Hosszú csend után jelentkezett fiatalkorom kedvenc magyar csapata; a Lord. Hozzájuk fűződik első koncertélményem is (fiúknak 30 forint, lányoknak ingyenes), ebből is látszik, hogy nem ma volt! Pár éve összeálltak ismét, majdnem klasszikus felállásban (számomra nem Gidó "a" billentyűs, bár vele ismerte meg a nagyközönség a csapatot).
A Lord erős pontja számomra mindig is Erős Attila kitűnő gitárjátéka és Pohl Misi tisztán csengő hangja volt. Ellenpontként Vida Ferenc basszusozását említeném meg. Az "alap" jelző pontosan fedi! Nem lehet még kihagyni Balogh József optimista, szép szövegeit sem. Na de nosztalgiából nem lehet megélni - gondolhatták a srácok - és 2002-ben jelentkeztek a 2002 címet viselő lemezzel. Elöljáróban annyit, hogy aki a Lordot szerette (az rossz ember nem lehet, hehe), az most sem fog csalódni.
Mintha kicsit keményebbek lennének, főleg a lemez első felében szól meglepően karcosan Erős Attila gitárja. Egy keleties intróval nyitnak, ami véleményem szerint lehetne egy picit rövidebb is, majd rögtön jön a Nekem elég c. keményebb szám, amit Gidó orgonahangjai lágyítanak valamelyest. A 3. és 4. dal is hasonló stílusban fogant, de a Nincs bocsánat refrénje igencsak megdobja a nótát. Hatodiknak jön a szokásosan nagyszerű Lord lírai nóta, Érzés címmel. Csak zongora és ének, plusz kitűnő szóló, slágergyanús mindenesetre! A lemez második felében lazább húrokat pengetnek, amire jó példa a Csak a szívem foglalt és az Úgy szeretném c. szám. Igazából semmi különleges nincs bennük, egy picit laposnak érzem őket. Viszont utána jön a favoritom a lemezről, a rendkívül pozitív üzenetű Szabadon! Igazi Lord sláger.
Summa summarum, a mai dallamos rock-ínséges időkben (persze csak itthon), nagyon kellemes hallgatnivalót tartalmaz ez a 43 perc, szokásos Lord minőségben. De ha lehetne, akkor legközelebb ne kelljen éveket várni a következő lemezre!
