Már hallom is a hangokat: kifelé a teremből! Bevallom, először én is azt gondoltam, hogy el kell hagynom a termet a pózolókkal együtt, de azért nem eszik olyan forrón a kását! A Zanzibárt először olyan lájtos Vénusznak gondoltam, itt is két faszi bazsevál a gitáron, láttak pár rock klipet és az alapján mozognak a gitárral, mert ami gitár itt van, az bőven lejátszható lenne egy bárszéken ülve, egy gitárral.
A szokásos Bravoban/Popcornban (van még egyáltalán ilyen újság??) közreadott fedősztori sem tetszett, ui. az énekescsaj állítólag rendőrnő volt, és hogy ne "kelljen" megbüntetnie a bandát valami gyorshajtás miatt, azt kérte, hogy énekelhessen egy próbán. Innen meg pár lépés a siker. Elég gyenge sztori nem??
Az előző lemezük tipikusan semmilyen, pár slágerrel, amelyeket a rádióban játszottak, azt semmi. De azokban is baromira idegesített, hogy minden refrént vagy 40-szer elénekeltek.
Egy kicsit félve hallgattam bele az új lemezbe és totálisan meglepődve tapasztaltam, hogy ez bezony tetszik! Főleg az első 5-6 számnál érzem azt, hogy tuti, jó értelemben vett "sláger". Kilométerekkel maga mögött hagyja az előző próbálkozást. Keményebb is a lemez, sokkal több a gitár (már amennyire itt lehet keménységről beszélni), azért nem egy Pantera, de néhol elég kellemesen reszelnek! A legtöbb refrént egyből dúdolhatja a kedves rádióhallgató.
Az első 5 szám úgy jó ahogy van, szvsz az első klip, a Táncolunk c. a leggyengébb közülük. A másodiknak elhangzó Szerelemről szó sem volt c. lehet a következő slágergyanús nóta. De nem tudom nem észrevenni a csapat innen-onnan elcsent dolgait, Bon Jovi és hasonlók. Egészen érdekes a 4. lírai szám és a Skid Row klasszikus I Remember You közti hasonlóság! De sebaj legalább jó helyről merítenek, csak "tiszta forrásból" ahogy Bartók v. Kodály említette (mindig keverem ezt a két ősrokkert).
Tetszik még az 5. Érintés c. kis ugra-bugra dalocska. A lemez második felére már nem sikerült annyi emlékezetes dolgot pakolni, de azért a lassabb számok itt is jobbfélékre sikerültek. Sőőőt, van itt eléggé durvulat mjúzik is és laza reagge-s örömködés.
Egy szónak is száz a vége, nagyon kellemes csalódás volt ez a lemez, a maga műfajában kitűnő, én örülnék a legjobban, ha minimum ilyen zenéket lehetne hallani a médiákban. Persze azért utána valami keményebbet kell berakni a CD lejátszóba!
