Ki hitte volna, hogy egyszer hozzánk is ellátogat a texasi King's X, és egy fantasztikus hangulatú koncerttel ajándékoznak meg minket? A csoda márciusban történt, és azóta is nagy szeretettel gondolok arra az estére. A fellépés előtt a zenekar gitárosa, Ty Tabor állt kérdéseink elébe.
Ha visszagondolsz a zenekar eddigi pályafutására, van valami amin változtatnál?
Nem. Annyi jó dolog történt az életemben. Mostanában egyre nagyobb koncerteket adunk Amerikában, pénzt is többet keresünk. Minden egyre jobb lesz. Nagyon szerencsésnek érezzük magunkat.
Valóra váltottad már az álmaidat?
Igen, tulajdonképpen most az álmaimat élem meg, mert lemezeket csinálok, zenét írok, és ebből a családomat fenn tudom tartani. Sokkal jobb, most minden, mint valaha volt.
Ki írja a legtöbb zenét a csapatban?
Mindannyian. Régebben Doug és én írtuk a legtöbbet. A legutóbbi lemeznél elhatároztuk, hogy nem viszünk dalokat a stúdiónkba, hanem megpróbáljuk együtt megírni az egészet. Csak jammelgettünk, és együtt csináltunk mindent.
Milyen csapatokkal dolgoztak a stúdiódban?
Platypus, Galactic Cowboys. Tribe After Tribe, pár filmzene is készült ott.
Mennyire fontos számodra a CD-hez tartozó füzet?
A legutóbbit én készítettem. Személy szerint úgy gondolom, hogy a művészi munka elveszett a CD-knél, mert az LP-nél sokkal érdekesebb volt a nagy képeket nézegetni, és ezt hiányolom. Nehéz izgalmassá tenni egy CD borítót.
Európában milyen változásokat észleltek?
Az igazság az, hogy amikor valami zenekar elé jövünk játszani, nem igazán érezzük, hogy milyen is Európa. Most járunk először úgy itt, hogy körül tudunk nézni egy kicsit. Nehéz erről beszélni, nem igazán tudunk túl sok mindent Európáról.
Miért nem jött veletek a Galactic Cowboys a turnéra?
Pénzügyi gondjaik voltak, ezért mondták le.
Melyik a kedvenc King's X albumod?
Attól függ milyen napom van. Nem nagyon hallgatok King's X-et...
Annak idején a grunge zenekarok belőletek építkeztek, és ezek a csapatok ma már eltűntek, ti viszont szerencsére még mindig léteztek, ezt hogy élitek meg?
Nagyon szerencsések vagyunk, hogy még mindig dolgozhatunk, persze van néhány oka ennek...
De a grunge hullámban nem adtatok el sokkal több lemezt, ugye?
Nem, mindig nagyjából ugyanannyi fogyott.
Mi ez a szám?
Amerikában kb. 200 ezer, a világ többi részén is cirka ugyanennyi. Az érdekes az, hogy több embernek játszunk, mint amennyi lemezt eladunk. Akik pedig ma megveszik a lemezeinket teljesen mások, mint akik 6-7 éve megvették.
Ahogy észrevettem a lemezeitek egy kicsit periodikusan követik egymást, készítetek egy viszonylag keményebbet, majd egy lágyat, utána megint keményebbet. Miért van ez?
Nem igazán tervezzük, hogy így legyen, csak csináljuk és kész. Ahogy most belegondolok, a Tape Head is keményebb egy kicsit, mint az Ear Candy volt.
A neved - Tabor - cseh eredetű?
Igen. De nagyon-nagyon régóta élnek az őseim Amerikában.
Mikor születtél?
Ó, ez rejtély. Valamikor a sötét középkorban... De az biztos, hogy szeptember 17-én! (nevet)
Az első zenekarod mikor volt? Az óvodában...?
Valószínűleg 10 évesen, a családommal játszottam. Még koncertezünk is...
A gitárral mikor találkoztál először?
A gitár és a dob együtt jött.
Ahogy észrevettem a King's X-ben mindenki tud zenélni minden hangszeren...
Igen. Nagyon szerettem dobolni, de a gitárt jobban kedvelem.
Mit csinálsz ha otthon vagy?
Van egy nagy házimozi rendszerem otthon, DVD, óriási képernyő...
Mit láttál utoljára moziban?
Mit is? Nem emlékszem a címére, de egy Mel Gibson film volt, rossz fiút játszott. Borzalmas volt, biztos ezért nem emlékszem a címére. Csak kidobtam rá a pénzem.
Jobban szeretsz otthon mozizni?
Sokkal jobban! A házimozi állat! Tulajdonképpen két moziszobám is van a házamban, egy igazán nagy a földszinten és egy kisebb az emeleten, hogy a fiam a barátaival tudjon nézni valami mást.
Hány éves a fiad?
15.
Van olyan zenekar melyet igazán tisztelsz?
Hú, nagyon hosszú a lista. Van egy amerikai csapat - Jars Of Clay - régóta nem hallottam ilyen jó zenét. Nagyon érdekesek, és mindent megcsavarnak egy kicsit. Amerikában nagyon ismertek.
Milyen zenét játszanak?
Ezt nehéz elmondani... igazából akusztikus, rengeteg dobbal, igazán érdekesek. Nagyon jók a gitáros részek és a vokáltémák benne. Van két stúdiózenész, akiket roppant módon tisztelek, de senki nem ismeri őket, a nevük: Steve Hunter és Dick Wagner. Két stúdiógitáros, és az emberek nem is tudják, hogy pl. a korai Aerosmith lemezeken ők játszották fel a szólókat Joe Perry helyett. Rengeteg népszerű albumon játszottak.
Személyesen is ismered őket?
Nem. De a gitárjátékomra talán ők voltak a legnagyobb hatással.
