Nálam annak idején még a 2010-es, kettes számú New Religion lemezzel került fel a térképre a Crazy Lixx és máig is azt tartom a legjobbjuknak, bár azóta sem nagyon lehet rájuk panasz. Minden lemezükön akad néhány állati erős dal, alapvetően az összes albumuk jól hallgatható, a töltelékek aránya azonban eltérő, így jó hírrel szolgálhatok: a Thrill Of The Bite egyértelműen az életmű felső traktusában helyezkedik el. Kifejezetten lendületes, harapós és fogós anyagot szállítottak Danny Rexxonék, akik ugyan most sem csinálnak semmi 1990 utánról eredeztethetőt, de ezen a mezsgyén így is kialakították a maguk jellegzetes stílusát.
A fentiekben persze az is benne van, hogy nagyon sok újdonságot nem lehet elmondani erről az albumról. A zenekar mindig is a '80-as évek végének szabásmintája szerint játszotta a nordikus illetőségük ellenére százszázalékosan amerikai hangulatú hard rock/glam/sleaze muzsikát olyan klasszikus mesterek nyomdokain, mint a Danger Danger, a Skid Row, az Icon vagy a Babylon A.D., amihez később társult némi retrofuturista íz is úgy a külcsínben, mint a belbecsben.
Zeneileg ezúttal utóbbi fűszer kevésbé van jelen, mint a legutóbbi Street Lethalen – lefordítva: a synthwave-esebb áthallások szinte teljesen eltűntek –, Danny jellegzetes dallamvilága azonban megmaradt és egyből beazonosítható. Vagyis hiába táplálkoznak régi forrásból, nem nagyon lehet őket másokkal összekeverni. Az ilyesmi meg aztán főleg fehér holló manapság ebben a stílusban... A Crazy Lixx ráadásul a kevés ténylegesen is aktívan létező, turnézó európai alakulat sorát gyarapítja a színtéren, nem csupán stúdióprojektről van szó.
A Thrill Of The Bite-on a banda riffes-himnikus oldala dominál, a nyitó négyes dalfüzérben helyből alig van pihenő, de már másodjára fülbe ragadnak a bridge-ek és a refrének, ami igen jó jel az ismerkedés e korai fázisában. A legelső felvezető single-ként bemutatott Little Miss Dangerousnél először úgy éreztem, sok belőle a hat perc, de ez a benyomásom mostanra tovatűnt – utóbbi szintén jó jel. A legnagyobb ász azonban számomra jelenleg a lemez legmelodikusabb darabja, az AOR-meets-street-rock csapásvonalon haladó Recipe For Revolution a maga kiirthatatlan gitártémájával és szívfacsaró melódiáival – na, ilyet tényleg nem nagyon tudnak a mai hasonszőrű bandák... Kisebb mértékig, de a másik kimértebben hangulatos Hunt For Danger is roppant meggyőző. De igazság szerint csak a Midnight Rebelnél érzem mindig úgy, hogy ez talán szürkébb a többinél.
Egy mostanra skanzenben létező, roppant szűk körnek szóló műfajról beszélünk, ahol örökre a harmincöt-negyven évvel ezelőtti albumok jelentik majd az etalont. Így aztán mindig jó olyan új lemezekbe botlani, amik megállták volna a helyüket az 1988-as vagy 1990-es felhozatalban, ha nem is a spiccen, de úgy az akkori hihetetlenül erős és bőséges kiadványtenger másodvonalában. Nyilván akkor lenne teljes az örömöm, ha mindehhez Michael Wagener- vagy Beau Hill-szintű megszólalás is társulna, de természetesen értem, miért kell erről már örökre lemondanom. Nem adok magasabb pontszámot (semmi sem indokolná igazából), de dallamos vonalon biztosan az idei év kiemelkedő munkáinak egyike az új Crazy Lixx.
