Amikor az internet útján felkerestem az olasz Secret Sphere zenekart, nem is reméltem, hogy már másnap levelet kapok tőlük és a banda zeneszerző/gitárosa, Aldo Lonobile készségesen áll rendelkezésemre abban, hogy diskuráljon velem a csapat múltjáról és jövőbeni kilátásairól épp úgy, mint kedvenc muzsikusairól és titkos vágyairól…
Mindenekelőtt gratulálok a fantasztikus albumhoz. Véleményem szerint a nektek kijáró reklámnak még töredékét sem kaptátok meg. Nem láttam a cd-t a nemzetközi szaklapokban, nem hallottam dalotokat válogatásalbumokon. Ti elégedettek vagytok a kiadótok, illetve a management munkájával? Úgy vélem, az Elevate Records meglehetősen kishal lehet a metal palettán, de azért fel kellett volna ismerniük, milyen különleges ajándékra leltek a bandában!
Köszönöm a szavaidat, mindig nagyon boldoggá tesz, ha valakinek tetszik a zeném. Egyet is értek a meglátásoddal. Néhány országban megfelelő promóciót kaptunk, ilyen például Franciaország, ahol a terjesztőnk igazán kiváló munkát végzett. Ott jól ismerik a Secret Sphere-t, kiváltképp azt követően, hogy két bulit is játszottunk ott a múlt hét folyamán. A másik terjesztő, amellyel elégedettek vagyunk, a Marquee Rec. Japánban. Ám sajnos vannak olyan területek, ahol egyáltalán nem kapható az album, például Skandináviában. Ott még nem jöttek rá, hogy a Secret Sphere nagyon jó üzletet jelenthetne egy terjesztőnek.
Biztosra veszem, hogy amikor elkezdtél komponálni, eleve szándékodban állt elkerülni, hogy azt süssék rátok: egy "második Rhapsody" vagytok. A zenétek csakugyan eltérő, de a gyorsabb dalaitokat, illetve a csembaló-hangzású billentyűs részeket hallva azért előfordulhat, hogy némelyek egy kalap alá akarják venni a két zenekart…
Igen, ez legfőképp az első albumunk után volt tapasztalható. A Rhapsody remek csapat, de mi egyáltalán nem merítünk ihletet a muzsikájukból. Az első anyag komponálása idején inkább az Angra és a Royal Hunt-irányát követtük, illetve klasszikus szerzők műveit, mivel részben ez a műfaj is kapcsolatba hozható a zenénkkel. Az új album megjelenése után már jóval kevesebb ember hasonlít minket hozzájuk, mert felismerik, hogy saját egyéniséggel rendelkezünk.
Manapság milyen zenéket hallgatsz leginkább?
Ha gitárosokban gondolkodom, akkor örök kedvenceim: Jason Becker, John Petrucci, Richie Kotzen, Paul Gilbert, Yngwie Malmsteen, Zakk Wylde és Michael Romeo. Ha zenekarokat választhatok, akkor megemlíthetem Ozzyt, a Testamentet, a Symphony X-et, a Skid Row-t, a Megadeth-et, a Helloweent és még sok másikat. A fiatal bandák közül pedig kedvelem a Nevermore-t.
Annak idején, amikor elkezdtél érdeklődni e stílus iránt, kik voltak rád hatással?
Már 10 éves korom óta a rock, illetve hard rock elkötelezettje vagyok. Ezért köszönettel tartozom nagynénémnek, aki megismertetett a Deep Purple és a Black Sabbath zenéjével. Az őket követő zenekarok már önálló felfedezéseim voltak.
Ha választanod kellene egy dalt, amellyel bemutathatnád a csapatot egy olyan személynek, aki még nem ismer titeket, melyik nótát választanád?
Valószínűleg a Lady of Silence lenne az, mert ez már az új elképzeléseinket körvonalazza.
Szíved szerint mely bandákkal turnéznál leginkább?
Nagyon sokat említhetnék… Például a Symphony X vagy a Dream Theater. Ám legnagyobb álmom az lenne, ha felléphetnénk a régi Skid Row társaságában, találkozhatnék Sebastiannal, mert ő a kedvenc énekesem. Mivel azonban ő már nem része a bandának, ez az álmom aligha válhat valóra…
Milyen stílusú zenét hallgatsz akkor, ha ki akarsz kapcsolódni, el akarsz zárkózni a világ elől? Kik számodra a legnagyobb zeneszerzők - értem ez alatt a mai, illetve klasszikus komponistákat egyaránt.
Kizárólag metalt és klasszikus zenét hallgatok, tehát ezek közül választok, hangulatomtól függően. Ha dühös vagyok, egészen biztos egy Testament albumot tolok a hifimbe. Amikor épp túlteng bennem az energia, akkor a hard rock jöhet szóba, Skid Row vagy Mötley Crüe. Végül pedig, amikor nyugalomra van szükségem, klasszikus operákat hallgatok vagy Pink Floydot. A zeneszerzőket illetően: klasszikusok közül számomra Mozart és Paganini a legnagyobbak. A modernek közül pedig Freddie Mercury.
