Shock!

Március 29-én különleges rockopera látott napvilágot: Róm Gábriel, a projekt megálmodója és zenei vezetője az 1552-es palásti csatát dolgozza fel. A főbb szerepeket Jósa Tamás, Dudás Ivett, Kovács Koppány, Vörös András, Bella Levente és Nagy Feró alakítják, a hangszeres szekcióban pedig – mások mellett – olyanok bukkannak fel, mint Oláh Zsolt, Kossuth Lajos, Hocza Róbert, Alapi István, Kállai János, Cserfalvi Zoltán, Szíjártó Zsolt, Zeffer András vagy Boros Béla. Gábriellel beszélgettünk a grandiózus vállalkozásról.

Honnan jött az ötlet, hogy tető alá hozz egy nagyszabású rockoperát?

Az ötlet már elég régen, a 2012-es emlékünnepségen született meg, amikor még csak egy szűk negyedórás zenei emlékműsort hoztam össze. Ott már szóba jött, hogy egy hosszabb, összetettebb művet hozzak létre 2022-re. Tudjuk, 2022-ben a dolgok zavarosabbak voltak a covid-hercehurcák miatt, de elérkezett a pillanat.

Miért pont a palásti csatát választottad sztorinak? Miért fogta meg a képzeletedet pont ez a csata?

Mivel 3 éves korom óta Paláston nevelkedtem, így a csatával kapcsolatos infók is már kábé 9 éves cserkészként elértek. Később, már fiatal felnőttként tűnt fel, hogy a környéken élők, valamint a hadtörténészeken, illetve a téma iránt érdeklődőkön kívül, szinte senki nem hallott róla. A történelem-tankönyvek sem említik. Pár éve fellépett az igény, hogy egy rockoperával ismertessem meg szélesebb körben a témát és alkotói igényeimnek is megfeleljek egyben.

Honnan származott a konkrét sztori és a szereplők alapötlete? Voltak-e mintáid, olvasmányélmények, filmek, amikből inspirációt merítettél?

Maga a csata sztorija nem szolgáltatna elég anyagot egy rockopera megírásához. Ezért természetesen egy fikcióba ágyazva mutatom be a hadvezéreket, akikről természetesen fellelhetők információk, valamint az emberek mindennapjait érzelmek és tulajdonságok megjelenítése által: szerelem, gőg, könnyelműség, hit, remény és gyász. Természetesen utánaolvastam a kor történelmének, a műben kiemelt történelmi személyiségekről is próbáltam átfogó képet kialakítani, de konkrét filmes élményekhez nem tudom kötni. Nyilván inspirálhatott tudat alatt pár történelmi sorozat, amelyeket az évek során megnéztem.

Számos dicsőséges győzelem és fájdalmas vereség él a köztudatban élénken a mai napig a török korból Várnától és Nándorfehérvártól Mohácson át Egerig, ez a csata azonban valamiért nem számít széles körben ismertnek. Mi ennek az oka?

Ennek számos oka lehet. Gondolom, elsősorban a kevés fennmaradt, hitelesnek tekinthető információ lehet az oka. A másik erős tényező az lehet, hogy csúfos vereség volt, elsősorban Erasmus von Teufel, azaz Ördög Mátyás hadvezérnek köszönhetően. Továbbá az is szerepet játszhatott, hogy ez egy lokális mezei csata volt, nem várvédő vagy városvédő „hírértékkel". Viszont úgy érzem, hogy amely csatában több mint tízezer ember hull el a szabadságunkért mindössze két nap alatt, igazán megérdemli a tiszteletet, megemlékezést, mert bizony azok a harcosok a legnagyobb áldozatot hozták meg!

Hogyan lehet egyáltalán hozzákezdeni egy ilyen grandiózus projekthez? Milyen lépcsőfokokon haladt a munka, hogy kell a gyakorlatban elképzelni a folyamatot?

Nem tudom, hogy csinálják mások, de én elsősorban álmodoztam. Meg kellett születnie a teljes történetnek, hogy aztán elkezdhessem felépíteni tételenként a művet. Rengeteget jegyzeteltem, sőt, ha úgy éreztem, jönne egy dallam vagy szövegfoszlány, már jegyeztem is le. Szerencsére ma már egész elérhető áron össze lehet hozni egy alapfelszereltségű hangstúdiót, így az alapok rögzítéséhez adottak voltak a körülmények. Aztán már önmagát generálta az alkotói folyamat.

Zeneileg milyen rockoperákat tekintesz irányadónak itthonról és külföldről?

