Shock!

Ebéd ürügyén szökünk ki munkahelyünkről, hogy a Nyugati téri óránál találkozzunk a szűkszavú menedzserrel (az akkor éppen szűkszavú menedzserrel - VSz), aki az interjú alatt szinte végig megelégszik a megfigyelő szerepkörével. Hamarosan befut Machat Zsolt is, a legendás dobos és tetkóművész, méghozzá egy olyan kétüléses sportkocsin, amivel simán át lehetne hajtani egy szabvány vasúti sorompó alatt. Az eredeti elképzeléssel ellentétben Csihar Attila, az érchangú énekes, sajnos nem lehet itt, de mi azért Zsoltnak is nagyon örülünk. Gyorsan helyet is foglalunk egy közeli pincehelyiségben, megvárjuk, hogy rendeljen egy üveg alkoholmentes sört (lelkiismeretes sofőr, egy jó pont felírva), majd rögtön a közepébe vágunk.  

wice: Attila miért nem tudott eljönni?

Machat Zsolt: Ő kint van Milánóban. Ma délután jön haza.

wice: Mit csinál?

MZs: A Plasma Poollal vették fel az új nagylemezt.

wice: Még él a Plasma Pool?

MZs: Hogy él, az túlzás... inkább csak időnként csinálnak valamit. A Csiharnak több projectje is van, pl. az Aborim, meg ilyenek.

wice: Neked is vannak projectjeid?

MZs: Nem, nekem már nincs semmi időm rá. Régebben volt az Abstract project, meg a Démonkör, amit együtt csináltunk...

VSz: Az milyen zene volt?

MZs: A Démonkör? Nagyon súlyos, rettentő szigorú. Összejöttünk egy páran, profi zenészek, soha nem próbáltunk, és felvettünk egyben egy egyórás anyagot, inkább csak egy hangulat az egész, de érdekes egyébként, nagyon jó.

VSz: A Plasma Pool tetszett neked?

MZs: Persze, jártam régen a koncertjeikre.

VSz: Ismertél más EBM zenekarokat is?

MZs: Magyarokra gondolsz? Például?

VSz: Ott volt pl. az O.C.T.S., régebben Cold Shower... (Szilvi itt régi zenekarát próbálja lopva becsempészni a beszélgetésbe, de mi persze tudjuk, merről fúj a szél. - wice)

MZs: Nem... De mondjuk én elég sok ilyen zenét hallgatok. Alapvetően, mielőtt a Tormentorba kerültem, a punk vonalból jöttem, mellette mondjuk Motörheadet meg Judast hallgattam. Aztán mikor a Csiharral megismerkedtünk, tőle kaptam ezeket a black zenéket, bár a Bathoryt meg a Celticet már előtte is ismertem és szerettem. Elkezdtünk cserélgetni zenéket, én belevittem ebbe az underground vonalba, ő meg engem a mélyebb black metalba.

VSz: Ez mikor volt?

MZs: 86-ban. Akkor szálltam be a Tormentorba, onnantól kezdve megyünk egymás agyára, végül is azóta barátok vagyunk. 90-ben a zenekar feloszlott, az Anno Domini után. Arról tudsz, hogy miért oszlottunk fel? Amikor beszálltam, nagyon ment a Tormentor, rengetegen jártak a koncertekre, tényleg nagy név volt. Megcsináltuk a lemezt, az Anno Dominit, aztán az akkori menedzser lelépett az anyaggal, és nem adta ki. Pedig borzasztó sokat dolgoztunk rajta, nagyon ütős lemez lett.

wice: Itthon vettétek fel?

MZs: Igen, a Proton stúdióban. A menedzserünk kifizette, nagyjából 200 ezer forintot, ez akkori mértékkel valami irgalmatlan összeg volt, aztán egyszerűen ráült, nem adta ki senkinek, mi meg csak álltunk ott, hogy akkor most mi van? Aztán kiadta kazettán, baromi szar minőségben, nem tudom, milyen anyagot használt fel, nem is az igazi lemezt adta ki... Szóval ez a tipikus Tormentor történet, mindig valami gáz van, és mindig valami nem úgy jön össze, ahogy elképzeljük, ez egyébként egy örök átok... Közben szépen lassan egymás agyára mentünk, és feloszlottunk. A Csihar megcsinálta a Plasma Poolt, én meg a Perverse Pubot, ez egy ilyen dirty rock'n'roll zenekar volt.

wice: Mielőtt beléptél, milyen régóta létezett a Tormentor?

MZs: Egy éve talán...

wice: És a korábbi dobos nem volt jó? Miért cserélték le?

MZs: A régebbi dobos nem volt jó, nem volt elég extrém. Inkább a Mötley Crüe vonalat szerette, meg a tiszta metalt. Egyszerűen csak metalt akart játszani, aztán a Tormentor egyre extrémebb lett, és akkor jöttem én a képbe. Én akkor egy hardcore zenekarban doboltam, és a Csihar kitalálta, hogy kell ide egy nagyon gyors dobos. Utána egyébként rendesen be is gyorsultunk, sokkal gyorsabb lett a zene, mint korábban.

VSz: Korábban hol doboltál?

MZs: A régi Aurórában, amikor még a Kriszta énekelt benne, a Marina Revueben, a Psychoban, egy csomó punkzenekarban.

wice: A black metal honnan jött a Csiharéknak? A Tormentor a kezdetektől ezt játszotta?

MZs: Igen, egyből azzal kezdték. A Szigeti akkor rettentő fanatikus volt és elvetemült, csak Bathoryt hallgatott, meg első Sodomot, meg nem tudom miket. Mikor be volt rúgva, szívet akart enni, meg ilyenek. A Farkas Gyuri is tiszta black metalos volt, ez a Destruction vonal, a Csihar meg én pedig a Celtic Frostot és a Bathoryt imádtuk.

