Eredetileg ugyan Anneke lett volna a "páciens", sajnos ez nem jött össze, de, hogy a kérdések kárba ne menjenek, a billentyűs Frank Boeijen szakított időt két zenekari próba között, hogy válaszoljon. Így legalább a zenekarból mást is megismerhettek egy kicsit közelebbről:
Miért lett if_then_else az új lemez címe? Egyikőtök programozó esetleg? (Ha jól tudom Hans az...)
Igen, az igaz, hogy Hans programozó. Ő volt, aki előjött azzal az ötlettel, ezzel a névvel, hogy if_then_else, ami először csak egy dal címe volt, de később eldöntöttük, hogy legyen az album címe is ez.
Az előzetes hírek szerint rockosabb lemezt akartatok készíteni, mint amilyen a How To Measure a Planet volt. Annál tényleg rockosabb, de azért a lemezen több az álmodozós dal, mint amit vártak a rajongók. Ti hogy álltatok neki a lemeznek? Megvolt a koncepció, hogy milyen lesz a lemez, vagy spontán születtek meg a dalok?
Mindig természetes módon születnek a dalaink. Azt hiszem egy időben keményebb dalokat akartunk írni, de igazából nem nagyon agyaltunk az egészen annyit, csak úgy jött magától. Természetesen még mindig van sok álmodozós dalunk, és az én személyes véleményem is az, hogy a Gathering ebben a legjobb: az elszállós, utaztatós zenében.
Véleményem szerint az új album hangulata kicsit más, mint az előzőké, szomorúbb, mint pl. a Mandylion és a Nighttime Birds volt. Mit gondolsz erről?
Nem is tudom, szerintem a Mandylion is meglehetősen borongós lemez, főleg a dalszövegek terén. De azt hiszem én túlságosan zenei oldalról nézem a dolgot ahhoz, hogy véleményt mondhassak erről.
Viszonylag kevés a lendületes dal a lemezen, koncerten hogy viszonyul a közönség a sok nyugis számhoz?
Még nem tudjuk, egyelőre nem játszottuk élőben őket. De én is nagyon kíváncsi vagyok rá! (vigyorog)
A Beautiful Warban kürtöt lehet hallani? Kinek az ötlete volt ez?
Ezen az albumon rögzítettünk először élő rézfúvósokat és vonósokat. Tehát a Beautiful Warban tényleg valódi kürtöt, harsonát és oboát lehet hallani. Sok nótánál vendégzenészek működtek közre, ez is olyasmi, amit már régóta meg szerettünk volna valósítani, és most meg is tettük.
Miről szólnak az album szövegei? "Tiszta" fejjel készülnek vagy használtok valami ajzószert szövegírás közben?
A szövegek visszatérő témája a társadalom maga, az emberek, akik túl gyorsan élik az életüket, és közben nem szentelnek elég figyelmet egymásnak, csak hajszolják a gyorsaságot. Nézd csak meg a borítót! Nem használunk drogokat zene- és szövegírás közben.
Az Amity miről szól, valamiféle barátságról? Szerintem ez a legbánatosabb dal a lemezen.
Az Amity valóban a barátságról szól, de egy hamis barátságról.
Úgy tudom, nem készül klip ehhez a lemezhez. Tényleg ennyire pénzkidobás az egész?
A tervek mindig változnak. Ugyanis készítünk egy videóklipet, de nagyon alacsony költségvetésből, egyszerűen azért mert a klipkészítés drága mulatság, és valahogy ki kell fizetnünk...
Mennyire fogadta el a közönség annak idején az előző albumot? Úgy látom, kétfelé osztotta a rajongókat.
Ez teljes mértékben igaz. Azt hiszem a How To Measure A Planet nem éppen egy könnyen befogadható album, rengeteg dolog történik rajta, és mindez dupla lemezen. De én még mindig nagyon szeretem, és nagyon fontos album számunkra, mert a Mandylionhoz és a Nighttime Birdhöz képest egy nagy lépést tettünk előre vele.
A koncertlemeznek milyen visszhangja volt? Ti akartátok kiadni vagy a kiadó ragaszkodott hozzá?
Nagyon pozitív visszajelzések érkeztek rá, ez egy igazi élő album - semmi túlpolírozás és műközönség. A Century Mediával új szerződést kötöttünk a koncertalbumra, mind a két félnek tetszett az ötlet, hogy jelenjen meg egy koncertalbum, nekünk és a kiadónknak is.
Nem fárasztanak a hosszú turnézások? Magyarországra jöttök ismét valamikor?
Még mindig imádunk élőben játszani, ez az igazi élvezet számunkra a zenélésben. Remélem eljutunk ismét Magyarországra, már kétszer játszottunk ott, és mind a két alkalom nagyon remek volt!
Tényleg ismét kiadjátok az Almost A Dance lemezt? Felveszitek az egészet újra?
Saját lemezkiadót indítunk, a Psychonaut Recordsot, és az Always-t eredetiben adjuk ki. Majd utána az Almost A Dance következik. Az oka, hogy miért jelentetjük meg ezeket saját kiadónál, annyi, hogy az eredeti régi kiadó megszűnt, és ez az egyetlen módja, hogy saját magunknak meg tudjuk újra jelentetni ezeket a lemezeket.
Marad valamennyi magánéletetek a zenekar mellett? Szabadidőtökben is találkoztok?
Mindannyian nagyon jó barátok vagyunk, szóval nagyon jól kijövünk egymással, azon kívül a turnéink nem túl hosszúak, általában 3-4 hétnél nem hosszabbak egy-egy alkalommal. Szóval, így a magánéletünkre is jut idő.
Miket hallgatsz általában?
Metalt nem nagyon. Régebben sokat pörgött nálam a Paradise Lost, Bolt Thrower, Cathedral, de én többféle zene iránt érdeklődtem világéletemben, nem csak a metal iránt.
Mennyire változtatta meg a zenekar az életedet?
Eléggé, most már ez az életem, meg tudok élni belőle. Ami persze óriási dolog, de egyben fárasztó is, mert olyan, mintha saját céged lenne, ami elől sosem menekülsz, még otthon sem.
A zenei ízlésed módosult, mióta zenekarod van?
Talán egy kicsit igen, bár mindig a komor hanglatú zenékben éreztem otthon magam, ami így is maradt.
Van valami hobbid?
A zenélés természetesen, modelleket építek és reptetek, meg nagyon szeretek egész nap aludni (nevet)
Meddig szeretnéd folytatni a zenélést, turnézást?
Remélem sokáig, de másfelől tudom, hogy ez az életforma nem működhet a végtelenségig. Ezért Remélem, hogy a Psychonaut kiadónknak lesz helye a jövőben.