A válasz első része rendkívül egyszerű, mert az István, a király című rockoperát még eddig semmi sem tudta felülmúlni nálam. Itthonról még említeném az Attila, Isten kardja rockoperát, illetve Vörösmarty Imre Vazul vére című rockoperája is egy kis érlelő időszak után egészen kedves lett számomra. Külföldről jobbára musicalek értek el.

Zenei stílusát tekintve hová sorolnád ezt a lemezt?

Mivel rendkívül fontos volt minden tétel üzenete, hangulata, a rock számos válfajával dolgoztam, hogy ezt erősítsem. A teljesség igénye nélkül, ez egy könnyen emészthető komolyzenei köntösbe bújtatott folkrock-, dzsessz- és prog-elemekkel, sok-sok dallammal.

Mi alapján hívtad meg az énekes és hangszeres vendégeket a lemezre? Volt-e olyan, aki valamilyen okból nem tudott volna részt venni a projektben?

Igazából írásban, illetve telefonhívásban kértem fel azon művészeket, akikkel nem volt személyes kapcsolatom. Azt kell mondjam, nem volt ebben semmilyen nehézség, mivel azokkal is, kik végül nem vállalták is, egész jókat beszélgettünk. Viszonylag hamar kiderült számomra, hogy mint annyi minden más az életben, ezen elutasítások is okkal történtek, mert tényleg az élet valahogy mindig odairányított a legalkalmasabb művészhez.

Mennyire alakították saját képükre a közreműködők a témákat, a dalokat? Mekkora teret engedtél nekik a kreatív folyamatban?

Szinte minden művészemtől alapból kértem, hogy tükröződjön a játékukban a stílusuk, ízlésük hisz pont ezért is van ennyi zenész jelen a műben. Természetesen volt sok olyan téma, legyen szó bármelyik hangszerről, hogy feltétlenül ragaszkodtam az általam megírt verzióhoz. Az ének körülbelül 10 százalékban tér csak el az általam megálmodott verziótól.

Nemrég távoztál a Remorse soraiból, a zenekar tagjai közül azonban többen is szerepelnek az új anyagon, amiből arra következtetek, hogy a lehető legjobb viszonyban váltatok el. Jól gondolom?

Nincs harag a távozásom miatt, ennek itt volt az ideje. A rockoperában való közreműködést a tagokkal még jóval távozásom előtt ütemeztük be.

Volt-e összefüggés A palásti csata elkészítése és a kilépésed között? Ha nem, miért hagytad ott a csapatot?

Volt is és nem is. Az előadói karrier szögre akasztása egy hosszabban érlelődő folyamat volt, amelyre a rockopera elkészítése csak a legvégén volt hatással. A zene éppen annyira része életemnek, mint a finom ételek. Még az is lehet, hogy pár év múlva visszaszólít a színpad, de most a háttéralkotói munka a világom.

Kapcsolódik a lemezhez egy képregény is. Erről mit kell tudni? Várhatók-e további kiegészítők is?

A képregény elsősorban a rockopera vizuális kiegészítője szeretett volna lenni. Azonban annyira jó sikerült, hogy a zenemű édestestvére lett. Önállóan is megállja helyét, de a mű ebben a kettősben vált teljessé. Ha valaki a képregény lapozva hallgatja meg a Palásti csata 1552 rockoperát, egy igaza időutazáson vehet részt.

Feltételezem, egy ennyire sok embert megmozgató, összetett anyag nem kis befektetést igényel. Meg tud-e térülni a vállalkozás, kiemelt cél-e ez egyáltalán? Milyen fogadtatással, milyen eredményekkel lennél elégedett?

Ha a megtérülés lett volna a cél, a mű nem érte volna el ezt a minőségi szintet, az biztos. Itt egy hatalmas önmegvalósító projektet tudtunk létrehozni. Nem csak saját önmegvalósításom, de ahogy a próbafolyamatok, majd a felvételek során tapasztaltam, a művészeim és a technikai, média csapat döntő többsége számára is beteljesedett. A cél elsősorban a zene és képregény minőségi kivitelezése volt, de természetesen, színpadra is szeretnénk vinni.

Tudom, hogy színpadra is állítanád a lemezt. Milyen elképzeléseid vannak ezzel kapcsolatban?

Egy olyan „utaztatható" produkcióban gondolkodom, hogy ne csak a legnagyobb színpadokon, de már közepes művház-méretű színpadokon is méltón elő lehessen adni. Ezért díszletet igazán csak háttérvetítésként, viszont szimfonikusokon kívül a többi zenész élőben játszaná az előadást.

Mik a következő lépések a megjelenés után?

Szeretném, hogy minél több emberhez eljusson, ezen dolgozunk. Majd a színpadra vitelen.

További információ a kiadványokkal kapcsolatban itt.