Mi a véleményed az olyan bandákról, mint a Linkin Park, a Limp Bizkit és társaik? A média okolható azért, mert ennyire sikeresek, míg olyan zenekarok, mint a Secret Sphere, a Royal Hunt vagy a Nevermore egyáltalán nem szerepelnek a tévében?
A Linkin Parkot speciel jól ismerem, mert néhány barátom nagy rajongója a zenekarnak. Egy-egy dalukban akadnak jó ötletek, de a rap-szerű dolgaik már egyáltalán nem tetszenek. A többi, hasonló jellegű bandát nem igazán ismerem, inkább nem nyilatkozom róluk. A Linkin Park teljesen kommersz, üzletorientált, így aztán az a normális, hogy bejön nekik a siker a médiákon keresztül. A legtöbb embernek efféle könnyen hallgatható zenére van szüksége, nem érdeklődnek a bonyolultabb műfajok iránt, egyszerűen csak az kell nekik, hogy olyat halljanak, amire tudnak mozogni - a Linkin Park és a Limp Bizkit pedig erre lett kitalálva.
Mikor alakult a zenekar és hogyan álltak össze a tagok?
1997. júliusában hoztam létre a csapatot. Robertót már ismertem, mert játszottunk együtt korábban. A többieket, Pacót, Antoniót és Andyt pedig telefonálgatás útján szerveztem be. Tudtam, hogy a városban kizárólag ők lennének azok, akik képesek eljátszani azt, ami akkor már a gondolataimban körvonalazódott. Luca a demófelvételünk elkészítése után csatlakozott hozzánk, mert az első dobosunk magánéleti problémák miatt távozott. Ezzel a felállással komponáltunk meg és rögzítettünk két albumot. Mostanra igaz barátság köt minket egymáshoz, ami elengedhetetlenül fontos egy zenekarban!
Jóban vagytok más olasz együttesekkel? Milyen tehetséges csapatok vannak Olaszországban a Rhapsody mellett?
Természetesen sokukkal vagyunk kapcsolatban, különösképp olyan bandákkal, mint a Morgana, a Projecto, a Drakkar és az Eldritch; valamennyiük nagyszerű, meg kell őket hallgatnod! Sok jó zenekara van az országnak, de gyakran előfordul, hogy a mögöttük álló emberek egyszerűen képtelenek rá, hogy ismertté tegyék őket a metal nemzetközi szintjén.
Az albumotok négy fejezetre tagolódik. Már az eredeti elképzelésetekben is ez szerepelt, vagy ez a formátum csupán a munka során alakult ki?
Ez a megoldás remek arra, hogy bemutassa a történet főszereplőjének, Aurienne-nek a különféle érzelmi állapotait. Az ő sorsát követhetjük nyomon több történeten keresztül, valamint azt, miként fejlődik odáig, hogy jobbá alakítsa az életét a tapasztalatai alapján. Mindegyik fejezet más és más érzelmeket vetít elénk (szerelem, bátorság, stb.). Aurienne szegénységben él, teljes szeretetnélküliségben és nagy szüksége van valamire, ami segíthet neki abban, hogy higgyen a képességeiben.
Elképzelni sem tudom, a jövőben hogyan tudnátok még a jelenleginél is továbbfejleszteni ezt az eleve komplex, tökéletesen kidolgozott muzsikát… Vannak már ötleteitek a következő albumhoz?
Igen, már öt dal megírásánál tartunk, amelyek alapvetően különböznek az "A Time…" nótáitól, noha természetesen Secret stílusúak. Erről igazából nem szívesen beszélnék, mert meglepetésnek szánjuk. De annyi biztos, hogy az új anyag nem konceptalbum lesz.
Van esély arra, hogy élőben lássunk titeket a közeljövőben? Megoldható, hogy a zenétek korrektül szólaljon meg a színpadon?
Itthon gyakran játszunk és volt két koncertünk Franciaországban az Edguy és a Freedom Call társaságában. Szeretném, ha bejárhatnánk egész Európát, de ez csak akkor lenne megvalósítható, ha valamelyik label finanszírozná a turnénkat, de erre mostanában nem látok sok esélyt… Szeretnék köszönetet mondani Olivier Garniernek az NTS-nél, aki lehetővé tette számunkra, hogy Franciaországban játsszunk. A színpadon általában változtatunk ezt-azt a hangszerelésen, mert szeretek különlegeset nyújtani a rajongóinknak, amikor élőben játszunk és ha nincsenek technikai problémáink, akkor magunk vagyunk a színtiszta energia!
