Shock!

Igazi ínyencséggel jelentkezett nemrég a progresszív rockzenék egyik fő bástyája, az amerikai Magna Carta kiadó, amikor közös muzsikálásra invitálta dUG - azaz Doug - Pinnicket, a King's X aranytorkú énekes/basszusgitárosát, a blues rock vonal egyik mai istenének számító Eric Galest, illetve Thomas Pridgent, akit többek között a The Mars Volta egykori dobosaként is ismerhetünk. A három fenomén munkájának gyümölcse Pinnick Gales Pridgen néven és címen került a boltokba, és méltán tarthat számot mindenki érdeklődésére, aki szereti a bluesos gyökerű, lélekkel teli, de ugyanakkor keményre fazonírozott, jammelős hard rock zenét. Az albumról – és sok minden más egyébről – egyik legnagyobb közös szerkesztőségi kedvencünkkel, Pinnick mesterrel nyílt alkalmunk eldiskurálni telefonon.

Doug, kinek az ötlete volt összehozni ezt a projektet veled, Eric Galesszel és Thomas Pridgennel, és hogyan álltak össze a dalok?

Noha régóta ismertük egymást mindhárman, az ötlet alapvetően Mike Varney-tól jött, ő hozott össze hármunkat egy tető alá. Maguk a dalok vegyes munkamódszerrel születtek: öt szám alapjait én írtam, a maradékot pedig jammeléssel hoztuk össze a többiek, illetve az én egyéb ötleteimből, de Mike is alaposan kivette a részét a munkából, az ő keze is ott van több dalban.

Vagyis mondhatjuk, hogy nem dolgoztatok másképp, mint mondjuk a King's X-ben?

Ezt azért nem mondanám így, mert a két zenekar elég messze áll egymástól. Ez a zene eleve más, mint a King's X-é, hiszen Eric alapvetően bluesos stílusú gitáros. A King's X ennél súlyosabb, kötöttebb muzsika, és ugyan a blues abban is benne van, Ty játéka egyből más karaktert ad neki. Szóval azt leszámítva, hogy itt is gitár, basszus és dob van, illetve én vagyok az énekes, nem vonnék különösebb párhuzamokat a kettő között.

Ennyi év és ennyi különböző projekt után mennyiben jelent még számodra újdonságot egy újabb formációban zenélni?

Mindenkivel szívesen muzsikálok, és ezen a téren nem számítanak az évek, sem az, hogy hány zenekarban játszottál korábban: ha új emberekkel zenélsz, az mindig, mindenképpen érdekes élmény. Két ilyen kaliberű zenésszel főleg nem tud nem újszerű lenni a dolog. A Pinnick Gales Pridgen esetében mindenképpen nagyon örültem annak, hogy ilyen bluesosra vettük a figurát. Ericnek abszolút a vérében van ez a vonal, és én is nagyon szeretem Hendrixet, Muddy Waterst, Jimmy Reedet. Thomas szintén igazi virtuóz, tényleg akármit simán eljátszik, és nem lehet belehelyezni egyetlen skatulyába sem, annyira sokoldalú.

Melyik a kedvenc dalod a lemezről?

A Black Jeans, aminek egyébként szintén tőlem jöttek az alapjai.

És miért pont a Sunshine Of Your Love-ot választottátok feldolgozásnak? Ezt azért elég sokan eljátszották már...

Ez tény, de így, ahogy mi játszottuk, még senkitől sem lehetett hallani! (nevet) Nem emlékszem pontosan, honnan jött az ötlet, de biztosan közrejátszott benne, hogy egy könnyű, szimpla nótáról van szó, ami viszont ezzel együtt is roppant hatásos és erőteljes. Úgy szól a mi előadásunkban, mint egy Hendrix téma.

Mi a Pinnick Gales Pridgen: egyszeri projekt, vagy pedig rendes zenekar komplett turnékkal, miegyébbel?

Mindenképpen az utóbbi a cél. Már meg is kezdődtek a következő lemez előkészületei.

