Mély bánatomra az Eclipse-et lekéstem, a Diafragma alatt készült a Sear Bliss interjú, viszont most a teljes Testimony programot láthattam. Viszonylag hosszú intróval kezdődött a koncertjük, majd belecsaptak a húrokba a srácok. Az EP-ről ismerősként köszöntek vissza a nóták, nem tudom eleget ismételni, hogy a doomos részek nagyon ki vannak találva, egyre jobban tetszik amit csinálnak.
A hajak ismét lobogtak, a színpadi munka korrekt, csak az énekes srác mozgásán lehetne még javítani egy keveset. Sajnos a műsor közepe felé kezdtek elhangolódni a gitárok, és a koncert végére fülbántóan hamisak lettek. Ettől eltekintve nem lehet rosszat mondani rájuk, csak jót, van bennük spiritusz és viszonylag sok koncertet is sikerült lekötniük, a többi már csak rajtuk múlik, hogyan nyerik meg a közönséget. Abban meg nem lesz hiba.
Az időjárást szemlélve - megállíthatatlanul zuhogott az eső - sejtettem, hogy nem jönnek túl sokan az E-klubba, valószínűleg csak a legelszántabbak vágtak neki e vasárnapi túrának. Elég foghíjas volt a terem a Sear Bliss minőségi zenéjéhez képest. A hangzás sem döngette a csúcsokat, elég nagy volt a kása az elején, ráadásul túl is hangosították az egészet, zúgott is a fülem utána rendesen. A kásából következik, hogy ha nem ismertem volna a számokat néha nem is tudtam volna, hogy hol tartanak. Ráadásul a trombitát és a billentyűt még a masszában is alig lehetett hallani, mikor végre felismerhetővé váltak, akkor meg a gitárszólók tűntek el valahová a homályba, s csak látni lehetett, hogy most a szóló szól(na). Amit nagyon sajnáltam, mert nagyon tetszik, ahogy és amit játszik Scheer Viktor. A dobos srác elég lazán vette az egész bulit, volt, hogy mást ütött, ami még nem is lett volna baj, csakhogy jó párszor durván kihagyott. Nem tudom merre "járhatott" a koncert alatt, de hogy nem ott, az 100%. Mindezen negatívumoktól eltekintve pörgős volt a műsor.
Vegyesen szerepeltek a nóták minden anyagról, persze az új albumról túlsúlyban, mégiscsak egy lemezbemutató koncertről van szó! Mivel én a régi dalokat nem ismertem, kíváncsi voltam, hogy miért mondja mindenki, hogy annyira másmilyenek. Kellemesen csalódtam bennük, hangulatos, durva és gyors részek egyaránt előfordultak azokban is, szerintem békésen elfér egymás mellett minden felvétel. (Itt az ideje beszereznem őket!) A legkedvencebb nótám - Left In The Dark - befejezése végre tökéletes volt, ahogy mindig is elképzeltem. Nem értem, hogy miért kellett a lemezen olyan gyorsan lekeverni. Itt már a szóló is előkerült nagyjából. Ez után még két ráadásnóta következett és véget ért a buli. Sajnos a pocsék hangzás alaposan rányomta a bélyegét a hangulatra - legalábbis a hátsó sorokban, elöl azért ment a tombolás -, bár én még az E-klubban nem voltam olyan magyar koncerten, ahol normális hangzást tudtak volna összehozni. Hogy miért?!
