Nem titok, hogy az egyik kedvenc hazai csapatom a Stonehenge, és szerintem azt sem kell túlzottan bizonygatnom, hogy miért. Remek dalok olyan igényes körítésben, ami itthon még - sajnos - elég szokatlan. Mindezek mellé hatalmas belső tűz és hit árad a zenekarból, ráadásul még jó fejek is. Kell ennél több?! Hogy egy kicsit bepillantást nyerjünk, mi történt velük az Angelo Salutante megjelenése óta, Bátky "BZ" Zoltán énekest kerestem meg kérdéseimmel.
Pár hónapja már kint van az Angelo Salutante, gondolom elég sok visszajelzést kaptatok mind a "szakma", mind a zenehallgatók részéről. Összefoglalnád az eddigieket?
Május végén jelent meg az anyag, és azóta egész kellemesen fogy ahhoz képest, hogy angol nyelvű "többszörösen réteg" zenéről van szó. A Summer Rocks fesztivál környékén több hétig vezettük például a Nyugatinál lévő MCD eladási listáját. Pontos számot sajnos nem tudunk, de a visszajelzések mennyisége megdöbbentően nagy. A szakmának szinte egyöntetűen kiemelkedő véleménye van a lemezről, a legtöbben egyéni hangvételűnek titulálták a zenekart, személy szerint én ennek örülök a legjobban. Volt persze pár kevésbé euforikus kritika is, de negatív egy sem.
Igazán negatív kritika ért benneteket egyáltalán?
A szakma részéről nem tudok ilyesmiről. A közönség felől persze hallottam olyan véleményt, hogy nem jött be a zenénk valakinek, de azt hiszem, ez önmagában nem probléma, hiszen ízlések és pofonok ugyebár... Annak például nagyon örültem, mikor egy olyan üzenetet kaptam, miszerint az illető bundára gyanakodott a Hangpróbás első helyezés kapcsán, de ahogy meghallgatta a lemezt, máris "megtért"... (nevet)
Nagyon igényes a cd multimédiás része. Kit lehet dicsérni érte?
Többen dolgoztunk rajta. A kódolást Juhász 'Beren' Viktor barátommal csináltuk, a képek és hátterek - mint a borító esetében is - Balázs munkái, a szövegek s a "koncepció" pedig az enyém. Mindenképpen színvonalas, információdús anyagot szerettünk volna készíteni, de emellett figyelembe kellett vennünk, hogy alapvetően nem giga-erőművekkel rendelkező számítógép-guruk nézegetik majd. Úgy érzem, sikerült a használhatóságot és a színvonalasságot jó arányban vegyíteni. Ráadásul sokan csak itt látták először a videoklipünket, ami azért elég kevésszer szólal meg a televíziókban.
A Szigeten meglepetésként fellépett veletek a Pain Of Salvation énekese. Mesélnél erről a barátságról, illetve már rögzített közös dalról és a jövőbeli tervekről?
Az első személyes találkozás a Summer Rocks 2001 fesztiválon történt, bár előtte már "ismerkedtünk" e-mailben. Nagyon jó hangulatban telt el az az este, és örömmel nyugtáztam, hogy Daniel részéről nem szűntek meg az e-mailek. Természetesen mindegyikük kapott cd-t a koncerten, és majd kiugrottam a bőrömből, mikor pár nappal később írt Daniel, hogy azóta azt hallgatja, és a Wendigo a kedvence. Én épp akkor írtam meg egy dalt az ex-bőgősünk, és egyben legjobb barátom, Soma (Somogyi Zoli) esküvőjére, és megkérdeztem Danit, lenne-e kedve az anyagon énekelni. Svédországba küldtem volna a félkész dalt, ő visszaküldi felénekelve. Erre ő kitalálta, hogy már egyébként is kacérkodott egy magyarországi nyaralással, szóval miért ne énekelhetné fel itt? Majd hanyatt estem... Szóval, jött, itt volt másfél hetet, felénekelte a dalt, ami fantasztikus lett szerintem. Egyszer csak úgy mellékesen kérdeztem tőle, tudja-e már a lemezünk szövegeit, mire ő azt felelte, pár dalt el tudna énekelni, ha kell. Erre szaván fogtam, ennek a "gyümölcse" lett a közös Angels dal a Szigeten. Óriási volt, életem egyik legszebb emléke marad. Mellesleg a dal, melynek címe Unity, és a Szigetes videó is letölthető (lesz szeptember közepétől) a honlapunkról (http://go.to/stonehenge) Azóta persze megmaradt a kapcsolat Daniellel, sőt, időközben Ádámmal is összehaverkodtak, szóval biztos csinálunk valamit a jövőben.
