Shock!

Guano Apes

Vegyes érzelmekkel vártam a nemrégiben feltört német - immáron mondhatjuk - sztárcsapat fellépését a Nagyszínpadon. Úgy hiszem a színpad eddigi legnagyobb közönsége várt rájuk, s lassan meg is jelentek, természetesen - mint azt a gyakori szigetlátogatók megszokhatták - késéssel.

Nos, amit ez a német kvartett produkált (?), azt simán felülmúlta például a Másfél is. Egyszerűek voltak, s rövidek. A hangulatot dobták az ismertebb, slágergyanús számok, melyből túl sok nincsen, hála. Megpróbálták még néhány új számmal is elnyerni a közönség tetszését, de nem lepte meg az embereket, hogy ezek a számok már nem hasonlítanak a régi sikerszámokhoz. Olybá tűnik, meglesz a csapat tábora, de nem valószínű - legalábbis, ha így folytatják -, hogy tudnának meg egy olyan népszerű lemezt kiadni, mint az előző volt. A koncert alatt a háttérben kivetített refrének helyett, a végén megjelent az "Error" felirat. Egyetértek, de ennek inkább a koncert elején lett volna helye...

Másfél

Nem túl gyakori, hogy egy olyan csapat - akik inkább játszanak rétegzenét, mint populárist, kiknek lemezeik szerzői kiadásban jelennek meg - a Nagyszínpadon játszhasson. A Másfél tavaly is megkapta ezt a lehetőséget, de idén felülmúlták tavalyi önmagukat. Meglepően sokan jelentek meg - nyilván az esti időpont és a koncert előtt helikopteren lógó Copperfield palánta is szerepet játszott ebben -, hogy lássák, vajh mit is mutat a Másfél idén. Kihasználták a fénytechnika Nagyszínpadra is felszerelt vívmányait, szépen szóltak, jól játszottak, a dobos úr is teljes mértékben beilleszkedni látszik. Igazán szerencsésnek mondhatja magát, aki Másfél fan, hisz a zenekar (avagy a szervező) jóvoltából rákövetkező nap is felléptek, immáron a Bahia színpadán, ahova külön vizuális előadással is készültek, de sajnos a Bahia sátor kicsinek tűnt a Másfélnek, így a kényelem érzése és a levegő egyenes arányban csökkent a bent sűrűsödő emberek számával. Megnőttek, mit tagadjuk.

Asian Dub Foundation

Az utolsó pillanatokban vált csak biztossá, hogy Anglia legjobb koncertzenekara látogatását teszi a Szigeten, míg tavaly - a Beastie Boys turnéja miatt - lemondták a fellépését. Igen későn kezdtek el játszani, köszönhetően annak - többek közt -, hogy a magyar könnyűzene fenegyereke, s ügyeletes szókimondó sztárja, Döglégy "szappan-kéne-a-szájba-meg-egy-kis-műveltség" Zoltán, s nem kevésbé laza kis csapata elég sokáig húzta a Nagyszínpadon. Kárpótolta viszont (az igényesebb) közönséget a Foundation koncertje, s nyugodtan állítható, hogy a legjobb koncertet adták az összes (!) nagyszínpadi fellépő közül, s a tavalyi Prodigynél is jobban feldobták a közönséget. (Tudniillik tőlük orozták el a legjobb koncertzenekar címet. Nem csoda.). Már az első szám után érezhető volt, hogy megfogták a közönséget, amely hálásan reagált is. Ami negatívum mégis említhető, az a koncert rövidsége. Az ok talán az, hogy 11 óra után nem kellene annyira már játszani a Nagyszínpadon, de lehet, hogy egyszerűen a Foundation bosszúja, az 1994-es incidensért, mikor a magyar repülőtéri kollegák cigánynak nézték őket beutazásnál.

New Model Army

A dobos és basszusgitáros nélkül megjelenő New Model Army kellemes meglepetést okozott, a majdhogynem teljesen akusztikus koncertjével. A csapat immár ki tudja hányadszor lép fel kis hazánkban, s mindig szeretettel jönnek. A Nagyszínpadon ugyanúgy hallható volt régi, s új dal is, bár érzésem szerint a közönség jobban ünnepelte a 51st State, No rest vagy a Whitelight című régebbi nótákat, melyek ebben a "ritkábban" hangszerelt változatban külön élményszámba mentek. Meglepetésemre énekesük - Justin - ezúttal visszafogottabban adta elő magát. Aki már többször látta őket, tudja miről van szó. Mindent összevetve, egy teljesen korrekt hangversenyt láthattak az érdeklődők és rajongók, reméljük jönnek legközelebb is.

Liquido, Faithless, Suede, egyebek...

A Liquido - úgy tűnt -, egy vidám fiatalokból álló csapat, egy-két sikerszámmal. Kellemes kis limonádé zenét játszottak, s a kedves megjelentek közül is felvittek pár embert a színpadra táncizni. Ha egy kicsit komolyabban veszik, plusz kidobják a szintit, még bármi lehet belőlük.

A - mondhatni új - Paradise Lost valószínűleg visszahódított egy rakás olyan rajongót ezzel a koncerttel, akik elfordultak a csapattól legutóbbi lemezük miatt. Nos, az a zenei változás inkább jót tett a csapattal, s ezek a számok élőben való Nagyszínpadi bemutatása is jól sikerült.

A Suede szinte mindenki számára ismert, könnyed angol-pop zenéje még néhol fülbemászó is. Profin leadták a koncertet, a baj ugyanaz volt, mint a Faithless-szel. Mindkettő remek zenekar, de valahogy abban az esti időpontban a szigetlények nagy része inkább már valami pörgősebbet hallgatott volna. Ez persze semmit nem von le a két zenekar remek koncertjének értékéből.