Eszerint lehet, hogy már mondjuk jövőre felveszitek a második albumot?

Nem jövőre, hanem konkrétan a jövő hónapban megyünk stúdiózni.

Hűha!

Igen, én is ezt mondtam először! (nevet) De nincs ebben semmi különös igazából: eléggé elfoglaltak vagyunk, és most éppen mindhárman ráérünk, így aztán Mike Varney és a Magna Carta kiadó azt mondta, hajrá. Új dalaink egyelőre nincsenek, így a kettes album valószínűleg még sokkal inkább közös munkában készül majd el, mint a mostani. Nagyon várom is, hogy együtt alkothassak Eric-kel és Thomasszal. De olyanokat ne kérdezz, hogy mikor jelenik majd meg a második album, mert erről halvány fogalmam sincs. (nevet)

Említetted, hogy erre a mostani albumra öt dal tőled jött, és eleve több projektben is dolgozol. Ha megírsz egy dalt, honnan tudod, melyikhez passzol a legjobban?

Alapvetően mindig magamnak írok, és nem gondolkodom ilyesmiken egészen addig, amíg el nem készülök valamivel. Soha nem agyalok azon, mi hová férne be... Valahogy mindig passzol valahová, ami megszületik, és ez így is van rendjén.

Mi a helyzet mostanában a King's X-szel? Hogy van Jerry? 2012 nem volt éppen élete legjobb éve...

Hát nem... Nem elég, hogy az év elején átesett egy szívrohamon, utána még jött a Sandy hurrikán is. Ennek ellenére azt kell mondanom, hogy Jerry jelenleg boldog és elégedett, tényleg az. Új lendületet vett, új energiák szabadultak fel benne, ami jelentős mértékben a csodálatos feleségének is köszönhető.

Mikor láttok neki az új albumnak?

Jelenleg nincs napirenden a kérdés. Én a Pinnick Gales Pridgen lemezen és az új szólólemezemen dolgoztam az utóbbi időben, Jerry szintén a szólóanyagán ügyködik, és Tynak is megvannak a maga elfoglaltságai. A zenekar létezik, minden a legnagyobb rendben, a tervek szerint lesznek is koncertjeink májusban, de ezen túlmenően egyelőre nincsenek terveink.

Új dalokat sem írtatok még?

Nem, egyelőre semmit. A King's X-szel kapcsolatban jelenleg alapvetően semmi sem történik. A legutóbbi album turnéi után úgy döntöttünk, kicsit szünetre vonulunk, és feltöltődünk. Mindenképpen lesz új lemez, de még fogalmam sincs, mikor.

Az Out Of The Silent Planet most tavasszal lesz huszonöt éves. Mi jut ma először eszedbe, ha meglátod a borítót vagy meghallasz róla egy dalt?

Az, hogy nem értem, miért szeret akárki is egy ilyen szar albumot! (nevet)

Van esetleg olyan dal róla, amit külön kiemelnél mérföldkőként?

Talán a King, mert az volt az első nóta, ami megszületett az albumhoz, és egyben ott alkalmazta először Ty azt a drop D hangolást, ami később a zenekar védjegye és a hangzásunk alapeleme lett.

Változtatnál ma bármit is a lemezen?

(elgondolkodik) Talán a hangzást, a keverést csinálnánk meg másképp mai fejjel, de magán a zenén összességében nem változtatnék, mert azok a dalok nagyszerűek. A megszólalás viszont nem volt az igazi: kicsit túlbonyolítottuk, túlcsiszoltuk, és a lábdobokat is túl hangosnak találom rajta mai füllel. De maga a lemez elkészítése egyébként cseppet sem volt könnyű munka, érzelmileg nagyon kifacsartam magamat, mire megírtuk és felvettük. Rengeteg pozitív és negatív élményen mentem keresztül akkoriban, és mivel ezek mindig előjönnek, nem is igazán engedik, hogy maradéktalanul élvezzem az albumot. De ettől még nagyon büszke vagyok rá.

