Nemrég jelent meg a Black Like Sunday címet viselő új King’s X korong, melyről a következő interjú során kiderült, hogy nem is olyan új ám, mint amilyennek első blikkre gondolná az emberfia. Jerry Gaskill dobos hívott fel, hogy elmeséljen ezt-azt:
Hallgatom ezt az új lemezt, és tetszik is nem kicsit. Amit elsőre hallani rajta, hogy kevésbé elektronikus és kísérletező mint az előző anyag, a Manic Moonlight volt. Szándékosan terveztétek, hogy visszább vesztek a kütyüzésből?
Nos, a trükk ezzel a lemezzel az, hogy a rajta szereplő dalok tulajdonképpen ősrégi nóták újra felvett változatai. Olyanokról van szó, amiket még 1980 környékén írtunk, csak aztán valahogy nem használtuk fel őket.
Turkáltatok régi dolgok között és véletlenül bukkantatok a felvételekre, vagy már készültök rá egy ideje, hogy felhasználjátok ezeket a régi dolgokat?
Igazából akkor kezdődött az egész folyamat, amikor arról beszélgettünk, hogyan közelítsük meg a következő lemezünk anyagát. Akkor jutott eszünkbe ez az adag régi, kiadatlan nóta, amiket a közönség akkoriban nagyon szeretett. Szóval, előszedtük és leporoltuk őket, és egyből tudtuk, hogy egy egész lemezt kell szentelnünk nekik. Furcsa is, hogy tulajdonképpen ez az “első lemezünk”, pedig már 23 éve dolgozunk együtt!
Abban az időben már King’s X voltatok, vagy még az előző nevet – The Edge – viseltétek?
Ezek még Edge korszakbeli munkák voltak, a legelső dalok amiket közösen írtunk.
Teljes dalokat használtatok fel vagy csak részleteket?
A teljes nótákat használtuk, minimális változtatásokkal. Tulajdonképpen szinte ugyanúgy szólnak mint amikor megírtuk őket anno.
Vannak újabb dalok is a lemezen vagy régi minden anyag?
Mindegyik régi, minden dal ugyanebből a korszakból származik.
A szövegek is?
Tulajdonképpen igen, a szövegek is szinte teljesen a régiek maradtak. Persze néhol megváltoztattunk pár apróságot, amik ekkora távlatból már bután hangzanának, de a legnagyobb rész eredeti.
Sajnos a szövegeket még nem tudtam átbogarászni a promo CD-ből kifolyólag. Mesélnél róluk? A cím (Fekete, mint a vasárnap) is elég bizarr... Nekem például a hétfő sokkal feketébb.
Szerintem ezek a szövegek mindenkinek mást és mást jelentenek. A cím igazából csak egy jól hangzó állítás, azt hiszem Doug ötlete volt, miután meghallgatott egy koncertet egy hasonló nevű houstoni bandától. Utána beszélgettünk arról, milyen kis lökött lemezcím lehetne a Black Like Sunday. Szerintem meg kifejezetten ironikus, hiszen a vasárnap szinte mindenkiben napfényes, vidám napként él. Szeretjük az ilyesfajta iróniát.
Neked is vannak szövegeid ezen a lemezen?
Lássuk csak... (gondolkodik) Azt hiszem, ezen a lemezen épp egyetlen szövegem sincs. Akkoriban még nem nagyon írtam ilyesmiket a csapat számára.
Csak azért kérdeztem, mert írás terén sem vagy elveszve, még könyvet is írsz, ha jól hallottam. Miről szól?
Nos, ebben olyan őrült dolgok vannak amik eddig mind a fejemben laktak. Egy adag rövid történet, novellák. Színtiszta kitaláció, szóval semmi személyes vagy hasonló.
Tervezed, hogy megjelenteted?