A cd-n nem csak új, veled készült dalok hallhatóak, hanem a régebbiek közül is néhány. Van olyan, amelyik különösen közel áll a szívedhez?
Ez így igaz is, meg nem is. A lemez kb. fele teljesen új anyag, míg a másik fele régebbi Stonehenge szerzemények alapján - de hangsúlyozom, alapján - készült. A Rambling, az Angels, a For Another és a Fly/Yellow esetében az történt, hogy a régi, főképp Balázs és Jutasi Sanyi ex-bőgős által írt dalokat atomjaira cincáltuk és újra összeraktuk a mai zenekari felállás karaktere szerint. Az énektémák és a szövegek például száz százalékosan átíródtak, így lehetőségem volt ezeken a dalokon át is személyes, ösztönösen belőlem jövő gondolatokat tükrözni. Igazából szinte mindegyik dal valamiért kedvencem, az Invocationnél már beindul a "lúdbőr", a Newcomerben a filmzene-szerű befejezéstől szállok el, a Wendigo elejétől végéig sokkol, és folytathatnám az összes dallal.
Felvettetek egy Iron Maiden feldolgozásnótát is. Mesélj erről, miért, hova...
Cserfalvi Töfi csinál egy Maiden tribute lemezt, melyen saját zenekarán (Iron Maidnem) kívül más vezető hazai zenekarok is szerepelnek. Mi a "Flash Of The Blade" dalt választottuk, ami alapvetően egy viszonylag szellős metal'n'roll téma. No, ezt sikerült úgy átgyúrnunk, hogy még Harris mester is csak a refrénnél kezdene gyanakodni. (nevet) A jól bevált Stonehenge recept alapján, tulajdonképpen újraírtuk a dalt, többünk szerint inkább új saját nótának tekinthetjük. De valahol ezzel a tudattal is kezdtünk neki a dolognak, a szó eredeti értelmében "feldolgozást" készítettünk.
Új dalok készültek/nek már? (Az előzőekben említetteken kívül.) Ha igen, mire számíthatunk?
Vannak új dalaink, bár még egyik sincs teljesen kész. Viszont ebben a tekintetben szerencsések vagyunk, hiszen ez évben még az a fő feladatunk, hogy az első lemezt promótáljuk és koncerteztessük. Közben a csapatra jellemző igényességgel készülhetnek az új dalok. És hogy mire lehet számítani? Biztos, hogy jellegzetesen Stonehenge lesz, mivel úgy érzem, kialakítottunk egy egyéni hangzásvilágot, de az is biztos, hogy meglepetésekre is fel lehet készülni.
Véleményem szerint a Stonehenge egyik titka abban rejlik, hogy a zenétekben az agyas megoldásokat olyan fogós részekkel tudjátok vegyíteni, amitől valahogy kerek egésszé állnak össze a dalok.
Jobban én sem tudtam volna megfogalmazni a dolgot, én is pontosan ebben látom a zenekar egyik "titkát". Próbáltunk szívből és agyból egyaránt zenélni, és kegyetlenek voltunk egymással a dalba nem illő részek tekintetében.
Szerinted sokat erősödött a hazai progresszív mezőny azzal, hogy jó néhány zenekar idén adta ki az első lemezét, olyanok is, akik nem ma kezdték a zenekarosdit?