VSz: De akkoriban nem is volt nagyon rajtatok kívül black metal zenekar Magyarországon, nem?

MZs: De, voltak azért, volt ez a Sathanas nevű csapat...

wice: ...meg a Fantom...

MZs: A Fantom nekünk volt előzenekarunk is, nagyon durva csapat volt... (nevet) Volt egy ilyen céllövöldés műanyag koponya, zöld szeme volt, az lógott a csávó nyakában, erre még emlékszem. Volt egy "Nem tudom, hogy miért élvezem a halált" című számuk... (nevet)

wice: A régi Tormentor koncertekről elég ellentmondásos hírek keringtek, állandó jelzőjük volt a...

MZs: ..."botrányos", persze. Volt egy ilyen masszív mag, olyan 50-100 ember, akik minden koncertre eljöttek, csinálták a balhét, bár ezt senki nem kérte tőlük, és az egésznek egy igen súlyos hangulata lett a végén. Verekedések voltak, összetörték a berendezést, szóval ilyen CPG hangulat úgy néha kialakult, a többi zenekart összeverték, meg ilyenek... Mondjuk az bejött akkor nekünk, mert mi kurvára nem vállaltunk közösséget a többiekkel, az Ossiánokkal, meg ilyenekkel nem tudtunk együtt érezni. De az biztos, hogy akkoriban rengetegen jártak Tormentorra, mikor a Petőfi Csarnokban felléptünk, megtelt a nagyterem. Emlékszem, mikor beültem a dobok mögé, amerre a szem ellátott, mindenhol ember, és ez azért nagyon nagy érzés volt.

wice: Ehhez képest nem nagyon lehetett olvasni rólatok semmit...

MZs: Persze, mert az interjúkban mindig kibeszéltük magunkat, megmondtuk a véleményünket a dolgokról, és ez nem tetszett sokaknak. A Lénárd akkoriban gyűlölt minket, mindenre 0 meg 1 pontokat kaptunk, mi szarok voltunk mindig, ez valahogy állandósult, mi mindig egy kurva unszimpatikus zenekar voltunk ezeknek a fickóknak. De ők is azok nekünk, úgyhogy ez teljesen mindegy.

wice: Azért egy igen korrekt kritika megjelent az Anno Dominiról a Metal Hammerben, bár azt valami külsős írta, de se egy interjú, se egy koncertbeszámoló... Csináltak annak idején interjút veletek?

MZs: A Metal Hammerék? Nem.

wice: És máshova nyilatkoztatok azért?

MZs: A Csihar rengeteget. De csak külföldi lapoknak. Az egész Mayhemes misztérium is úgy alakult, hogy volt nekünk egy szervezőnk, a Zsobrák János. Úgy szállt be a Tormentorba, hogy ilyen underground punkzenekarokban játszott, kiment a színpadra és tányért pörgetett, meg szavalt, szóval teljesen elmebeteg volt, és neki nagyon bejött a Tormentor, mondta, hogy szívesen segítene, szervezne koncerteket, meg ilyesmi. Ő küldözgette külföldre a kazettákat, és kiküldött Norvégiába is egy Tormentor-anyagot. Tulajdonképpen neki köszönhető, hogy a Tormentor arrafelé ismert lett, így énekelhetett Csihar a De Mysteriis Dom Sathanason, így jött Samoth is a képbe, aki kiadta az Anno Dominit... Azt egyébként egy átmásolt kazettáról írták lemezre, nem tudtuk megszerezni a mastert. De azóta megvan már, az Avantgarde Musickal vannak is ilyen terveink, hogy esetleg egy újabb kiadásban megjelentetjük az egészet. Egyébként a Samoth-féle kiadásnak baromi rossz a minősége, de ha hallanád az igazit... az piszok állatul szól, nagyon jó lett.

VSz: És zeneileg hogy tetszik ma az Anno Domini?

MZs: Még mindig nagyon tetszik, nagyon együtt voltunk akkor.

wice: A Seventh Day Of Doom az demó volt, igaz? Azt is kiadta valaki...

MZs: Hát... Luigi Coppo, Olaszországból, nagyon be volt ránk indulva, ő akarta kiadni ezt az új anyagot is, de ő elég kis név, nem egy komoly kiadó az övé.

wice: No, térjünk át az új lemezre! Úgy hallottam, hogy először valaki ki akarta adni, de mikor meghallotta a végeredményt, visszadobta, és így kerültetek át az Avantgarde-hoz. Igaz ez?

MZs: Nem, az Avantgarde volt az első, aki lecsapott ránk, utána jöttek a többiek.

wice: És nem volt valami kavarodás, hogy nem tetszett nekik az anyag például?

MZs: Nem, nem volt ilyen. Már az elején közöltük velük, ne számítsanak rá, hogy Anno Domini lesz, eleve nem vagyunk már elszállva a sebességbe, meg sokminden más is megváltozott. Mi éltük az életünket, talán még súlyosabban is, mint régen, a gondolataink megerősödtek, bölcsebbek lettek, vagy mit tudom én, átfogalmazódtak. Úgyhogy megmondtuk nekik, ne várják, hogy populáris lesz a lemez, semmiképpen sem. Minket sohasem érdekelt, hogy kinek tetszik a zenénk, egyszerűen azért csináltuk, mert nekünk tetszik. Ha másnak is tetszik, az nagyon jó, ha meg nem, hát akkor nem, érted. Én mindig is úgy gondoltam, hogy ha valaki művész, és kreatív, akkor nem azzal foglalkozik, hogy ezt most ki fogja megvenni. Ez lehet, hogy kissé nagyképűen fog hangzani, de annak idején Michelangelonak is meg kellett védenie a szobrait, mert az emberek össze akarták törni. Az igazán nagy dolgokat soha nem értik meg abban a pillanatban, mindig el kell telnie hosszú időnek. Az más, ha az ember rock'n'rollt játszik, mert az azonnal hat, de ez nem rock'n'roll.

