Na ez is megjelent, hála a szerkesztőembernek, meg is hallgathattam végre valami profilba vágó zenét is. Azt kell mondjam, számomra - s gondolom, a kifestésig is fanatikus rajongóknak meg pláne - nem volt nagy meglepetés ezen cd-be öntött hangverseny, hisz a nem-monopolista, s antikommersz cd boltokban már évek óta nagyszámban keringenek a bootleg koncertek, s egyéb, együtteshez fűződő hanghordozók.
megjelenés:
1999 |
kiadó:
Universal / Interscope |
pontszám:
9 /10 Szerinted hány pont?
|
Mindazonáltal egész korrekt anyag lett, sajnos személyes kedvenc számom nélkül, viszont van benne egy bibi, sajna. Alapjában véve koncert preferáló egyén lévén kissé szomorúnak találtam, hogy két szám közt lekeverik a közönséget, tehát megvágják az anyagot. Úgy hiszem, egy ekkora cég simán adhatott volna ki 2 cd-n koncertet, ha az egyre nem fér el. De nyilván valami nyomós ok áll a háttérben, amit mi halandók a büdös életben nem tudunk meg(érteni). Az eddig ki nem adott szám, az Astonishing Panorama of the Endtimes a szokásos Ramirez féle zenei vonulatot követi, nem ez lesz a soron következő Manson sláger, de meg lehet hallgatni.
Akár szereti az ember, akár nem, mindenképpen el kell ismerni őket, mert stílusuk és egyéniségük a rockzene egén egy stabil csillag - hah, de szép volt ez. Még egy dolgot tudok ajánlani, az pedig a The Dope Show Live videókazin.
Hozzászólások
A másik sarkalatos pont meg a Sweet Dreams. Soha, még csak megközelítőleg se tudták azt a szintet prezentálni, mint a CD-n.
Az Astonishing Panorama of the Endtimes-ban van egy visszautalás a Kinderfeldre. De jó is a Kinderfeld... :-))
Azzal viszont egyetértek, hogy megért volna egy dupla CD-t a tök fölösleges Coma White maxi helyett (mert nekem az a verzió van meg).