Shock!

Öregszik, hóbortos, zseniális! Mark Knopfler harmadik alkalommal lépett fel szólóturnéi keretében a BS-ben. Az elmúlt öt évben előttünk öregedett meg. Mind a színpadi megjelenésben, mind repertoárban már az idősödő Knopfler ült előttünk közel két órán át vasárnap este.

Ült, hiszen a koncert 98%-át egy széken ülve töltötte – színpadi kommentárja szerint orvosa tanácsára. Az intimitást külön előtérbe helyező frontember nem sok részletet árult el, de nem volt szükség indoklásra: hibátlan, minden ízében egyedi hangulatú előadást kapott a közönség.

Sallangmentes, családias zenehallgatásra gyűlt össze a fél béesnyi közönség. Olyannyira, hogy az állóhelynek nem is igazán volt értelme. Lábfejtempózást és fejbólogatást ugyanis ülve is végezhet a koncertlátogató. Hiszen nincs már Money For Nothing, nincs már Walk Of Life. Mark Knopfler hétfős zenekarával ma már leginkább világzenében utazik. Persze nem divatból. Nincs szüksége rá. A régi témák unalomig fakítása helyett a változást választotta. Első szólóalbumától kezdve hallható, hogy Knopfler egyre a country felé halad. Mára azonban ezt olyan sajátos harmonika-fuvola-hegedű-kombinációval ötvözte, amelytől leginkább egy skótszoknyás cowboyt képzelhetnénk magunk elé, ha szabadjára engednénk a fantáziánkat.

Tulajdonképp a beszámoló innentől kezdve már vét Mark Knopfler szándéka ellen. A hatvanegy éves gitáros ugyanis mindent megtesz annak érdekében, hogy előadásairól minél kevesebb szivároghasson. Habár e turné valamennyi állomása a koncert után közvetlenül megvásárolható, még a szolgáltatást végző cég honlapján is csupán az olvasható, hogy Knopfler csak az adott koncert megvásárlásához köti a setlist megismerésének lehetőségét. Itt a BS-ben is – szokatlan módon – külön felhívták a figyelmet az előadás megkezdése előtt arra, hogy a művész kérésére senki ne használja mobiltelefonját semmilyen kép- vagy hang rögzítésére. És valóban: az első köszöntés után a gitáros kiszúrt egy „filmező" rajongót, akit áttételesen udvariasan fel is szólított a tevékenység abbahagyására. Mondhatnánk, hogy ez rigolya. Láthatóan azonban Mark Knopfler szeretne egy békebeli világot teremteni. A kétezertízes évek elején olyan elzárt szférát kíván létrehozni, amelybe nem tör be semmilyen látvány, semmilyen multifunkcionális technikai elem, hanem minden az adott este hangulatáról szól. Amikor elfelejthető az idő.

Kevés zenész van, aki megpróbál egy már-már unplugged-hangulatot varázsolni a színpadra anélkül, hogy ne kérkedne azzal, hogy ő most speciális estét vagy turnét csinál. Mark Knopfler turnéja arról szól, hogy milyen az, ha a főszerepet a zene és az atmoszféra kapja. Mert itt tényleg nem volt más, csak néhány alapszín és egy-egy nagyobb reflektor. Néhol ugyan – látszólag koncepció nélkül, de – feltűnt egy kivetítő a színpad mögött illusztrációként, de a lényeg a színpadon álló nyolc zenész örömzenélése önmagában sokkal nagyobb hatású volt. Ezzel összekapcsolódhat, hogy míg 2005-ben a repertoár majdnem felét Dire Straits nóták tették ki, mára a legendássá vált első filmzene (Going Home a Local Hero-ból) is csak a ráadás másodszólamaként csendült fel. Az előadás gerincét ma már az egyre gazdagabb szólóalbum-sorlemezek különféle dalai adják.

Bár egységesen precíz estéről beszélünk, mégis a koncert két fénypontját érdemes megemlíteni. A második szólóalbumról a Speedway At Nazareth, melyen még a színpadi mozgástól eltiltott Knopfler is felemelkedett a székéről vagy a Ragpicker's Dream Marbletownja, Michael McGoldrick fuvolista és John McCusker hegedűs grandiózus „ikerszólójával", az este fénypontjának tekinthetők. Mindkét szerzemény lüktetése, energikussága a legkeményebb Dire Straits dalok feszességét is felülmúlja. Persze volt Telegraph Road metronóm pontosságú közönségtapssal megalapozva (a magyar közönség kiváló ütemérzéke évtizedek óta állandó), de itt érezhetően senki nem azért jött, mert „majd úgyis hallunk Dire Straits nótákat". A különbség annyi volt, hogy annak a szövegét is ismerték a jelenlévők.

Remek találmány ez a „koncert után vidd haza a hangfelvételt"-szolgáltatás! Idén Magyarországon ez volt a harmadik koncert, amely után a merchandise mellett megvásárolható volt a kiváló minőségű mp3-akat tartalmazó pendrive. Mi mást is lehetne leginkább hazavinni egy ilyen helyről? Arra is megfelel, hogy a két-három év múlva esedékes következő turnén ne sokat morfondírozzunk azon, hogy elmenjünk-e ismét.

További fotók:
Mark Knopfler