Naná. Nagyon hamar szeretném megjelentetni, ha máshol nem, az interneten biztosan. Egy másik sráccal csinálom, aki az illusztrációkért felel majd, egyébként ő is jött velünk turnézni az utolsó körúton, ott fedeztük fel, hogy amit ő csinál, egész jól köthető az én dolgaimhoz, szóval a végeredmény szerintem nagyszerű lesz. Egy kiváló csomagolás ahhoz, hogy az ember szeressen ránézni is arra, amit olvas.
Fogod ezt az írói pályafutást is folytatni?
Nos, egyelőre nem hinném, hogy írok mást is. Egyelőre azt hiszem, folytatom a zenélést, az a fő csapásirány, az írás csak egy része az életemnek. Aztán persze lehet, hogy megint kijön belőlem egy adag olyasmi, amit le kell írnom.
Azért pihenni nem fogsz, ha jól tudom, szólóalbumot is készítesz, ezzel mi a helyzet?
A szerződés már megvan, az InsideOutnál jön ki a lemez. Ty és én dolgoztunk rajta, a produceri teendőket is ketten láttuk el. Nagyjából mindent én játszottam fel rá, persze megvannak a határaim, de amit meg tudtam oldani egymagam, azt megcsináltam külső segítség nélkül. A dalok írása, az ének, és a hangszeres részek nagy része is saját kreálmány. Nagyon várom már a megjelenését és a reakciókat, szerintem egy király lemez lett.
Miben fog különbözni egy King’s X felvételtől?
A legnagyobb különbség az lesz, hogy ez csak “én vagyok”. Minden az én fejemből jött ki, én pakoltam össze. Jaj, nagyon fura és nehéz a saját zenémet meghatározni, nem is tudom, hogy fogjak hozzá... Egy biztos, szerintem szeretni fogod.
Egy picit menjünk vissza a kezdetekhez, valahol olvastam ugyanis azt, hogy Doug és te egy keresztény banda turnéján akadtatok össze anno. Keresztény zenekarnak tekinthető a banda? Mind vallásosak vagytok?
Nem, egyáltalán nem. Arról van szó, hogy akkoriban kerültünk bele egy olyan korszakunkba amikor a kereszténység is fontos szerepet játszott az életünkben. De ahogy telt az idő, nagyon sok minden változott az életünkben, máshogy kezdtük látni a dolgokat. Szóval, ez csak egy szerencsés véletlen, hogy mindketten ugyanakkor csináltuk ezt a keresztény-zene dolgot, és mikor találkoztunk, együtt valahogy rájöttünk, hogy a zene mellett nincs szükségünk erre a kimondott keresztény világnézetre. Aztán nem sokkal később találkoztunk Ty-jal, megcsináltuk a bandát, de valahogy ránk ragadt ez a keresztény dolog. Pedig a King’s X megalakulásától fogva semmiképpen sem nevezném magunkat vallásos zenekarnak.
Ty hogy került a képbe?
Mikor Douggal összekerültünk, egy harmadik sráccal játszottunk együtt, és Ty egy olyan bandában zenélt, amelyik sokszor nyitóbandaként játszott előttünk. Vicces, hogy abban a bandában még ő volt a dobos... Aztán valamelyik este megkérdezte, használhatná-e a dobcuccomat, ez volt a legelső alkalom amikor beszélgettem vele. Nem sokkal ezután valami csajoknak csináltam kísérőzenét, azt demóztam fel, és ezen már Ty gitározott. Akkor hallottam először gitározni, és elcsodálkoztam, hogy ez a dobos milyen jól gitározik. Aztán Doug is hallotta játszani, tetszett neki a stílusa, akkor mondtam neki, hogy én már ismerem, már zenéltem vele. Akkor határoztuk el, hogy együtt csinálunk zenekart.
Az eleve elég kirívó, hogy mind multihangszeresek vagytok. Te is énekelsz a dob mellett, zongorázol is... Van más is amin tudsz játszani?
Gitározom is, és egyre jobban beleszeretek ebbe a hangszerbe...
