Shock!

Mivel a Kingdom Come első 2 lemeze számomra abszolút klasszikus (plusz annak a másik 5 millió embernek is, akik megvették), és a Gotthard korai lemezei is a műfaj (európai) élvonalába tartoznak, ezért nem volt kérdés, hogy meg akarom őket nézni.

A Kingdom Come-ról sajnos elkéstünk, ezért csak az utolsó 20 percet sikerült elcsípni a bandából. Meglepetésre tele volt a klub, kb. 500-600-an lehettek, nem a szokásos 200 törzsarc! A Kingdom Come már régóta az énekes Lenny Wolfot jelenti, rosszakarók szerint a KC első két lemezére is olyan boygroup módon válogatták össze - az egyébként kitűnő zenésznek számító - a srácokat. A fő vonzerő Lenny Robert Plantes hangja volt. Sikerült is rájuk sütni akkoriban a Led Zep kópia címkét, ami persze nem volt igaz és sikeresen rá is cáfoltak erre a 2. lemezükkel. Na, de ennyi történelem elég!  Amit láttunk a buliból, abban egyértelműen az énekes vitte a prímet, a többi zenész eléggé noname arcnak tűnt, kivéve a dobost, akire már tavalyi Royal Hunt koncerten is felfigyeltem, amilyen kimondhatatlan nevű - Allan Tschicaja  -, olyan fenomenális dobos. Hiába no, RH főnök André nem visel el akárkit maga mellett. A sráccal egyébként sikerült dumálnom az új Royal Huntról, s szerinte nem fog csalódni egy rajongó sem, dallamos lesz, gyors, sok dobbal! Bár szerintem mindenki ezt mondaná a helyében. Az első lemezről játszották a nyitó Livin Out Of Touch-ot, az új lemezről az America, Darling c. számokat a másodikról a Who Do You Love-t. Remélem legközelebb a teljes koncertet is láthatom valahol.

Utánuk jött a fő attrakció, a német nyelvterületen máig is sikeres svájci Gotthard. Megmondom őszintén, hogy számomra az utóbbi lemezeik túl puhányak, balladisztikusak, sajnos kiveszett belőlük az a tökösség, ami a korai ízig-vérig hard rock lemezeiket jellemezte. Sajnos a koncert is többnyire a középtempós és annál lassabb dalokra épült, ritkán dörrent meg a gitár. Kinézetre oké volt a csapat, de nem tudok elmenni szó nélkül, a fehér hangversenyzongora mögé ültetett, Lékó Péter kinézetű billentyűs mellett, aki totálisan kilógott a csapatból. Csak remélem, hogy valami kisegítő billentyűs, vagy valakinek a valakije! ) Az új lemezt a Human Zoo, Where i Belong, Janie's Not Alone, Top Of the World képviselte, az első (legjobb!!) lemezről a Firedance és a Hush feldolgozást játszották. A Dial Hardról a Mountain Mama, a "G"-ről a Mighty Queen (szintén feldolgozás) hangzott el. Talán minden lemezről játszottak a 2 órás koncert alatt.

A hangzás természetesen mindkét zenekarnál kitűnő volt, ahogy ezt megszokhattuk a sógoréknál. Igazából nem volt rossz, de pl. a hasonló kaliberű Bonfire sokkal jobb és energikusabb koncertet adott ugyanitt. Tehát ha kérhetném, legközelebb tekerjük fel azokat a Les Paulokat, azt’ hadd szóljon!