Shock!

Mivel a Dürer előterében vetített portugál-magyarba muszáj volt belenézni, az estét nyitó Gyalázatból mindössze néhány taktust láttam, így aztán nem tudtam eldönteni, tetszenek-e vagy sem. Majd talán legközelebb…

A budapesti undergroundban jól ismert arcokat is tömörítő Drünken Bastardsszal ez volt az első találkozásom, és jól is sült el: az ötös abszolút energikusan hozta a kellemesen primkó és mocskos, de erőteljes dühkitöréseket, ráadásul minden szempontból rajta vannak ugyanazokon a hullámokon, amiket mondjuk az este főzenekara is alaposan kihasznál. Black, thrash, hardcore, rock’n’roll, minden volt itt, a hangsúllyal mindvégig a feelingen, és láthatóan a közönség is levette az előadást, különös tekintettel arra a kisebb – ha nem tévedek, skót nemzetiségű – különítményre, akik egymást nem kímélve, néha elővett farokkal (!) pogóztak és földharcoltak a klub miniatűr termének padlóján. Én ennyire azért nem adtam át magam a hangulatnak, de jó volt a Drünken Bastards, ez tény. Az überkultikus Hirax pólóért meg külön jár a vállveregetés.

A Municipal Waste-nél pontosan tudtam, mire számíthatok, hiszen Tony Forestáék (ilyen névvel csakis ezt a zenét lehet játszani!) már két éve is óriásit alakítottak a The Haunted előtt a megboldogult Kultiban. Azóta ráadásul abszolút beütött az underground retro-thrash/crossover őrület, így aztán a jó hangulatot borítékolni lehetett. Márpedig a Municipal Waste-nél alapból adott az ereszdelahajam, és a négyesfogat most is annak rendje és módja szerint repítette vissza a klubot zsúfolásig megtöltő 2-300 embert 1987-be. Itt sem volt finomkodás, cizellálás vagy bármi felesleges duma, lélegzetvételnyi szünet nélkül sorjáztak egymás után a másfél-két perces dühkitörések, az elöl fortyogó zúzás láttán pedig arról is tökéletes képet lehetett alkotni, vajon milyen lehetett a hangulat huszonegynéhány évvel ezelőtt valamelyik agyig telt Bay Area-i vagy New York-i klubban. Mondanom sem kell, az elmaradhatatlan habszivacs szörfdeszkák is előkerültek, hogy ezekkel is segítsék az ugrálni-vetődni szándékozókat…

Túl sokat nem lehet mondani egy ilyen koncertről, a Municipal Waste-en ugyanis egy pillanatig nem kell gondolkodni: itt csak eszelős tempók és riffek jönnek szembe, az idióta szövegek pedig még tovább erősítik az S.O.D. és társai-párhuzamokat. A csapat ráadásul elég jól is szólt, még Ryan Waste gitárját is sikerült töményebben megdörrenteni, mint legutóbb, így aztán tényleg fullos intenzitással tolhatták le a bulit. Az új Massive Aggressive lemez ugyan nem lett annyira ütős, mint a legutóbbi The Art Of Partying vagy az azt megelőző Hazardous Mutation, de így élőben a friss szerzemények is jól besimultak a többi közé, noha a legnagyobb beindulást persze a Sadistic Magician, a Thrashing’s My Business… And Business Is Good vagy az elmaradhatatlan „Municipal Waste’s gonna fuck you all” kórussal kísért Born To Party okozták. Tony ugyan kissé meglepődött, hogy a közönség nem üvölti vele egy emberként az I Want To Kill The President előtt a „Fuck George Bush” jelszót (nem uncsi és főleg idejétmúlt már ez egy kicsit?), de láthatóan ők is élvezték a bulit – eltekintve egy-két stagediver túlzott lelkesedésétől.

Attól eltekintve, hogy a levegőtlenség és a páratartalom magassága a szűk egy órás buli végére az elviselhetetlenség határait súrolta, itt bizony semmibe sem lehetett belekötni. A Municipal Waste minden szempontból teljesen kerek produkció, ezen a vonalon ma bizony nem nagyon akad párjuk. Aki kihagyta ezt a koncertet, nyugodtan verheti a fejét a falba!