Shock!

Vérmesebb rajongók már talán a turné kezdetekor, avagy valamelyik közbeni állomásánál jelen voltak, de a fővárosiak nagy része inkább megvárta eme szombati napot, mikor is a Másfél végre-valahára Pesten játszott. Azok, akik gyakran (vagy legalábbis egynél többször) voltak szem- és fültanúi a Másfél Almássy téren való szereplésének, minden bizonnyal ezen jeles napon is számítottak a koncert "nem pontban" való elkezdésére.

A Másfél-Almássy duó ez esetben sem cáfolt rá erre a "hagyományra", de ezt eddig még mindenki elnézte nekik. Háromnegyed tizenegy magasságában jelent meg a színpadon a Másfél hivatalos turné előzenekara (vagy hogy is híjjak ezt), a pécsi illetőségű Waczak formáció. Őszintén megvallva nem túl sok jelen lévő egyén ismerte ezen együttest s tevékenységét, így valóban kíváncsian várták, vajh mit tud-e zenekar, pláne, hogy azon megtiszteltetés érte vidéki mivoltukat, hogy egy országszerte ismert együttes előtt játszhatnak (majd egy hónapon keresztül). (Szép hosszú mondat, amiből semmi nem derült ki.)

A Waczak koncertfelépítése hamar kiszámíthatóvá vált. Majd minden (ha nem minden) második szám Primus feldolgozás volt, ami felemás érzéseket váltott ki belőlem. Egyrészt (nagy rajongó lévén) szívem repesett, hogy veszi valaki a bátorságot, s (ráadásul többször) zeneileg nagyon szépen, s jól reprodukál egy, a Primus által írott dalt. Másrészt viszont a légzésem is belémfagyott, s a levegő fagyosan cirkulált tüdőmben, mikor meghallottam kedves énekes/gitáros előadójuk hangját, ezen feldolgozások alatt. Mint kik ismerik Primust, tudják, Les Claypool hangja sem állná meg helyét az operában (még néma szerepben sem), viszont egyéni, s a nélkül avagy más jellegű hanggal a Primus elvesztené Primus voltát. No, ezen Primus számok valahogy így hangozhattak hát, s mintegy ezzel jellegtelenné téve három kaliforniai zenész munkáját.
Az együttes saját számait tekintve egy kicsit összecsapottnak tűnt, s lehetett volna bennük több fantázia. Mindamellett tehetséges srácok (külön felhívnám a kedves olvasók figyelmét a basszusgitárosra, kit, ha látnak játszani, többet nem felejtik el), s ha kiforr zenéjük és a plusz energiát inkább a saját számok csiszolására fordítják, abban az esetben ígéretes lehet a jövőjük.

Mintegy 40 perc játék után a Waczak levonult, teret adva a 25-30 perccel később színpadra álló Másfélnek. Mikor erre sor került, a közönség szinte megháromszorozódott, de szerencsére így sem volt tömegnyomor, s élvezhető volt a koncert anélkül, hogy figyelni kellett volna, éppen ki pogózza szét a bokám. Ekkor már kezemben volt az új lemez (Angyaltojás címmel), s bár meg nem hallottam, próbáltam a címek alapján - melyeket Lukács Levente (szaxofon) tolmácsolt a színpadról - figyelemmel kísérni, hogy a teljes anyagot leadják-é. Persze leadták, így semmi kívánnivalót nem hagyván maguk mögött. Az új anyag nem egészben, hanem régebbi nótákkal tűzdelve lett átadva a közönségnek. Az egyik ilyen "köztesnóta" a Jelzőbárány című dal, melynek búcsúja volt hallható, miszerint a zenekar nem (?) játssza többet. Személy szerint ez csalódást okozna, hisz ezen szám a közönséget is bevonja a dal közben, s ez hiányérzetet fog kelteni mindenképpen az elkövetkező koncertek alkalmával.

A háttérben színes ábrákat vetítettek, mintegy aláfestő képhalmazként, de úgy tűnt, az tisztelt közönség nem túlzottan foglalkozott holmi vizuális plusszal, miközben Együttese a színpadon játssza az ÚJ-at. Magunk közt szólva nem is volt ez több mint puszta mozgó háttér, s gyanítani sejlik, nem is kívántak többet nyújtani vele. A közönség láthatóan hálás volt a Másfélnek már a jelenlétéért is, s ezt visszatapssal is bizonyította. Ráadásként kapta a közön. a Funky című tánzene-feldolgozás-dalt, mely az utóbbi idők Másfél fellépéseinek elmaradhatatlan dala. (Érdekes, hogy ez a szám is felkerült az új lemezre, valahogy nem illik oda.) Láthatóan a végéhez ért a koncert, bár a legtöbb rajongó tudatában ott motoszkált egy szócska; Hold. De mintha tudta volna ezt a Másfél is, s ezen "eposszal" zárta tökéletesre sikerült műsorát. A jelenlévők elégedetten távoztak a külső térbe táncizni tovább, avagy merre jónak láttak, de véleményük egyöntetű volt: jönnek next time is.

A turnéból még hátra maradt pár állomás, mit azóta letudtak, s most éppen külföldi turnéra készülnek. Mindemellett a lemez külhoni terjesztésére vonatkozó tervek is jól alakulnak mind Németországban, mind Franciaországban. Legközelebbi hazai fellépés várhatóan a Szigeten lesz - bár erre nem tenném a szerkesztő életét - de az bizonyos, hogy akkor jelenik meg a Másfél remix album, mely valószínűleg megosztja majd a rajongótábort, de azért szeretni fogjuk őket.