VSz: És mit gondoltok, milyen hatást értek el ezzel? Szerintem eléggé megosztja a közönséget...

MZs: Megosztja, persze, de ezt tudtuk is. Fel tudnám hozni erre példának, hogy én eddig nem szerettem a Mayhemet egyáltalán, nem is hallgattam, nem is érdekelt, de most kiadták ezt a Grand Declaration Of Wart, na, az például nekem nagyon bejön. Ez már egy lépés kifele abból a zsákutcából, amiben mindenki kavarog, igaz, hogy ők ilyen háborúbarátok, én meg utálom a háborút, de mint új megfogalmazás, mint új művészet, nagyon tetszik. És ez is kurvára megosztja a közönséget. Olvastam, miket nyilatkozik az énekes, ő is tudja ezt. A másik az, hogy a zenéhez fel kell nőni, tizenhét évesen az ember nem tudja azt átérezni, amit én harminchárom évesen megírtam egy dalban. Mi, a Csiharral, aki valamivel fiatalabb nálam, mindketten nagyon súlyos életet éltünk, és senkitől nem lehet elvárni, hogy ezt megértse.

VSz: És miért csináltátok azt, hogy az első kilenc szám nagyjából összefüggő, utána meg jön ez a magyar trilógia...?

MZs: Ezt azért csináltuk, mert fel akartunk ebből a magyar népi mondavilágból egy ilyen részt ölelni. Ugyanakkor mi így gondolkodunk arról, amilyen zenei világ most van, szóval ez egy ilyen görbe tükör, egy ilyen "nyaljátok ki a seggemet" vonal az egész, érted? Lehet egyébként, hogy nem kellett volna egy lemezre tenni az egészet, így utólag belegondolva, lehet, hogy ki kellett volna adni valami maxin... Végül is a teljes lemez három részből áll, rettentő eklektikus lett valóban...

VSz: Az intrókat hogyan válogattátok össze?

MZs: Az intrók mind Bartók-részletek, én sok Bartókot hallgatok.

wice: Melyik számok készültek el először?

MZs: Egyben készült az egész. Igazából ezek úgy készültek, hogy lementünk a próbaterembe, a Bíró(?) elkezdett játszani egy ilyen beteg témát, mint a Paprikajancsi, a Zoli rájátszotta ezt a keringőt, mondtuk, mi legyen ez? Legyen mondjuk Paprikajancsi. És ha már van ilyen, akkor legyen már egy Hany Istók is, aki az én régi kedvencem, tudod. Végül is, ha belegondolsz, ezek mind szörnyű alakok. Pl. Hany Istóktól mindenki félt, az egész élete egy szörnyűség volt, a Fertő-tó vízében élt, teljesen elhagyatva. Alapvetően teljesen black metal téma, csak az emberek nem gondolnak bele. Ez az igazi horror, nem a Leviathan, vagy Baphomet, amik nekem már nevetségesek. Paprikajancsi persze nem valós személy, hanem fogalom, tudod, ránk is mondták régen, hogy "Hogy nézel ki, te paprikajancsi, minek ez a fülbevaló, milyen haj ez...?", ez a válaszunk erre, igenis, mi Paprikajancsik vagyunk, nyaljátok ki a seggünket.

wice: Még a lemez kiadása előtt adtatok néhány koncertet. Ez valamiféle tapogatózás volt?

MZs: Nem, mi bele akartunk adni mindent, de nem jött össze, maximum ötven százalékig. A Csiharral mi felkészültünk, de a két új zenésznek nem voltak ilyen koncerttapasztalataik, teljesen más zenei közegből jöttek, és hiába próbáltunk, érezhetően nem tudták úgy a számokat még mindig, sajnos. Az egész nem úgy jött át, ahogy mi akartuk, lehet, hogy ez ciki, de ez van.

wice: Régi számokat is játszottatok?

MZs: Egy-két kivételtől eltekintve nem. Játszottuk az Elisabeth-et, a Beyond-ot, de a többi olyan nehéz, hogy idő se volt megtanulni őket.

VSz: Te el tudod még játszani őket?

MZs: Én? Persze. Ha felrugdosol álmomból, még úgy is.

VSz: A színpadi imidzset hogy találtátok ki?

MZs: Ezek úgy jöttek, maguktól, pl. a paprikafüzér a Paprikajancsiból: ülünk egy asztalnál, sörözünk, és egyszer csak: "hú, figyelj, ez milyen durva lenne, paprika, ilyet még senki sem csinált!". (fotókat vesz elő - wice) Vagy itt van pl. a Hany Istók, lementünk a mocsárba. (nevet)

VSz: Ez a srác itt a blues-gitáros?

MZs: Igen, ő játszik a lemezen is. Ő egyébként rettenetesen profi gitáros, imádom, ahogy játszik.

VSz: Persze, nekem is tetszik, csak valahogy annyira nem érzem a Tormentorba illőnek...

MZs: Megértem, de mi rengeteg régi rockzenét hallgatunk, a Csihar is, és én is, a 60-as, 70-es évek vonalat, és ezt bele akartuk tenni a lemezbe, hogy igazi rockzene legyen, ne tipikus heavy metal, rengeteg kétlábdob, meg ilyenek. Engem az már fáraszt, egyszerűen unalmasnak tartom.

wice: De akkor miért a Tormentor nevet vittétek tovább? Annyira más ez a korábbihoz képest...

