Shock!

Megérkeztünk hat órára, parázva, hogy nem lesz helyünk, aztán láttam, hogy itt bizony nagyon kevesen vannak. Gondoltam jó kis negyedház lesz, aztán “ezeknek” sem lesz kedve többet "kis hazánkba" jönni... de a látszat néha csal.  Kényelmesen benyomultunk az első sorba bal szélen, kulturáltan ácsorogtunk a korlátnál.

Nem is kellett sokáig várni, mert nordikus pontossággal jött a To/Die/For. Finn zenekar, a negédesség kapcsán olvastam róluk. Nos, olyan tipikusan semmilyen zenét játszottak. HIM, Type O - kapásból beugrottak. De miért kell ezeket a nagy bandákat nyúlni?! Az énekes kollégát meg kell kritizálnom, mert még nagyon sok képzés szorul rá, hogy ebből énekhang legyen. A dobos, mint egy cséphadaró, jól játszott, a gitárosok is a helyükön voltak. Csak a zene nem. Semmi érzés, semmi sajátos feeling, csak sablon nóták. Az énekes meg folyton fetrengett. Ilyen műátélést sem lehet látni minden nap! A Sandra feldolgozástól pedig minden kedvem elment...

A Sentencedet sikerült még azon a legendás Iced Earth koncerten megfigyelni, ott szerencsére csak a Frozennel készültek el. Nekem a Down jelenti a mai napig a Sentencedet, de majd az Amokot is beszerzem, mert ugye nem hiába Nepenthe! A Downról kaptuk az első nótát, meg a sláger Bleedinget. Nagyon király volt, az új nóták nem jöttek le annyira, viszont kellemes harmóniákra lettem figyelmes. Jól mozogtak a színpadon, volt feelingje a műsornak, viszont a durvulatokra hiába várt az ember, csak nem jöttek! Csak a záró, elmaradhatatlan Nepenthe. Kellemes koncertet adtak, jó volt látni őket. A Fuck You!-ztatás viszont primitív szokás. Ha valaki nem tud angolul, akkor nem kell erőltetni...

Én nem ismerem a Dark Tranquillityt, csak a Skydancer/Chaos of Ethernal Night van meg, amitől a mai napig padlót fogok, mint ősmestermű... hölgyeim és uraim: Götheborg krémje, a götheborgi death megtestesítői léptek fel a PeCsa deszkáira, történelmi csapat! Megtisztelve éreztem magam. Micsoda profi show jött le... iszonyat király volt! A dobos, mint egy metronóm! Fülén a takttal olyan dobjátékot tett le, ami nagyon tetszetős volt... és pontos. Skanne úr, mint egy rocker-hippi: a nyurga alakjával egyéni megjelenésű, szakálla meg haja tiszta hippi-jellegű, mozgása meg mint egy agresszív hörcsögé. Niclas Sundin óvatos mozgása, jóságos jámbor tekintete, biztos játéka is elvarázsolt. A basszeros sokat rohangált, kopasz feje, meg izom-felsője remek összhatást keltett. A banda színpadi mozgása is atom volt, a nóták szintúgy - ahogy az várható volt. Micsoda harmóniák! Sajnos lassabbak voltak a dalok a megszokottnál, de így is sütött a csapatból a jó szándék és elszántság. A hangzás egyébként a Tranquillity-ig király volt! Csak a hörgésre kellett volna egy kis kakaó. Keményednek a srácok vissza, a műsor is ezt mutatta. Nagy ölelkezés is volt a koncert végén, remélhetőleg nagyon tetszettünk nekik. Jöjjenek csak máskor is!

Aztán következett az a banda, akikre annyit, de annyit vártunk mindannyian; az In Flames. Szitkozódtam is, hogy csak az ötödik lemezzel értek ide. Az intro röhejes volt, de jót csörögtünk, feszültség volt benne így is, vártuk őket. Aztán feljött a bagázs. A hangzást túllőtték, még most is zúg a fülem a hangerőtől! Kivehetetlen volt az első két-három nóta, tudtam mi megy, csak a részletek hiánya... A közönség ismét kitett magáért. Konstatáltam, hogy Magyarországon vagyok... sajnos a részeg és joggingos fazonok ismét elkezdtek pogózni. Nem értem miért kell ez... Nem punk koncert, se nem ősdurvulat, röhej. Taposás, meg lökdösődés... Én végig arra figyeltem, mikor esik valaki nekem. Sajnos nem tudtam így maximálisan kiélvezni első Flames koncertemet, de így is a műsor összeválogatása és prezentálása nagyszerű volt. Sajnos a Jesterről csak Moonshield volt, az is elbaltázva, de legalább arról a lemezről is volt valami. Whoracle három nótával, Colony néggyel kb., és ugyanennyi a Claymanről. A Behind Space nagyszerű volt. A szólókat néhol igen érdekesen elrontották, Frieden mester pedig ne énekeljen, mert még nem tud. Amúgy iszonyat erő jött át a hangfalakon. Minden szám sütött, és ők sem hitték el, hogy PeCsás telt ház és őrjöngő közönség várja őket. Nem jöttek vissza ráadással, ami sajnos a bulizásuk rovására ment volna. Kár! Egy baj volt a műsorukkal: KEVÉS!!! Köszönjük a szervezőknek, remek móka volt! Nos ennyi az élménybeszámoló, nagy hiba volt kihagyni.