Remélem, igen. Még nem tudok konkrét véleményt mondani, hisz nem telt még el túl sok idő e lemezek megjelenése óta (Da Capo, Perfect Symmetry, Varso, tényleg, akkor most az after all megjelent már?). Mindenképpen fontos, hogy - ha nem is törünk ki az undergroundból - egy szinttel feljebb léptünk a bolti terjesztésnek, reklámoknak köszönhetően. Viszont az is tény, hogy az ilyen jellegű zenéket a koncertek adják el, ezért az igazi erősödést az hozhatja, ha a rock klubok helyzete (és száma) jelentősen javul, és a meglévő klubok is rájönnek arra, hogy például ki kéne rakni a plakátokat, anélkül nem jönnek koncertre az emberek...
Sokan vitatkoznak arról mi progresszív és mi nem. Szerinted a Stonehenge mennyiben progresszív a klasszikus felfogás, illetve a mai megközelítés szerint?
A klasszikus felfogásnak én a szó eredeti értelmét tekintem: előremutató, fejlődő. Ilyen tekintetben igen, progresszív zenekar vagyunk. De a mai értelmezés szerint az progresszív zenész, aki mindenáron tört ütemekben játszik Dream Theateres szólókat - nos, ebben az értelemben nem tartozunk egyértelműen a prog. vonalba. A dalaink nem a magamutogatásról és a technikai villogásról szólnak, hanem magukról az érzésekről, a Dalokról. Azt hiszem, saját magát zárja zenei skatulyába az, aki "prog. zenészként" beszél magáról. És így lehet az, hogy például a For Another első énekdallama Stinget idézi, aztán jön a zúzda, aztán egy megadallamos refrén, és egy jazzbe hajló ütemezésű középrész. A dal így kívánta meg...
Készült egy nem mindennapi minőségű klip a Between Two Worlds-re. Lesz folytatása?
Mindenképpen. Asztalos András, aki a klipet készítette, már a következő két (!) klipünk forgatását tervezgeti. Az első kis film a Whisperre készül majd - nem titkoltan azért, hogy olyan médiába is bekerüljünk ezáltal, ahol "metalt" elvből nem játszanak le. Ahogy ez elkészül, nekilátunk egy igazi, rajongóknak készülő klip felvételeibe a Full Moonra. Színvonalában mindenképpen a Between klip által felállított magas mércéhez fogunk ragaszkodni. A Whisper nem lesz egy szabványos szerelmes klip, nagyon mély, fájdalmasan szép mondanivalót tervezünk. A Full Moon klipjében pedig elszabadul a pokol, olyan ötleteink vannak, hogy... Huhh. (nevet)
Elég nehéz még mindig a koncertezés itthon, ti hogy vágtok bele az őszi fellépésekbe?
A koncertezés itthon a lehető legnehezebb, ilyen stílusban meg aztán pláne. Kevés a klub, a jó és megbízható hely még kevesebb. Nehéz mindenhová eljutni, hiszen a legtöbb helyen a klubok nem plakátoznak, nincs rendes hangcuccuk, ezért szinte mindent a zenekarnak kell(ene) intézni - erre pedig egy idő után kevés az idő és a pénz. Mindenesetre szeretnénk minél több helyre eljutni, ezért hamarosan közöljük az őszi fellépéseink időpontjait.
Lesz esetleg valami különleges koncertetek is idén?
Ami már biztos: november 30-án a Wigwamban lesz egy bulink, ahova igyekszünk vizuálisan is valami újat, és shockolót (vigyorog) összehozni. Emellett tervezünk pár koncertet Erdélyben és a Felvidéken is. Ráadásul a Pain Of Salvation kapcsolat egyik lehetséges gyümölcseként van kilátás - még ha kicsit távoli is - svéd fellépésekre is.
Egyéb tervek?
Külföld, külföld, külföld... Nem sznobságból hangsúlyozzuk persze, de fontosnak tartjuk, hogy mindent megtegyünk azért, hogy külföldön is megjelenjen a lemezünk. Minden szerénytelenség nélkül úgy gondoljuk, a lemez, a dalok és a színvonal megérdemlik, hogy ne csak pár ezer magyar háztartás része legyen ez az album. Ugye, nem kérünk túl sokat?...