MZs: Mert ez is a Tormentor része. A Tormentor számunkra egy ideológia, amit be lehet vetni a sötétség ellen. Ez is belefér, az is belefér.

wice: Tehát nem az volt a cél, hogy a kiadóknál jobban induljatok?

MZs: Nem, tudtuk, hogy nem is indulhatunk jobban, mert ez a lemez nem olyan, amilyenre számítottak. Ha erre alapoztunk volna, akkor csinálunk egy Anno Domini 2-t, és eladtunk volna belőle nem tudom mennyit. De nem az volt a cél, hogy nagy pénzt kaszáljunk. Végre volt egy kiadó, amelyik azt mondta, itt a pénz stúdióra, és azt csináltok, amit akartok. Egyetlen egyszer se hallgattak bele, csak a kész anyagot küldtük ki, hogy itt van, ki lehet adni.

wice: Ennyire bíztak bennetek?

MZs: Ők ismerték a Csihart, látták kint koncerten, látták, hogy mit csinál, mire képes.

wice: De amennyire nézegettem az Avantgarde kiadványait, azért nem hemzsegnek ott az újító csapatok. Gyakorlatilag veletek vállalják a legnagyobb kockázatot.

MZs: Azért azt nyilván gondolták ők is, hogy túl nagy kockázatot velünk se vállalnak, akkora szart csak nem csinálunk. Egyébként szerintem sokkal súlyosabb ez a lemez, az Anno Domini agresszívebb meg gyilkosabb volt, ez viszont sokkal elmebetegebb. Mi a Csiharral szó szerint megőrültünk, olyan témákról beszélgetünk, amit olyan ember, aki nincs ebben benne, egyszerűen fel se foghat, azt hinné, hogy a diliházból jöttünk. Mert nekünk az életünk erről szól, azt adtuk vissza, amit megélünk nap mint nap.

wice: Abban, hogy zeneileg így megváltoztatok, gondolom azért volt szerepe annak is, hogy korábban Szigeti Attila írta a dalokat. Az Anno Dominit ő írta egyedül?

MZs: Igen, ő írta az egészet, vagyis ketten a Farkas Gyurival, a basszusgitárossal.

VSz: És róluk tudtok most valamit?

MZs: Persze, volt róla szó, hogy összeállunk, próbáltunk is, de ők erőltették volna ugyanazt a vonalat, ezt a még komplikáltabb, még nehezebb zenét, és nekünk erre nem volt szükségünk, egyikünknek se.

wice: De mikor annak idején megszűnt a Tormentor, a Szigeti Attila, úgy tudom, rock'n'rollt kezdett játszani, nem? Akkor hogy-hogy most a durvább vonalat erőltette? Azt gondoltam volna, hogy vevő lesz erre a bluesos megközelítésre.

MZs: Persze, játszott ő mindenfélét, a Perverse Pubot is csináltuk együtt egy ideig, csinálta a bluest is, de szerintem rájött, hogy az nem az ő világa.

wice: Akkor ő továbbra is black metal rajongó?

MZs: Nem, egyáltalán nem. A Jézus Krisztus Szupersztárt nagyon szereti például. (nevet) Halál komoly. De ilyenekbe szállt el mindenki. Volt róla szó például, hogy esetleg megcsinálnánk a Bibliát dupla lemezen, ez baromira érdekelte. Ez egy iszonyatosan komoly munka, nekiállni, az egészet feldolgozni zenében. De mi a Csiharral azt akartuk, hogy olyan zenét csináljunk, amit igazán élvezünk. Annak idején a Tormentorban olyan számok voltak, hogy egy hónapig gyakoroltam a dobot. Lejött a Szigeti a próbára, hogy itt az új szám, erre mondtuk neki, te hülye vagy, bazmeg, ezt nem lehet lejátszani, ennek nincs értelme, ezt senki nem élvezi. Aztán csináltuk egy hónapig, utána már élveztük, de addig az irgalmatlan munka volt. Most inkább már élvezni akarjuk a zenélést, spontánabbul, feelingesen nyomni.

VSz: Elmondanád, a számok nagyjából miről szólnak?

MZs: A Recipe Ferrum egy ókori gladiátor-kifejezés, hogy "fogadd a vasat". Ezek egy gladiátor gondolatai, aki harcol egy másikkal, és tudja, hogy meg kell ölnie. Végül is az ő belső vívódásáról szól. Az Iron County (Vas megye) úgy jött, hogy a Csiharnak a nagyszülei meg az enyémek is Vas megyében élnek, de persze van egy másik jelentése is, a vas, mint a keménység szimbóluma, ez egy rendkívül öntudatos szöveg, ilyenek vannak benne, hogy "az én szüleim Vas megyéből származnak, ahol hajnalban a kaszákon megcsillan a napfény"... A The Little Match Girl (A kis gyufaárus lány) egy Andersen-mese, életem legszomorúbb meséje, gyermekkori álmom volt, hogy egy számot írjak belőle.

VSz: És a végén ezek a meserészletek, a Frakkból, meg ilyenek...?

MZs: Az már az elmebetegség... Épp akkoriban adták ki a Frakkot videón, megvettem, és annyira súlyos volt, tudod, ahogy Szerénke meg Lukrécia verik egymást, ezt bele kellett tenni, annyira debil volt az egész...

wice: ...a Mekk mester is belekerült...

