Shock!

„A szar szintipop az szar szintipop, a modoros pöcs meg modoros pöcs" – ezt a sommás hozzászólást egy Bonanza Banzai-jal kapcsolatos cikk alatt olvastam, és a magam részéről egyet is tudok vele érteni. Aztán hogy ezt a zenekarral, esetleg jelen dolgozat írójával kapcsolatban hányan fogják most hasonlóan találónak érezni, megint egy más kérdés. A legfontosabb mégis az, hogy Kovács „Fehér Sólyom" Ákos hajdani bandájának emléke két évtized távlatából is képes megmozgatni a fantáziát, előhozva a szükségszerűen elraktározott kellemes és kellemetlen élményeket. A Bonanza éppen húsz évvel ezelőtt, a Jóslat albummal búcsúzott el, kinek áldást, kinek átkot hozva el ezzel, az első lemezről származtatott üzenettel: „Ide idegenként jöttem / S bár történt valami közben / Idegenként tűnök újra el."

„Fegyvert fogok a múltamra és kész..."

A hetes sorszámú Bonanza Banzai album, az 1994-es Jóslat a búcsú lemeze. Ami az Elmondatott felvételével párhuzamosan világra segített (és tavaly egy nagyszerű koncertsorozattal méltóképpen meg is ünnepelt) első Ákos szóló-kísérlet, a Karcolatok megjelenésének idején még csak sejthető volt, az a Jóslat készítésekor már eldöntött tény: a Bonanza Banzai hat elképesztően sikeres év után lelép a színről. A Karcolatok nem várt áttörése szélesre tárta a kapukat Ákos számára, olyannyira, hogy a rákövetkező évben már a folytatással is készen állt (ez lett a Test lemez), „anyazenekara" számára pedig nem maradt más feladat, mint a könnyes búcsú méltó kivitelezése. Jelzésértékű a bandán belüli akkori állapotokra vonatkozóan, hogy az utolsó lemez munkálataiban a harmadik lábnak számító Menczel Gábor billentyűs már semmilyen módon nem vett részt, így a Jóslat – záróakkordként – egy kizárólagos Kovács/Hauber koprodukciónak tekinthető, ekként különbözik is elődeitől, illetve könnyebben párhuzamba vonható az idén megjelent Igazán című Ákos-EP anyagával.

Az 1992-es Elmondatott a Bonanza Banzai legsikeresebb, legkiforrottabb alkotása volt, ahol a már teljesen kikristályosodott zene optimálisan dolgozott alá az Ákos által végleg megtalált egyéni hangnak. Ha csak a címadóra, a 101-es szobára vagy a Vidám dalra (vagyis az album slágereire) gondolunk, egyértelműnek tetszik, hogy ez a nagyvárosi romantikából és bevallott Depeche Mode-hatásokból eredeztetett zene ebben a formájában csúcsra járt az Elmondatotton. Hidegebb, sterilebb, direktebb volt ez a lemez bárminél, amit a zenekar korábban a kezei közül kiadott, és bár tartalmazott üresjáratokat, összességében teljes joggal tartja számon a közönség az életmű csúcspontjaként. A Rohonyi Gábor által jegyzett, a címadó tételre forgatott klip ugyancsak megerősítette a Bonanza Banzai pozícióját az úttörők között is a legsikeresebbek egyikeként, így a turné után szükségszerűen eljött a hegytetőről való körbetekintés és az új célok keresésének ideje. Mivel az Ákos által kezdeményezett változtatásokat a zenekari demokrácia leszavazta, a hogyan tovább kérdése minden korábbinál komolyabban kezdhette el nyomasztani a tagságot.

Menczel Gábor ezen a ponton, barátinak éppen nem nevezhető hangulatban, de felnőtt emberhez méltó módon döntötte el, hogy részéről a megélt sikerek elegendőek egy újrakezdéshez egy más típusú életben. Hauber Zsolt és Ákos esetében viszont csak annyi volt bizonyosnak tekinthető, hogy mindketten kizárólag zenészként tudják elképzelni a jövőjüket, persze nem okvetlenül egymás társaságában. Kettejük ősidőkből eredő barátsága a változó körülmények hatására ezután villámgyorsan erodálódott le egy tragikusnak is nevezhető szintre, miközben az általuk üzemeltetett dalszerző műhely továbbra is ontotta magából a slágereket. A Jóslatról az Ákos szólórepertoárban is tartósan megtartott címadó és a klipesített zárótétel, a Kezemet nyújtom között olyan gyöngyszemek is helyet foglalnak, mint a nyíltan szentimentális Térj vissza vagy a nettó diszkó Régi indulat. Ákos akkoriban így beszélt a lemezről: „Végül is egy összefoglaló lemezt tarthat majd a kezében az, aki megvásárolja ezt az anyagot. Én így érzem. Nagyon sok minden benne van, a sok küzdelem, a sok-sok siker és az, hogy talán sikerült valamit létrehozni, ami nem azonnal porlad szét."

