is emlékszem másik zenekarra, vagy albumra, ami ne a megjelenés pillanatában lett volna újságmelléklet, hanem jó fél évvel később kapott volna egy ilyen lehetőséget.

Ebben volt tudatosság. Kijöttünk a lemezzel, elkezdtük promotálni, aztán jó fél évvel később volt egy egyeztetés a kiadóval, egy jó másfél órás beszélgetés, akkor merült fel ez az ötlet, hogy be kéne tenni újságmellékletként is. Itthon ilyet még senki nem csinált korábban úgy tudom. Valójában a véletlen műve maga az ötlet, de baromi jól jött ki, mert már volt valami előszele, elő volt készítve a terep, és annak adtunk így még egy lökést.

MI a jövő útja? Az új lemez egyenesági folytatása lesz az elsőnek?

Egy picikét a mutató elmozdult valamerre, de nagyobb közönséghez el fog jutni. A true metal fanok lehet, hogy kevésbé örülnek ennek, mert marad persze ez a vonal, de kicsit más lesz, dallamosabb talán. Nem feltétlen kell a heavy metal irányába tolni, legyen egyfajta olyan egyedi szájíze, ami valamivel emészthetőbb, és a Hydra eleve ilyen is lett. Nem vaskalapos heavy metal, annál némileg populárisabb. Töfi teljesen el volt ragadtatva tőle, amikor keverte. Állítólag. De lehet, hogy csak városi legenda! (nevet)

Én is ott voltam a Barbában azon a kétszínpados minifesztiválon, ahol élőben is Töfi kevert benneteket. Ha lehet, őt is viszitek magatokkal mindig?

Van egyfajta szándékosság ebben, Töfinek azért nagy neve a szakmában, és ha őt látják a keverőpultban, és nem a Jóska-Pistát, az is egyfajta presztízsértékkel bír. Arról nem is beszélve, hogy milyen jó szakember. Ha nagy buli van, és megoldható, törekszünk rá hogy ő keverjen. Ő is azt mondta, hogy nagyon szívesen lekever bármikor minket. A következő lemez is vele készül majd, szóval mindenképp számítunk rá.