MZs: Az nem volt megbeszélve, az is úgy került bele, hogy mondtam ***-nak (sorry, ezt a nevet nem értettük - wice & VSz), mi lenne, ha elgitároznád a Mekk mestert, ő meg próbálta játszani a stúdióban, de nem tudta, hogy mi közben felvesszük. Azért ilyen szar, érted, próbálkozik, ti-tii-ti-ti-ti..., várjál, ez nem így van, aztán a végén egész jól belejön. Ez a Brummadza című szám, ebben minden direkt tök szar. Tudod, a Csiharnak van két gyereke, és néha teljesen kikészítik idegileg, nyafogás, sírás, teljesen kész van, és mondtam neki, hogy ezt a hangulatot kellene átvinni egy számba. Vegül is a Brummadza erről szól, ahogy egy rossz gyerek megőrjíti a szüleit.

wice: És ez a Live Mix, ez tényleg egy koncertfelvétel?

MZs: Neeem, ezt csak úgy kitaláltuk, szintén a stúdióban. A bugyogást mi csináltuk a Csiharral, egy vödörbe fújkáltunk gumicsövön. (nevetünk) Egyébként ez nagyon jó volt, mert a hangmérnök, amikor elkezdtük csinálni a lemezt, azt hitte, hogy teljesen faszok vagyunk, tök szar lemez lesz, aztán szép lassan, napok múltán ráérzett, hogy miről is van szó, kurvára elkezdte élvezni, nagyon jól összebarátkoztunk vele, és egy tök profi közös munka lett belőle.

VSz: Hol vettétek fel a lemezt?

MZs: Érden, a Stúdió 440-ben. Megkaptuk a pénzt a stúdióra, aztán körbejártunk. Mind a kettőnknek van egy kialakult zenei elképzelésünk, mindketten nagyon régóta zenélünk, van már hallásunk hozzá, hogy mit akarunk. Eleve úgy mentünk oda a stúdiókhoz, hogy megmondtuk, mi részt akarunk venni a keverésben is, minden egyes kis effekt hozzáadásánál ott akarunk lenni. Tudod, itt általában az van, hogy a hangmérnökök mondják meg, mit csinálhatsz a pénzedért. Ez nem működik, megmondtuk, hogy mi fizetünk, de mi mondjuk meg. És végül is így találtuk meg őt. Ez a hangmérnök azt mondta, ő akár itt is hagy minket, felőle csináljuk mi az egészet, ha akarjuk segít, ha nem akarjuk, nem segít.

VSz: Koncertezni mentek majd?

MZs: Azt tudom, hogy a Csihar most szervez valamit kint, de erről egyelőre nem tudok többet mondani.

VSz: Inkább kint érdemes, mint itthon? Esetleg féltek a tavalyi koncertek után a bukástól?

MZs: Nem, biztos lesz valami itthon is. Akik ezt a lemezt hallották, vannak már vagy ötszázan, ők biztosan szívesen eljönnének a koncertre. Nem metalrajongók, de annyira nyitott a lemez, hogy másokat is megfog.

wice: A koncerteken miket fogtok játszani? Mert elég kevés marad, ha mondjuk az intrókat kivesszük, meg a Brummadzát, amit nem valószínű, hogy el lehet játszani...

MZs: Dehogynem, azt biztosan eljátsszuk! Azzal kezdünk! (nevetünk) Lehet, hogy háromszor eljátsszuk, csakazértis!

wice: Hangról-hangra?

MZs: Neeem, hát az mindegy, az egy ilyen spontán, free valami...

VSz: Látványban terveztek valami változást az előzőekhez képest?

MZs: Biztos, már most van néhány annyira elképesztő ötlet, bár ezekről most még nem szívesen beszélek, de ha lesz koncert, az annyira súlyos lesz, hogy nagyon. A Csihar úgy be lesz öltöztetve, hogy az minden képzeletet felülmúl.

VSz: Lesz arcfestés is?

MZs: Nem, az már túl egyszerű, annál sokkal durvább lesz. Azon gondolkoztunk például, hogy kitömjük, mint egy Michelin babát, párnákkal, kétszáz kilósnak fog kinézni. Meg gondolkoztunk azon is, hogy a Csihar egy gőzölgő üstben főne a színpadon, onnan mászna ki. Csak ezeket nagyon nehéz kivitelezni.

wice: És előadnátok jeleneteket is a koncert közben?

MZs: Biztos... Végül is a Tormentor egy teátrális dolog, mi egy színház résztvevői vagyunk, a mi életünknek a színháza a Tormentor, amibe akár szereplők is beleférnek. Azon is gondolkoztam, hogy egyszer felhívok száz embert a színpadra, és ordítanánk két percig. Szóval belefér szinte minden.

VSz: Ez már nem is koncert lesz, hanem performansz...

wice: Folytatjátok a Tormentort, terveztek a lemez utánra is?

MZs: Biztos, hogy igen. Voltak már olyan ötletek is, hogy legközelebb feldolgozzuk a busójárást. (Nevet, úgyhogy talán van rá remény, hogy csak viccelt... - wice)

wice: És maradtok valamilyen határozott zenei vonalnál, vagy tényleg jöhet bármi, ami eszetekbe jut?

MZs: Szerintem, ha még egy lemezt csinálunk, az valószínűleg presszó-rock lesz (nevet), halál komolyan, ilyen 3+2, a Csihar hangjával... Na jó, nem, de ilyen számot azért tervezünk egyébként, egy ilyen nagyon nyomasztó szocreál, éttermi billentyűzést a Csihar énekével. Minél extrémebb legyen, ez a cél. De szerintem most egy keményebb, súlyosabb lemezt következik, ha csinálunk még egyet.

wice: Avantgarde-ék hogy állnak a dologhoz? Nem tudjátok, hogy akarnak-e még lemezt tőletek?

