Ezen legutóbbi Quimby lemez is sorolható az előzőekkel egy csoportba, hisz az általuk előadott stílus, ez a nyugodtan-majd-meghalunk-vagy-nem- vagy-nem-is-tudom-mi-lesz- -de-azert-meg-egy-spanglit-csak-elszívunk most megint maradt. Lehet, idén nem nyernek Arany Zsiráfot a legjobb albumért, de ismét ügyeset alkottak.
Szépen hangszerelt, pontosan kivitelezett darabról van szó, minden érintett ott lehetett a spiccen a stúdiómunkálatok alatt. Zöld segítség viszont biztos volt, míg írták a srácok a lemezt. Nézzük. Egy-két szám olyan, hogy Sándor Pál Ripacsok című filmjében is megállták volna helyüket, merthogy olyan hangzással bírnak, mintha 1960 lenne, s az is nagyon pesszimistán. Ilyesmi számnak tűnik a Pedofiling is. Mindemellett Az ördög magyar hangja nevet viselő darab, egy más típusú dal, mely állítom minden szinten megállja a helyét. Nézzünk jól bele a szövegbe egy pillanatra! "Lobog a hús a csontokon: széllel szemben a képzelet./Csak akkor lennék boldogabb,/Ha ránk olvadna a mennyezet." Ez véresen komoly. Nem úgy, mint a Libidó című antieposz első két sora: "Szökik a gáz, szökik a levegő/tele a tár, ölel a szerető." Na most, ez már nem karcol olyan mélyen, s valahol ez a gond ezzel a koronggal, hogy néhol kicsit lukas, mind az ilyen típusú szövegek miatt, mind a fent említett betétdal típus miatt. Mintha néhol nem érdekelte volna a srácokat ez az egész lemezkiadás, a rajongók kiszolgálása. Hál' isten az ilyen nótákból van kevesebb.
Aki eddig is szerette, most ez is tetszeni fog, aki eddig nem ismerte, s szereti a kellemes dallamokat elszállt szöveggel, annak ajánlom, aki nem szereti az idáig el sem jutott.
Hozzászólások