Hozzászólások
Szerintem maguk a zenekar tagjai sem nevezték a bandájukat soha metalnak, úgy emlékszem Rexxon egy interjúban hard rock-ként definiálta a zenéjüket. Az pedig szerintem megálja a helyét bár én megmondom őszintén hogy a műfaji besorolásoknál a Hard Rock-kal is mindig bajban voltam mert ugye Hard Rock az AC/DC, viszont anno Michael Kiske is hard rocknak nevezte a Unisonic nevű bandáját, ugyanakkor a Bon Jovi is hard rock-ként volt definiálva a 80-as években.
És a dilemmám abból következik hogy ezek közül egyik sem hasonlít a másikra így akkor végülis melyik a hard rock?
A Heavy Metallal is ugyanez a gondom egyébként, egyszerűen nem találom a hasonlóságot a Black Sabbath, az Iron Maiden, a Manowar és a Pokolgép között. Pedig mind a négyet heavy metalnak gúnyolják. Akkor most ez hogy van?
Mi a metal? Mi az igazi metal? Mi az igazi hard rock?
És ha már rap. Meddig rapzene a rap? A Limp Bizkitben például rappelnek is miközben állati súlyos a zene. Akkor az most Rap vagy Metal? Mert mint írtátok a Rap zenét nem szabat a Metalhoz besorolni.
És egyre inkább úgy látom hogy minden zene olyan műfajhoz tartozik amilyenhez az adott újságíró, podcaster, youtubeer vagy kommentelő helyezi.
Volt olyan időszak a 70-es években amikor a Kiss, az Aerosmith és az AC/DC is heavy metalnak számított és egyébként az én véleményem szerint mindhárom előadónak voltak olyan dalai amik tökéletesen meg is állták a helyüket a Heavy Metal kategóriában, még ha nem is ez volt a jellemző rájuk. Számomra ez a Crazy Lixx féle zene sem áll annyira távol a metaltól. Mondjuk ez az új albumuk annyira nem lett kemény, de a New Religion szerintem elég metalos volt. (De lehet csak a hangzás miatt.) Ahogyan a Steel Panther a Skid Row vagy a Mötley Crüe is simán nevezhető Heavy Metalnak szerintem. Igazság szerint ezeknek a bandáknak a zenéje elég közel áll Ozzy 80-as évekbeli albumainak hangzásához, amik viszont közmegegyezéses en Metalnak számítanak úgyhogy akár a Crazy Lixx is nevezhető Heavy Metalnak. Még akkor is ha egyáltalán nem hasonlít például a Disturbedre amit szintén Heavy Metalnak neveznek.
(Ami nekem vicces az hogy viszont nincs olyan Metalnak nevezett zenekar akinek a zenéje ne hasonlítana az Ozzyéhoz. A 2000's évek Ozzy albumaiben simán ott van még a Disturbed és a Limp Bizkit is. :D Úgyhogy ha a Metalt Ozzytól eredeztetjük akkor akár majdnemhogy minden zenekar lehetne Heavy Metal. :D )
Nem, nem számítanak metálnak, de minden műfaj feszegeti a határait, keresi az új utakat. Ha metal zenére rappelnek az rap metál. Nem tudod máshogy hívni. Az "alternaív szarok" pedig nagyon sokszor utat mutatnak, új dolgokat próbálnak, amiből a nagy true metál zenekarok is csipegetnek.
Hogy érted, hogy tisztázatlan? Szerintem jól dokumentált, és az online újságírás megjelenése óta többször tárgyalt téma ez. (Mikor és minek kapcsán jelent meg a zenei újságírásban, hol bukkan fel a szóhasználat a kortárs irodalomban, stb.)
Mióta egyeseknél a rap vagy az alternatív szarok is metálnak számítanak a "metal" kifejezés teljesen kiüresedett.Arról nem is beszélve, hogy a metal műfaji megjelölés is revízióra szorulna, mivel a története, eredete és használatának kialakulása alapvetően tisztázatlan.
l