MZs: Nekik tetszik a lemez, de ezt még nem tudjuk. De biztos mások is vannak, akik akarnak. Ez tuti.

wice: A visszajelzések milyenek voltak?

MZs: Nem tudom, én egy emberrel beszéltem, a Csihar adott már szerintem vagy harminc interjút, fölhívták pl. New York-ból, egy órát beszélt. Iszonyú hete volt, miután szétmentek a promók. Engem meg felhívott Hamburgban a német Ablaze black metal újság tulajdonosa, ez egy elég nagy lap ott, a Rock Hard és a Metal Hammer után a harmadik legnépszerűbb, és mondta, hogy feltétlenül szeretne velem egy igen komoly interjút, mert hallotta a lemezt, és neki nagyon tetszik.

wice: Kritikákat olvastatok már?

MZs: Csak a Hammereset. A Milán Pétert én abszolút pozitív arcnak tartom, ő érti ezt. A többiek véleményét meg leszarom. Mintha mondjuk valaki megivott volna mellettem egy pohár vizet, annyira nem érdekel.

VSz: Szerinted miért van az, hogy ha a norvég bandák az isteneikről meg a népi hagyományaikról énekelnek, az előtt itthon leborulnak a hallgatók, a magyar mondavilágról szóló dalokat meg megmosolyogják?

MZs: Nyilván, mert a Paprikajancsi nem egy véres, pogány isten. Viszont ha belegondolsz a jelentésébe, ez egy groteszk, jolly joker-szerű figura, aki szerintem a legsúlyosabb. Csak ezekbe nem gondolnak bele, azt se tudják, ki az a Hany Istók, vagy Kaponyányi Monyók, aki a pokol őrzője volt. Nem is veszik a fáradságot, hogy utánaolvassanak, miről is van szó. A sátánt persze a sötét bunkó egyből megérti, de mi nem vagyunk sátánisták, mi nem hiszünk a rosszban, a végtelen sötétségben és az emberi gonoszságban sem. Ha meghallgatod az Anno Dominit, az is egy pozitív energiát önt beléd, nem húz le a sárba, hogy na jó, akkor most öngyilkos leszek.

VSz: (wice-nak) Ugye? Pont ezt beszéltük, hogy hasonló a hangulata az Anno Domininek és az új lemeznek is. Szóval, van valami fura hangulat mind a kettőben, ami úgy átjön. Ezt egyszerre mondtuk mind a ketten.

MZs: Nahát, ennek nagyon örülök.

wice: A boltokba kerülő lemeznek ugyanolyan lesz a borítója, mint a promo-CD-é volt?

MZs: Igen, ezt találtuk ki, hogy ketten leszünk rajta a Csiharral. Eredetileg mást akartunk, de aztán rájöttünk, milyen elcsépelt az, hogy ilyen festmény, olyan tűz, amolyan istenség. Ennél sokkal egyszerűbbet akartunk. Viszont ha kinyitod a CD-t, ez egy digipack különben, abban van egy 34 oldalas könyv, na, azon dolgoztunk vagy fél évet egy komputergrafikussal. Én terveztem az egész könyvet, ketten hoztuk létre, és ez egy abszolút profi munka lett, képanyagban, szövegben, minden nagyon meg van csinálva. Annak is van egy borítója, az lett volna egyébként az egész digipack borítója is, csak arra gondoltunk, ha az ember bemegy egy CD-boltba, és lapozgat a CD-k között, akkor ez talán kicsit meghökkenti, hogy úristen, ki ez a két elmebeteg, és esetleg kiveszi, mondjuk, és megnézi.

VSz: Ti ketten képviselitek a Tormentort?

MZs: Igen, mi ketten.

wice: A többiek csak kisegítő zenészek?

MZs: Hát, alapvetően ezt az egész lemezt ketten írtuk. A többiek hoztak azért egy-két témát, de mi raktuk össze az egészet. Voltak itt is problémák, állandó tagcserék, már arról is volt szó, hogy beszáll két olasz zenész a következő lemezre.

wice: Végül is nem olyan egyedülálló dolog, hogy egy black metal zenekarban ketten vannak csak állandó tagok, elég individualista műfaj, nem? Már elnézést a black metal kifejezésért, hiszen ti már nem vagytok igazán azok.

MZs: Nem, mai értelemben véve semmiképp.

VSz: Hova sorolnád magatokat?

MZs: Nem tudom. Ahogy a Milán Péter is írta, ez a Tormentor, és a Tormentort zenéli. Nem tudok erre mást mondani.

wice: Tudnál azért olyan stílusokat mondani, amik hatottak rátok?

MZs: Úristen, mit mondjak neked?... Egyébként beleírtam a kis könyvbe a CD-ben, hogy milyen zenekarokat üdvözlök, ott felsoroltam vagy negyvenet. Régi punkzenekaroktól kezdve az elektronikus zenéig, Jean-Michael Jarre, Muzsikás együttes, One Way System, Blackfoot, Lynyrd Skynyrd, régi Bathory, Celtic Forst... A Celtic Frost például nagy hatással volt rám, de nézd meg, ők is megőrültek. (nevet) Aki komolyan beleszáll ebbe, az megőrül, aki meg pénzért csinálja, az tudja, mit várnak tőle a rajongók, és mindig ugyanazt beleönti az arcukba. Vagy a kiadó megmondja nekik, nem kell itt az őrjöngés, ne legyél kreatív, nyomjad azt, hogy (leírhatatlan porszívó hangeffekt - wice). Ez a mostani Venom is, ez a visszatérés, tudod, tök szar, nekem nem tetszik egyáltalán. A Destruction se tetszik. Annak idején elvarázsolt az erejével, most meg azt érzem, hogy piszok nagy az erőlködés. Széttörték a számokat, tudod, iszonyú profin nyomják a lábdobot, de ki a faszt érdekel? (Szilvi nevet, Venom lemezkritikám ismeretében - wice) Nincs benne semmi, ami nekem újat mond. Ha profi zenészt akarok látni, elmegyek egy jazzkoncertre, és elájulok, hogy úristen, sohasem jutok ilyen szintre.

wice: Szóval nem szereted, ha régi zenekarok összeállnak, csak hogy megcsinálják ugyanazt, mint régen.