El tudod képzelni, hogy előbb-utóbb ti is csináljatok olyan tematikus turnékat, ahol elejétől végéig eljátsszátok akár ezt, akár bármelyik másik korai lemezt?

Még nem beszéltünk erről, de végülis miért ne? Az Out Of The Silent Planet esetében mondjuk pont kevésbé látom esélyesnek ezt, akkor már inkább a Gretchen Goes To Nebraskánál tudnám elképzelni.

Van egyébként kedvenc King's X lemezed?

Számomra a Tape Head a legtökéletesebb, ugyanis az volt az első lemezünk, amin már teljesen, száz százalékig önmagamat adtam. Nem gondolkodtam semmin, csak azt adtam, ami belőlem jött. Az egyébként is egy jó időszak volt számunkra, hiszen akkor kerültünk a Metal Blade kiadóhoz, akik teljes szabadságot adtak nekünk a lemez elkészítéséhez, méghozzá olyan mértékűt, amit soha azelőtt egyetlen albumunknál sem élvezhettünk. Nem véletlenül voltunk mi magunk a producerek is. Szóval az volt a mi szabadság-albumunk, ahol megnéztük és megmutattuk, mire vagyunk képesek csak és kizárólag hármasban.

A korábbi menedzseretekkel, Sam Taylorral van esetleg valami kapcsolatotok manapság?

Rengeteg év telt már el azóta, hogy elváltak az útjaink, méghozzá rendkívül csúnya körülmények között. Én pár éve beszéltem Sammel, rendeztük a korábbi nézeteltéréseinket, így mondhatom, hogy tulajdonképpen rendben vagyunk, nincs harag. De Ty és Jerry ma sem hajlandó vele szóba állni.

Érzel keserűséget amiatt, hogy a King's X-nek sosem sikerült az igazi nagy áttörés, vagy inkább a pozitívumokat nézed, és örülsz a fanatikus rajongótábornak?

Boldog vagyok, hogy óriási albumokat készítettünk, és amiatt is, hogy a mai napig hihetetlen megbecsülést és szeretetet kapunk a rajongóinktól. Az egyetlen dolog, amit sajnálok, hogy sosem sikerült pénzt keresnünk a zenekarból. A King's X nem tartozik a jól eladható, nagy lemezeladásokat produkáló bandák közé, és soha nem is tartozott. Így aztán legfeljebb létezni tudtunk és tudunk a csapatból, komoly bevételeket sosem szereztünk vele.

Melyik lemezetekből fogyott a legtöbb?

Nem tudom biztosan. Tudod, már nagyon rég leszoktam a számolgatásról, annyira alacsonyak voltak a példányszámok... A Faith Hope Love és a King's X albumok voltak valószínűleg a legsikeresebbek, de nem tudok ezeknél sem konkrét számokat mondani. Az biztos, hogy összességében bőven milliós nagyságrend felett vagyunk a teljes diszkográfiánkkal, de hát ez összesen vagy tizennégy albumot jelent.

Manapság pedig már aligha reménykedhet bárki is a magas példányszámokban...

Igen, a zeneipar tulajdonképpen meghalt. De mindez szerencsére nem jelenti azt, hogy a zene is meghalt, sőt, szerintem a színtér egészségesebb manapság, mint az utóbbi évtizedekben bármikor. Állati sok izgalmas, érdekes muzsika születik – az más kérdés, hogy senki sem pénzért veszi meg ezeket, és a CD-k eladásai egyre zuhannak. És persze a csatornák kérdése is elég kiszámíthatatlan még, mert jelenleg senki sem tudja, hogyan lehet a lehető legbiztosabban eljuttatni a zenét az emberekhez. Teljes tanácstalanság uralkodik például azt illetően is, miként kell manapság megtámogatni, reklámozni egy rocklemezt, hogy az hatékony is legyen. Én mindenesetre igyekszem mindenütt lépésről lépésre haladni, és összekoordinálni az egyes zenekaraimat: a Pinnick Gales Pridgent, a King's X-et, a saját önálló dolgaimat. És szerencsére elég elfoglalt is vagyok, mindig tele a naptáram...