A Jóslat hangzása egyértelműen eltér az Elmondatott, vagy akár a korábbi albumok futurisztikus, keményen kopogó soundjától, és a mindenkori Hauber-féle széplelkű megszólalást idézi. A csattogó dobhangok eltűnése és a finomabb, érzékenyebb hangszerelés tulajdonképpen jól is illeszkedett a megváltozott irányú mondanivalóhoz: Ákos ezúttal sem sokat töprengett azon, hogy az őt aktuálisan foglalkoztató problémákról írjon-e dalszöveget. A frontember ráadásul úgy állhatott oda a Jóslat elkészítéséhez, hogy piacképes előadóként a jövője biztosítva van, így a búcsú gondolata mellett már az egészséges önbizalom is megcsillan a sorok között („Ha választanod kell, kérlek, engem válassz"). Sőt, a Régi indulatban egyenesen így fogalmaz: „Az őrök szóltak, ide vissza nem jöhet / Untam már úgyis ezt a steril életet / Te voltál már egyszer így, ma én leszek / Akit elkap újra ez a régi lendület." Meglehetősen egyértelmű utalások ezek egy szakítás kíméletlenségére és a sértett fél fájdalmára. A dalok minősége viszont nem hagy kétséget a hozzáállás komolyságát illetően.

A lemezen végül csaknem minden nóta magyarul szólal meg, a Bertolt Brecht ihlette Evlyn Roe kivételével, ami szintén jót tett az összképnek, hiszen bármennyire is otthon érezte magát Ákos az angol nyelvben, ezek a szerzeményei valahogy szinte minden esetben magukkal cipelték a levakarhatatlan modorosság címkéjét. Ami a nettó zenét illeti, abban továbbra sem voltak vájtfülű megfejtések. E helyen Martin Lee Gore hozzászólását érzem ideillőnek: „Számunkra a szintetizátor punk hangszer volt, egyfajta instant csináld-magad eszköz. Úgy vélem, anélkül, hogy felmértük volna a helyzetet, valami egészen új dolgot hoztunk létre. Azért használtuk ezeket a hangszereket, mert kényelmes volt. Felkapod a szintit, hónod alá csapod és elmész koncertezni." Ha így nézzük, a Bonanza Banzainak abszolút nincs szégyellnivalója. Daniel Miller producer mondta, szintén a Depeche Mode kapcsán: „Az volt bennük az elképesztő, hogy nagyon minimalisták voltak. Egyetlen felesleges vagy oda nem illő hang nem volt a zenéjükben. Az egész nagyon gyakorlatias volt, viszont nagyon jól használták ki a határaikat. Akkoriban nagyon sok zsúfolt és zavaros anyagot kaptam, amik nem igazán voltak jók. Ez a zene viszont egyáltalán nem volt túlzsúfolva, és ez volt, ami igazán megfogott bennük." Ákosék hasonlóképpen állították maguk mellé táboruk jelentős részét, viszont az össznépi sikerhez már az időközben hosszú hajat növesztett énekes jellegzetes dalszövegei is elengedhetetlenek voltak.

A Jóslat felvételének körülményei egyszerre idézték meg a múltat és a közeljövőt (sőt, ha úgy tekintjük, a jelent is), hiszen a keverőpult mögött nem csupán a stúdióguru/mentor Dorozsmai Pétert, de az Ákos-kísérőzenekar későbbi oszlopos tagját, Lepés Gábor billentyűst is megtaláljuk. A frontember persze becsempészte a stúdióba a gitárt, annak jelenléte azonban messze nem olyan hangsúlyos, mint a korabeli szólóanyagain. Ennek megfelelően a hibrid anyag szépen ketté is osztotta a fanatikus tábort, a lemezmegjelenéshez kapcsolódó, menetrendszerű Vörösmarty téri dedikálás hisztérikus hangulata viszont éppen azt igazolta vissza, hogy a siker mértéke még az Elmondatotthoz képest is fokozható volt. Ehhez pedig mindenekelőtt olyan nagyszerű dalok kellettek, amelyek itt megkérdőjelezhetetlenül adottak is voltak. Szabad szellemét és mondanivalójának személyes mivoltát tekintve számomra a Jóslat a debütáló Induljon a Banzáj!-hoz hasonlóan anyagerős kinyilatkozatás volt, egyszersmind a legméltóbb búcsú egy kultuszteremtő zenekartól.

A létezésének hét éve alatt eladott körülbelül 400 ezer hanghordozóval, a tíz országjáró turnéval, a hat koncerttel a dugig telt Budapest Sportcsarnokban, az összesen 65 ezer nézővel Magyarország ultimatív tini kultusz-zenekarának nem kell és nem is kellett soha létezését magyaráznia. A Jóslat album ennek az életműnek a sarokköve, a témában tájékozottságot szerezni szándékozók számára a kulturális alapműveltség része, és nem mellesleg egy ma is tökéletesen vállalható, remek lemez.