Amikor te írsz nótát, mivel kezded, dobbal, gitárral vagy netán teljesen mással? Egyáltalán, egyedül írtok dalt és a többieknek komplett nótát mutattok meg, vagy jammeltek?
A korai időkben inkább egyedül írtunk nagyjából kész nótákat, aztán kigyakoroltuk... Az utolsó három lemezen már nem így volt – persze nem beleértve a Black Like Sunday-t ami ugyebár egy teljesen más történet – szóval, mostanában az alapoktól kezdve mindent együtt hoztunk össze. Szóval, azt hiszem, a King’s X bármilyen módszer szerint tudna nótákat írni.
A zenétek eleve csomó hatásból épül fel, a Beatles-től a progresszív rockon át a metalig sok mindent belehallhatunk. Anno milyen hatásaitok voltak a kezdetekkor?
Nekem például kifejezetten sokat jelentett a Beatles. No meg a Led Zeppelin, és még egy csomó dolog a hetvenesekből. Bob Dylan is akár. A legtöbb hatást abból az időszakból szereztük. Aztán persze igyekszünk naprakészek lenni, mindenfélét hallgatunk, például itt a Deftones vagy a Glassjaw... Szeretem az ő zenéjüket is. Szóval, a hatásaink bárhonnan jöhetnek, a legkisebb dolog ami megérint minket, hatássá válhat.
Dobosként kik hatottak rád?
John Bonham feltétlenül, ő volt az aki miatt egyáltalán elkezdtem ezt az egészet. Aztán Buddy Rich, Ringo is, aztán a Grand Funk dobosa... Szóval, azt hiszem, nem feltétlenül a technikás dobosok hatottak rám, hanem inkább azok akik szívből zenéltek, nyomták amit éreztek. Azt hiszem, ez a stílus mindig jobban megfogott.
A fiaid is zenészek, min és milyen zenét játszanak?
Három srácom van, a legidősebb gitározik, a középső pedig dobol, van is egy bandájuk, a neve Geek, Doug volt a lemezük producere, és még a Poundhound projectjének a turnéjára is elvitte őket előzenekarként. Ez az újfajta agresszív metal jellegű zene, amit csinálnak.
Te akartad, hogy zenészek legyenek? Tanítgatod őket?
Egyértelműen sosem mondtam nekik, hogy hé, gyertek ide, most gyakorolni fogunk, mert azt akarom, hogy zenészek legyetek... A legfontosabb az volt, hogy azok legyenek akik lenni akarnak, legyenek szabadok. Aztán, ahogy telt az idő, maguktól határoztak így. Nagyon büszke vagyok rájuk, hiszem, hogy van bennük valami.
Oké, vissza a lemezhez. A Metal Blade-től jól átmentetek az InsideOuthoz, mi volt az oka a váltásnak?
Semmi különös, eljött a váltás ideje. Ki akartunk próbálni valami mást. Össze akartuk ráadásul hozni az amerikai és az európai kiadást, mivel az USA-ban eddig Ty cége adta ki a lemezeinket, és így mindent neki kellett intéznie, a promóciótól a legyártásig. Így talán egyszerűbb lesz, hiszen az InsideOutnak van külön amerikai és európai részlege is.
Most, hogy ez a régi-új lemez megjelent, mik a további terveitek?
A megjelenés után közvetlenül szabadságoltuk magunkat egy kis időre, hiszen nem csak nekem, de Ty-nak és Dougnak is készül szólóanyaga. Ősszel egy rövid túrára megyünk Európába, aztán az Államokban folytatjuk a menetet. Utána következik Japán, és még pár hely... szóval, igyekszünk mindenfelé meggyőzni az embereket, hogy ne csak tudomásul vegyék, hogy megjelent a lemez, hanem szépen vásárolják is meg.
Anno már jártatok Magyarországon, most viszont nem láttam a turnéterveitek között...
Nem tudom, hogy most megyünk-e arrafelé, sajnos ennyire nem ismerem a beosztást. Mindenesetre bárhová szívesen mennénk, szóval, ha van nálatok valaki akinek van elég pénze a szervezéshez, szóljon és megyünk...