MZs: Egyáltalán nem. Jól szólnak, meg minden, de pl. a Venom, ahogy üvölt, hogy "Harc Krisztus ellen", meg ilyenek, az olyan ostoba, érted, annyira nevetséges, annyira lerágott csont az egész.

VSz: (ismét nevet, fenti okokból - wice) Hát igen, meg nem annyira fiatalok már, hogy ez jól álljon nekik.

wice: Fiatalabb együttesek közül szeretsz valamit? Akár black metalban, akár más stílusban.

MZs: Az Immortalt szeretem, érdekes módon. Annyira mondjuk nem érdekel, hogy kimenjek a koncertre... Nem is járok koncertre, egyáltalán. Mondjuk P. Mobilra elmentem, mert az érdekelt. Tudom, ez most nevetségesen hangzik, de a Tunyogira elmegyek. Vagy a Bill, ő a barátom, az ő koncertjére is mindig elmegyek, neki van mondanivalója a számomra, őszinte, érted, ott áll a csávó, negyven éve azt nyomja, de őszintén. Tehát elhiszem. Amiket meg most csinálnak, azt nem hiszem el. Ez a különbség. De vannak egyébként jó zenekarok, egészen újakat mondjak? A Hellacopters mond valamit? (Szilvit ezúttal szerencsére sikerül időben elkapni - wice) Van egy csomó zenekar, mert én kint lakom Hamburgban egyébként, ott tetoválok most, és ott rengeteg olyan zenekar játszik, amelyek itt totál ismeretlenek. Például a Turbonegro, hallottál ilyet? Ismered? Na, jól van akkor. Szóval most ez a vonal nagyon bejön. Régi Steppenwolfokat vettem most.

wice: Szóval ezek a rock'n'roll-szerűségek inkább?

MZs: Igen... de a VMV Nation (ez sem biztos, hogy így kell írni - wice) tetszik például. Ez egy angol elektro csapat, nagyon súlyos hangulatú. Aztán szeretem a Laibachot, például, meg a Rammsteint... (Most engem kell elkapni - wice)

wice: Mit szeretsz a Rammsteinban???

VSz: Jó az...

wice: A Rammstein? Szerintem az szimpla Laibach-koppintás...

MZs: Nem, mert a Laibach sokkal elvetemültebb. A Rammsteinban szeretem azt a feszes erőt, amit képvisel. Szeretem azt a német hangzást. (nevetünk) De mondom, én szeretem a punkzenét, a rockzenét, a hard rockot, a psychobillyt, az electrót, a heavy metalból is sok mindent...

VSz: Trip-hop zenéket?

MZs: Nem, rap, hip-hop, trip-hop, ilyeneket nem hallgatok egyáltalán. Ettől a ritmustól, meg a beszélgetős énektől a hideg kiráz. Ha azt beleteszik a rockzenébe, már veszem is ki a magnóból.

wice: Nine Inch Nails?

MZs: Azt szeretem, persze, az bejön, meg a Skinny Puppy, ilyenek.

wice: Érzel valami közösséget ezekkel a szent őrültekként tisztelt zenészekkel, mint Trent Reznor, Frank Zappa...

MZs: ...Fields Of The Nephilim, egyértelműen. Ezekkel érzek közösséget.

wice: És törekszel is rá, hogy legenda légy? Vagy az se zavarna, ha nem fogyna el egyetlen lemezed sem?

MZs: Nem, az sem zavarna. Igazából nem ebből élünk, tudod, úgyhogy engem ez ilyen szinten nem érdekel. Ha ebből élnék, és különben éhen halna a családom, akkor valószínűleg érdekelne, de így nem. Annak azért örülök, ha megveszik, és megpróbálják megérteni. Ez egy olyan lemez, szerintem, hogy le kell hozzá ülni, feltenni a fejhallgatót, de komolyan, akkor csak te vagy és a zene, és akkor megérted, hogy miről van szó. És biztos, hogy meg kell hallgatni többször. Ez nem úgy van, hogy Hangpróba, belehallgatok a számok elejébe, hú, de szar, és kész. Majdnem egy évig csináltuk ezt a lemezt, ez egy iszonyú összetett dolog. Nem összevágtuk egy hét alatt, úgy csináltuk, hogy odamentünk, felvettünk alapokat, felvettünk gitárokat, és utána rájöttünk, hogy szar, nem szól jól. Letöröltük az egészet, odavittünk újabb erősítőket, kísérleteztünk napokig a hangokon, iszonyú munka előzte meg. Utána pihentünk, két hónapig a stúdió közelébe se mentünk. Hallgattuk az anyagot, megbeszéltük, hogy mi szar benne, újra felvettük, és ez így ment majdnem egy évig.

wice: Akkor szerencsétek volt, nagyon nagy művészi szabadságot kaptatok. A kiadó nem is reklamált, hogy hol van már a lemez?

MZs: Nem, megbeszéltük, hogy egy éven belül szállítjuk a lemezt, aláírtuk a szerződést, és így.

VSz: Te elég sokat vagy kint Németországban, igaz? Nem hatott rád a német kocka-mentalitás?

