Ez a júliusi nap szakítópróbája volt a magyar undergroundnak, főleg a black metal vonulatnak. Ezen az estén tért vissza ugyanis a magyar black metal legenda, a Tor-Men-Tor. Előre kell bocsátanom, hogy még soha nem hallottam Tor-Men-Tort, úgyhogy kíváncsian álltam az est előtt. A közönség nem csak magyarokból állt, hanem még Norvégiából is idelátogattak a legendás összeállás hírére. Sok ember volt jelen, több mint a Sear Bliss 5 éves jubileumi koncertjén. A várakozás után este kilenc órakor kezdődött a "show".
A Christian Epidemic kezdte a bulit. Zenéjük érdekes, ám kissé száraz jelenség. A technikai tudást nem lehet elvitatni tőlük, de több egyéniség férne rájuk. Összességében intenzív és zúzós műsort nyomtak. Azt azonban nem tudtam eldönteni, hogy mit akarnak játszani. Black, death, grind, thrash?
Ezek után következett a legendás Tor-Men-Tor. A színpadot paprikával (?!?) szórták fel. A tagokról: a szintis egy vékony, rövid hajú srác és úgy ugrált, mint egy kis majom. Az egyik gitáros (aki tudott is játszani) ugyanígy nézett ki, de valami festés is volt a képén. A basszer meg úgy dülöngélt a gitárjával, mint egy idült alkoholista vénember. ÉS A LÉNYEG! A CSIHAR! Amikor kiviharzott a gitárjával a színpadra csak álltam földbegyökerezett lábbal és néztem... Hogy néz ki??? Mi van a fején? Mit keres a színpadon? Fehér kigombolt orvosi köpeny, paprikafüzér a nyakban, a fején kucsma és rajta (azt hittem rosszul látok) egy harcsafej!!! Jó helyre jöttem? Ez nem lehet!
Az intró jó volt, de ami utána következett, azt már csak a nosztalgia menthette meg. '86-ban ez tényleg iszonyat kemény lehetett, de ma már Venom szintre süllyedt a dolog. A zene a rossz hangzás ellenére néhol érdekesnek tűnt, de Csihar mester már rég nem a régi. A Demiisteris-ben alakított teljesítménye nulla, és itt sem remekelt. A basszus az első szám után elment, melyet Csihar nagy keményen így kommentált: "Beszart a basszus bazd meg!" (persze ezt károgva) Ez remek! Ilyen csuda jó hangulatos megfélemlítést! A számok közt túl sok szünetet tartottak, a hangzás csapnivalóan szólt. Az "Elizabeth Bathory" bejelentése után valaki beordította: "Na végre valami!" Egy ismerősöm, akivel a koncert előtt találkoztam kérdésemre így felelt: "Régen ez nagyon jó volt... de most már nem lesz az!" OK! Mindezt kisebb idegrángásokkal feldolgoztam! Na de ami a műsor vége felé következett, azt a Chtulu szerepjátékban az ép elme pontvesztéssel lehetne definiálni. A dobos arcában is volt egy mikrofon és egyfolytában üvöltözött miközben ütötte a nyolcadot.
Egyik szám befejezése után elkezdtek a Csiharral vihogni. "Én vagyok a Paprika Jancsi" visította Csihar önelégült fejjel. Ekkor már a falat kapartam és nem hittem a józan füleimnek. Paprika Jancsi? Lehetséges, hogy Magyarország black metal Istenei ilyen nótát írtak? A szám is csapnivaló volt, hát még a magyar szöveg. Utána pedig fokozván a sokkot (bennem a kínt) bejelentették a HanyIstókot amely ugyanezen a módon került előadásra. Pár idézet a szövegből: "Lidércfény... Lápvilág... valami mozdul a nádasban... HanyIstók" SEGÍTSÉG!! Hirtelen kedvem támadt elrohanni, de úgy istenesen ki a világból. Körülöttem szintén döbbent és hitetlenkedő arcokat láttam. A közönségben a korlátnál álló, láncon lógó fordított keresztjét bámuló fiatal is megállt egy pillanatra. A koncert után szórványos taps, de visszatapsról szó sem volt. Csihar megilletődötten jelentette be a következő koncertet és elköszönt.
Konklúzió:
1. A magyar emberrel nem lehet már minden szart megetetni!
2. Ahhoz, hogy a Tor-Men-Tor elismerést kapjon nagyon fel kell kötniük a gatyát mind technikailag, mind számtémákban.
3. Hírnévből ne éljen meg senki teljesítmény nélkül.
4. Ezeket a Paprikajancsi meg HanyIstók témákat sürgősen el kell felejteni.
5. Sajnos ismét "magyar" szindrómával állunk szemben: Jelen esetben a Tor-Men-Tor a magyar Venom és sajnos akkora gáz, mint angol társaik.
Valakitől megtudtam, hogy van még egy "Kaponyányi Monyók" című daluk is, ami már csak hab a tortán. A Tor-Men-Tor akkor éri meg a jegyárat, ha jót akar röhögni az ember, legenda ide vagy oda.
Az estet a Sear Bliss zárta. Ők voltak a legjobbak. Technika és feeling most profi hangzással párosult. Szabványszerű Sear Bliss koncertet láttunk. Az egyetlen zavaró tényező számomra Nagy András orgánuma volt. Még elviselhető szám közben meg kazettáról, de amikor kidugott nyelvvel károg egyfolytában két szám között a monoton hangján fél óráig, akkor már idegesítő. A Haunted és az Unholy Dance nagyon királyul szólaltak meg és méltó előadásra került a Far Above the Trees és a 1100 Years Ago is. Az új nóta nagyon Dimmu-s de a Sear Bliss egyénisége, a trombita mindig kilendíti őket a gyanú árnyékából. Király koncert volt, szeretnék már a lemezbemutatóra is elmenni.
Az est érdekes volt: móka, kacagás (Tor-Men-Tor), zord pofák (Christian Epidemic), és megszokott profizmus (Sear Bliss). Aki nevetni akar (vagy siránkozni) az menjen el a Tor-Men-Tor következő koncertjére. Nem éri meg, de legalább elmondhatja magáról az ember: Láttam a nagy Tor-Men Tort!