Emlékszel egyébként valamire Magyarországról?
Nagyon tisztán emlékszem egy sétára valamilyen budapesti parkban (gondolom ez a Városliget lehetett az E-klub környékén – BZ), ahol eszembe jutott egy dal-ötlet. Mire visszaértem a sétáról, fejben meg is írtam a dalt! Szóval, erre határozottan emlékszem. A nóta ott lesz a szólólemezen egyébként...
Nem említenéd meg valahol ezt a lemezen? Olyan jó lenne büszkélkedni a dologgal...
Hm, nem is tudom... Igazából már megpróbáltam a Budapest szót valahogy beletenni a dal szövegébe... Azt hiszem, a Magyarország szót sikerült beleépítenem. Végülis, ez a dal szülőhelye.
A felszerelésed mennyire egyedi? Úgy tudom, Pearl cuccot használsz.
Igen, egyedi dobcuccom van, egy Master Studio szériára épülő motyó, a kedvenc fafajtáimból legyártva. Egyfajta endorseri kapcsolatban vagyunk a céggel, szóval, ők megcsinálták nekem a dobokat, és ha bárki kérdezi, elmesélem, hogy Pearlt használok... Szóval, ez egy mindkettőnk számára előnyös megoldás.
Bár erre a lemezre nem írtál szövegeket, hátha tudsz mesélni ilyesmiről is: ahogy hallgattam az anyagot, mintha ez jóval vidámabb dolgokról szólna, számomra valami “érezd jól magad” dolog jött le...
Igen, én azt hiszem, azokban a napokban, amikor ezeket a dalokat írtuk, sokkal felszabadultabbak, reménytelibbek voltunk. Hogy is mondjam csak... Fiatalabbak, na. A kinézetünk is jóval izgalmasabb volt, ha érted, mire gondolok... Szóval, a dalok is ebben a könnyedebb szellemben születtek.
Jól érzem, hogy mostanában azért ez a világnézetetek jelentősen megváltozott? A következő munkátokon több lesz a szarkazmus, a cinizmus?
Sose tudhatod, mi lesz egy következő lemezen, ezt csak az idő mondhatja meg. Lehet, hogy tényleg egy sötét, nyúlós dolgot hozunk össze, de még az is lehet, hogy ellenreakcióként még ennél is vidámabb lesz a végeredmény.
Vannak már dalaitok az új lemezre?
Egyelőre – legalábbis ami engem illet – próbálok nem gondolkozni a következő albumon, annyi energiát fektettem ebbe a mostaniba. Az tény, hogy még mindig van egy rakás régi nótánk amit bármikor fel tudunk használni, és új ötletekkel is folyamatosan bombázzuk egymást, szóval nem hiszem, hogy gondot okozna egy újabb lemez megírása. A zene a hivatásunk, ez az ami körülvesz mindhármunkat, szóval így vagy úgy, de mindig jönnek újabb és újabb ötletek.
Szerinted mondjuk húsz év múlva is fogsz még lemezeket csinálni?
Ha még élek, biztosan. Efelől semmi kétségem nincs. Csak húzzam ki odáig, és biztosan zenélni fogok még akkor is. És ez mindhármunkra igaz.
Vannak olyan dolgok amiket még nem tudtál megvalósítani zeneileg? Beteljesületlen álmok, meg nem írt tervek...
Persze, ahogy halad az idő, folyamatosan tanulunk, új hatások érnek, új tervek születnek. Amíg a feladatunkra koncentrálunk, tudom, hogy folyamatosan születnek majd olyan dolgok amikre ma még nem is gondolnánk. Azt hiszem, ha nem lennének ilyesfajta álmaink, az lenne a vég. Mindig kell, hogy legyen valami ami után vágyakozunk, ami felé törekszünk. Ez a szólólemez is egyfajta szintlépés a számomra, és most, hogy elértem ezt a szintet, mennem kell tovább.