MZs: Egyáltalán nem, mert én Hamburgban lakom. Az olyan, mint egy kis külön világ Németországon belül. Először is fantasztikusan nagy a tolerancia, a legtoleránsabb város, ahol valaha jártam. Rengeteg elmebeteg van, Rengeteg zenész, művész, másként gondolkodó, rengeteg nemzetiség, kínai, néger, török, mindennek a hatása keveredik, és ez kurva jó. Hamburgban van egy utca, a Művészek utcája, ahol én is dolgozom, tetoválok, és az az utca csak ilyen őrült boltokkal van tele, tehát csak őrült zenék, csak őrült cuccok, csak őrült fodrász. Ez van rám hatással, ezért is mentem oda. Münchenbe nem mentem volna lakni, mert ott kocka-hatás van.

VSz: Saját stúdiód van, vagy csak tetoválsz?

MZs: Van stúdióm, és tetoválok is.

VSz: Tervezel is tetoválást?

MZs: Persze, ezért is mentem ki, ott jobban tudok tervezni. Itt van egy üzletem, és ez nagyon stresszes volt már. Kint mindig csak egy munkát vállalok egy nap. Be vannak írva az emberek két hónapra előre, így több gondot tudok fordítani a tervezésre, el tudok benne mélyülni.

VSz: És vannak indián mintáid?

wice: Jaj...

VSz: (nevet)

MZs: Persze, rengeteg van. Miért, szeretnél valamit?

VSz: Aha, gondolkodom rajta.

MZs: Oké, akkor csinálok valami szépet neked.

VSz: Jól van. (Egyáltalán nincs jól. Megkérek minden olvasót, hogy árasszák el a szerkesztőséget "Ne tedd, Szilvi!" feliratú képeslapokkal. A lapokat lehetőleg elfertőződött tetoválások fotói díszítsék. Köszönöm. - wice)

MZs: Egyébként kint a Tormentornak iszonyú kultusza van, időnként, mikor dolgozom, és bejön egy-egy arc, akin mittomén milyen póló van, megkérdezem tőle, hogy ismeri-e a Tormentort, mondja, hogy peeerszeee, hú, nagy zenekar, és akkor vigyorogva megjegyzem, hogy én vagyok a dobos, erre csak néz, nem akarja elhinni, nagyon jó érzés. Ez az új lemez egyébként nagyon tetszik kint mindenkinek.

wice: Videoklipet csináltok?

MZs: Szeretnénk, persze, csak még nem tudom, hogy miből.

wice: És milyen lenne a klip ha lenne?

MZs: Azt sem tudom, melyik számra csinálnánk, igazság szerint hármat kéne csinálni egyből. Volt ilyen elképzelés, hogy a Hany Istókra csinálni klipet, a mocsárban elkezdünk zenélni, és a végén az egész zenekar elsüllyed... De gondolkoztunk a Gyufaárus lányon is, meg a Recipe Ferrumon. Egyébként azért olyan furcsa a lemez hangzása, mert nem gitárra íródott. A Recipe Ferrumot, a Draculát, és a Cara Miát én írtam egyedül, billentyűn, otthon. Kidolgoztam az egész szerkezetet, levittem próbára, és úgy raktuk össze.

wice: Úgy hallottam, hogy a szövegeket is te írtad...

MZs: A magyar szövegeket én írtam. A hibbant dolgokat.

VSz: És tényleg azt így leírtad, hogy most "KÁSÁT" ordítotok, meg mindent?

MZs: Persze. De hogy ez ritmusra hogy jött ki, az már ott alakult, álltunk a mikrofonnál, és ordítottunk mind a ketten. Ebben is volt rengeteg improvizáció. Mondjuk a Paprikajancsinál azt a keringős témát már sokkal nehezebb volt leírni. De úgy döntöttünk, kihasználjuk, hogy teljesen szabad kezet kaptunk, és belerakunk mindent, amit csak el tudunk képzelni.

wice: És az angol nyelvű szövegek?

MZs: Azokat mind az Attila írta. Ő nagyon profi angolból, de van egy amerikai barátja is, aki itt él, és az összeset átnézte, tehát ezek tök helyesen meg vannak írva.

wice: Szerettem volna még a régi koncertekről kérdezni, milyen showt csináltatok akkoriban? Láttam elég furcsa képeket, hogy az Attilának folyik a fejéről a joghurt, meg ilyenek...

MZs: Aha, emlékszem, a kedvenc filmünk volt az Evil Dead (Gonosz halottak), nagy hatással volt ránk, abban fröcsköl az a fehér lötty, és kitaláltuk, hogy ezt vissza kell adni koncerten. Mondjuk, mielőtt beszálltam, az a tipikus black metal festés ment, aztán én hoztam ezeket a dolgokat. Kifestettem az Attilát nagyon durva zombira, és volt egy parókám, amit egy osztálytársamtól kaptam, eredetileg az anyjának a parókája volt, amit ottfelejtett a szekrényben, már úgy tíz éve ott porosodott, és összeállt ekkorára (Mutatja. Nagy volt. - wice), néha hordtam is az utcán, ilyen igazi torzonborz elmebeteg ősember haj volt. Rátettük a Csihar fejére, nagyon durván nézett ki, mint aki harminc év után felkelt a sírból. Ő meg berakott a szájába két deci tejfölt, alig fért már el benne, és miközben játszottuk az intrót, ő jött föl a színpadra, a Pecsában volt ez különben, kék fénnyel meg volt világítva, és köpte a tejfölt. Félelmetes volt, halál komolyan mondom, még én is beparáztam...

... és itt őszinte sajnálatunkra elfogyott a szalag, pedig még hallhattunk pár mókás sztorit Zsolttól.

Weisz Bálint & Valentin Szilvia