Shock!

Igazából nem is nagyon akartam megnézni ezt a turnét, mert a Hammerfallt vagy 5x láttam már, és az új lemezük is valahogy már nem hallgattatja magát, kicsit laposnak érzem. Viszont amikor meghallottam, hogy Jorn Lande is tiszteletét teszi nálunk - sajnos nem a szólólemezével, nem a zseniális Arkkal, sőt nem is a szintén király Milleniummal -, hanem a volt Helloween tagokból (is) álló új euro-metal kompatibilis Masterplannal.  Igazából sajnálom a dolgot, mert zeneileg/művészileg az Ark és a szólólemeze sokkal többet ért számomra, mint ez a banda. De hát gondolom valamiből meg is kell élni és azok nem a felsorolt (volt) bandái voltak.

A Nostradaemust a büfé és a hátsó sorok között ingázva néztük. Sokkal többet nem is érdemeltek, mert tipikus harmadvonalas metaljuk nem jogosítja fel a kiemelt figyelmet. Jó-jó, vannak, zenélnek, hallgatható dolgokat írnak, a gitáros gitározik, az énekes énekel (bármily meglepő is), de nem hinném, hogy komoly sikert elérnének valaha is.

Az utánuk fellépő Masterplant már többen várták, ami nem tudom, hogy Jorn Landénak, vagy az ex-Helloween tagoknak szólt. Vagy magának Masterplannak?? Lemezüket nem nagyon ismerték a népek, bár elöl jó páran énekelték a számokat. Valószínűleg ők internetes csókák lehettek! Az biztos, hogy Jorn egy isten, egy vékony pacák, akiből nem is lehet tudni, hogy honnan jönnek elő ezek a hangok. Tényleg szuperül énekelt, csak nekem az volt az érzésem, hogy ezekben a számokban nagyon visszafogott, sokkal nagyobb teret kellene adni a tudásának, hangjának. Talán azt is mondhatnám, hogy itt aprópénzre váltja a tehetségét. Maga a zene nem a Hammerfall által újra megnyitott (sokak szerint buta-metal) ösvényen mozog, annál szellősebb, kevésbé trappolós, de fogós dallamokban nem szűkölködő tradicionális európai metal. A zenészekre sem lehet panasz, bár a piros bőrnadrágos billentyűs egy kicsit kilógott a sorból, úgy nézett ki, mint az Eddából a basszgitáros. Nekem nem volt szimpi!
A koncert végén játszottak egy egyveleget, amiben a Wordchanger lemez második dalát is beleszőtték, (ez volt a csúcspont számomra), és valami übergagyi Helloween nótát is, asszem a Pink Bubbles... lemezről.

A Hammerfallról meg mit is lehet írni?? Hálisten’ most nem volt várkastély, meg lángoló pallos, csak egy sima Darth Vader jött az elején a hammerrel. Volt némi pirotechnika és konfetti a végén, tisztára mint Bon Jovi ’88-ban! Egy best of-ot hallhattunk, minden lemezről a slágerek, profi előadásban. Joacimnak még mindig jó hangja van élőben, stb. Igazából semmi extrát nem kaptunk, csak egy jó hangulatú, jó dalokkal telipakolt, műsort, ami azt a célt tökéletesen szolgálta, hogy aki szórakozni jött ide, az nem ment haza rosszkedvűen!

Nem tudom, hogy még meddig lehet erőltetni a Hammerfallt (de szintén ezt érzem az áprilisban itt koncertező Stratovariusnál is), fejlődni nem fognak (gondolom nem is céljuk), de azért most már nem biztos, hogy még egyszer megnézném őket ebben az évben.