Hivatalosan is egy fiatal magyar zenész, Szende Balázs lett a progresszív fúziós-jazzes-rockos instrumentális muzsikában utazó, az egész világon kultikus tiszteletnek örvendő brit Ozric Tentacles dobosa. A Perfect Symmetryből, a Virrasztókból és saját RasaSound formációjából ismert ütőst a nem mindennapi lehetőségről és a jövőről kérdeztük.
Hogyan kerültél az Ozric Tentacles soraiba? Honnan jött a lehetőség, és ismerted-e őket személyesen azelőtt?
Tavaly szeptemberben kezdődött minden, miután rátaláltak a YouTube-on egy dobos videómra, ahol a Magick Valley című számukat játszom. Egy nagyon barátságos és diszkrét hangvételű, puhatolózós levelezés vette ezzel kezdetét, ami szép lassan odáig fajult, hogy megkérdezték, lenne-e kedvem egy új számukra dobolni, mert szívesen meghallgatnák, mit tudok vele kezdeni. Erre természetesen izgatottan igent mondtam, itthon rögzítettem egy dobsávot, majd visszaküldtem nekik. Másnap arra ébredtem, hogy „csúcs, szuper, nagyon tetszik, nincs kedved esetleg kiugrani valamikor hozzánk, csinálhatnánk egy-két felvételt, meg jammelhetnénk is?!" Én persze majd kiugrottam a bőrömből örömömben... (mosolyog) Ezt követően további két új számot és egy március elejére, Coloradóba szóló repülőjegyet kaptam, ahol három fantasztikus hetet töltöttem el velük.
Milyen típusú meghallgatásokon kellett részt venned, mielőtt bevettek a zenekarba? Mennyire kértek mást, mint amire számítottál?
Tulajdonképpen ez a három hét volt az ismerkedés és a meghallgatás ideje, bár arról se ott, se az itthoni levelezések alatt nem esett szó, hogy ők konkrétan új dobost keresnek a zenekarba, csak az előbb említett új számok felvételén volt a hangsúly. Én úgy álltam az egészhez, hogy lesz, ami lesz, én magamat adom, a legjobbat nyújtom, nem kérdezek, úgyis kiderül, ha többet akarnak. Már önmagában az több mint csoda, hogy meghívtak, találkozhattam, zenélhettem, élhettem velük! Végül négy számot vettünk fel, amelyek reményeim szerint az új albumon, jövőre lesznek hallhatók. Az utolsó napokban már se én, se ők nem bírták tovább cérnával, és kibújt a szög a zsákból: megkérdezték, hogy lenne-e kedvem az Ozricban játszani. A válaszom igen volt! (mosolyog)
Mikor találkoztál először a csapattal, a zenéjükkel, és láttad-e őket azelőtt élőben?
Körülbelül tíz éve hallhattam először Ozricot, de élőben csak 2010-ben, az A38-on láttam őket. Lenyűgöző koncertet adtak.
Mennyire igényel személyes jelenlétet a zenekarban betöltött tagság, és hogyan oldod meg az ingázást?
Mivel elég friss még a történet, egyelőre az idei évet látom. Legközelebb június végén megyek ki egy hónapra, hogy összepróbáljuk a nyár végi fesztiválokra, valamint az őszi európai turnéra a programot, majd decemberben Indiában tervezünk több állomást. Ilyenkor nyilván együtt mozog a csapat, de ha lemezfelvétel van, akkor én utazom oda, ők otthon dolgoznak.
Mennyire tartanak igényt a kreativitásodra a zenekarban, és mennyire mondja meg Ed Wynne, hogy mit kell konkrétan ütnöd?
Ez egy nagyon improvizatív zene, és ők is olyan embert kerestek, akivel előírások nélkül jó együtt játszani. A legtöbbször közös jammelésekből születnek a számok, ami adja, hogy mindenki azt játssza, ami éppen jön. Persze egy már meglévő számnál az ember érzi, tudja, hogy mi a kötelező, és hol lehet szabadabban gondolkozni. Tehát mondhatom, hogy abszolút szabad kezet kaptam, de hogy őszinte legyek, másképp nem is csinálnám.
Mindenki tudja, hogy játszottál korábban a Perfect Symmetryben, és volt egy saját csapatod is, de ezen kívül még milyen bandákban zenéltél azelőtt?
Körülbelül tíz évig játszottam a Metallust (Metallica Tribute) zenekarban, alapító tagja voltam a Virrasztóknak, majd Pestre költöztem, pár évig ott dolgoztam, ekkor kerestem zenészeket a saját projektemhez, a RasaSoundhoz, ahol kifejezetten Ozrichoz hasonló zenét csináltunk, és reményeim szerint még fogunk is.
Kiknek a hatására kezdtél el dobolni, és kik manapság a kedvenc dobosaid?
Első hangszerem a zongora volt, ezt követően saját indíttatásból kezdtem el dobolni. Egyszerűen tetszett, érdekelt, lenyűgözött a hangszer. Azonnal bele is szerettem. Szerencsémre már a legelején például a Steve Gadd, Dave Weckl, Vinnie Colaiuta nevekkel találkoztam, aztán jöttek sorban a többiek is. Manapság Benny Greb, Dave Dicenso, Aaron Spears játékát szeretem többek között, de ez csak pár név az ismertebbek közül.
Mi minden idők három legjobb lemeze?
A Shpongle-tól a Nothing Lasts But Nothing Is Lost, a Tooltól a Lateralus, és remélem, az új Ozric, amin én is játszom! (mosolyog)
Mi az élet értelme?
A szeretet.
Hozzászólások