2005-ben készítettetek egy egészen kiváló albumot The Mob néven Reb Beach, Kip Winger, Kelly Keagy és Timothy Drury társaságában. Ennek nem várható esetleg folytatása?

Legutóbb két évvel ezelőtt hívtam fel Rebet, hogy csináljuk meg a második lemezt, de azóta sem érkezett válasz! (nevet) A The Mob albumra egyébként én is roppant büszke vagyok, és rettenetesen sajnálom, hogy nem jelenhetett meg Amerikában. Európában jól fogyott, és gyakran emlegetik is nekem, de mivel a tervekkel ellentétben végül nem jött ki az Egyesült Államokban, félig-meddig gyakorlatilag elvesztegettük azt az anyagot. Óriási kár érte.

És mi a helyzet a Bruce Franklinnel közös Supershine projekttel, ott várható folytatás? Az az album is állati erős volt...

Bruce-szal nagyon jó cimborák vagyunk, és a mai napig rendszeresen beszélünk. Nem mondom, hogy sosem lesz folytatása a Supershine debütnek, mert szeretném, és szerintem Bruce is szeretné. A probléma csak annyi, hogy mindketten a saját ügyeinket intézzük, és baromi messze élünk egymástól: ő Chicagóban lakik, én Los Angelesben. 2000-ben úgy jött ki a lépés, hogy össze tudtuk hozni a lemezt, de fogalmam sincs, alakulnak-e még valaha is úgy a dolgaink, hogy elkészíthessünk egy második Supershine anyagot.

Említetted az imént, hogy új szólóalbumon dolgozol. Ez mikor jelenik meg, és zeneileg hogyan tudnád jellemezni?

Már teljesen elkészült, Naked a címe, és májusban jelenik meg. Ez lesz a legsúlyosabb album, amit csak valaha is írtam: igazi mélyen megdörrenő, vastag hangzású anyag rengeteg héthúros gitárral. Még azt is megkockáztatom, hogy egy kicsit a Meshuggah hatása is érezhető benne, bár ez természetesen nem azt jelenti, hogy úgy szól, mint a Meshuggah. De tényleg roppant súlyos, tömény és groove-os dalokat írtam. Tartalmilag pedig életem eddigi legőszintébb lemeze a Naked – olyannyira, hogy néhányan talán úgy is érzik majd a hallatán, hogy nem kellett volna megjelentetnem ebben a formában. De nem volt sem veszteni-, sem rejtegetnivalóm.

Mit gondolsz, meglepetést okozol majd vele a közönségnek, vagy annyira azért nem üt el a korábbi dolgaidtól?

Biztosan lesz, aki meglepődik majd, mert tényleg más, mint a többi. De az a tapasztalatom, hogy a legtöbb ember, aki szereti a zenémet, általában örülni szokott neki, ha kap egy-egy újabb albumot, amin az én hangom hallható, függetlenül attól, hogy milyen néven és milyen stílusban jön ki az adott lemez. Szóval ettől a részétől nem félek.

Milyen más projekteken dolgozol még mostanság?

Van egy csapatom, ahol George Lynch és Ray Luzier a társaim, ez jelenleg KXM néven fut. Ebben a felállásban szintén dolgozunk egy lemezen, ami akár már idén megjelenhet.

Valami modernebb zene ez is?

Nagyon súlyos, groove-os muzsika. Lynch hozza a saját összekeverhetetlen stílusát, Ray pedig rengeteg fantasztikus dobtémával járult hozzá az összképhez, csupa-csupa izgalmas afrikai és karibi beütésű ritmussal, groove-val... Tényleg úgy tudom a legjobban jellemezni, hogy nagy, kövér groove-okat játszunk mi hárman. Igazán ígéretes az összkép, kíváncsi vagyok, milyen lesz majd az album fogadtatása, ha megjelenik.