Pár hete elég jól bevált számomra az A38 állóhajó mint koncerthelyszín, nem volt kérdés, hogy a Wackort meg kell nézni ott, kár, hogy nincs több hasonló színvonalú klub Pesten. (Még több állóhajót a Dunára!)
Igyekeztünk pont a Wackor kezdésére érkezni, ez kevéssé sikerült, még az első előzenekar állt be hosszasan, Solution a nevük. Utánuk aztán a Fragments következett. Ránézésre pubertálókból áll mind a két csapat, előző inkább valamiféle modern metal, néhol hc-emo-hatásokkal, elég kialakulatlan még a stílus és a zene is, de legalább nagy elánnal nyomták, az tény. A Fragments inkább nu metalos, ők voltak a gyengébbek, kezdetleges dalszerkezetek, semmilyen témák, hamis énekes. Mind a két zenekar helyében sok hónapot (huszonnégyet legalább) eltöltenék a próbateremben, és csak utána merészkednék ki egy színvonalas helyre koncertezni, mert a haveroknak úgyis tetszik, értőbb fülek meg úgysem mondják meg, hogy ez még béna így, inkább kifordulnak a teremből a csillagokat nézni. Az egy dolog, hogy divatos a rasztájuk, trendi cuccokban járnak, és jó a hangszerparkjuk, nem ettől lesznek zenészek, illetve jó zenészek. Messze vannak még attól a szinttől, hogy érdemes legyen őket megnézni. Érdekes adalék, hogy másnap este a tévékettő egyik esti műsorában pár másodperc erejéig felbukkant a Solution - teljesen véletlenül ültem le a tévé elé és lőn - úgy mutatták be őket, mint Magyarország egyik legjobb metalcsapatát, valamint állítólag teltházas koncertet adtak előző nap. Enyhe csúsztatás mindkettő, nézhették őket úgy negyvenen... Sok pénz és/vagy kapcsolatok árán az ember bármit elérhet ugye.
Erről ennyit, nem is ők voltak a lényeg aznap, hanem a Wackor. A színpad egyébként nagyjából feleződött a 
Dead Soul Tribe-éhoz képest, ami nem is volt most baj, lévén Wackorék csak hárman vannak és csak Küki (a basszusgitáros) az, aki szeret ugrálni (leginkább páros lábbal), nyilván. Ő nincs mikrofonhoz, illetve dobcucchoz kötve, ráadásul többször mosolygott is aznap, döbbenet!
Sok ismerőse is összegyűlt a zenekarnak, így a szokásosnál is poénkodósabbra vették a konferálást, miből nem gyűjtenék itt csokrot, írásban ez nem jön át, ahhoz látni kell őket meg hallani, az viszont tény, hogy sokszor ráfagyott valami letörölhetetlen vigyor a fejemre aznap este. Meg amikor a fejemben most visszapörgetem a koncertet, akkor is.
Kezdtek egy katyvasz intróval, amibe egy régi dal, a Fragment került bele furcsa módon, aztán jöttek a Wackor “slágerek”, amelyeknek még Miki sem tudja megjegyezni az irgalmatlan hosszú és agyament címét, 
mit mondjak akkor én... Most is puskázok picit, naszóval volt You're My Heart, You,'re My Soult... ja, nem. Khemotox Bloodpaint, JOE, a gigamegasláger (Ágnes Vanillának küldve, mert ott volt, de sajnos nem lépett színpadra a közös dal miatt, pedig megnéztem volna, jó lenne majd egyszer egy ilyen szerintem), Lobotomy, ezeknél az ember simán táncra perdülne. Voltak régebbi dalok, The Q, Sand-dance, a zseniálisan húzós Hurry And Join Abandoned Souls (Palikát is színpadra, vendégnek!).
Ésmegmég voltak feldolgozások köztük, tarkítván a programot, olyanok, hogy Entombed (ebből kettő is), a végén egy Bloodline a Slayertől (köszi, hihi), aztán a nép még akarta őket, így kénytelenek voltak (természetesen némi szabadkozás után, miszerint ez nem megy nekik most), előhúzni a repertoárból egy Pantera feldolgozást, a Cowboys From Hell című örökzöldet. Tényleg volt benne némi gebasz, de azért tetszett így is. Jók ők, így hárman. Igaz néha voltak apró hangszeres elcsúszások, de bánta a fene, feelinges volt így is nagyon, valami elemi erejű pozitivizmus árad belőlük, amifél pillanat alatt átragad az emberre. Jó ez nagyon, köszi érte.
Észre sem lehetett venni, hogy hirtelen hajnali egy óra is elmúlt, aztán éjjel megint Wackor bulit álmodtam, ilyesmit csak akkor szoktam, ha valami nagyon tetszett koncertileg, ráadásul másnap úgy ébredtem, hogy egy Wackor refrént dúdoltam, és napközben is a lehető leglehetetlenebb időpontokban ugrott be egy-egy másik dalrészlet.
Még Wackor koncertet, még, még, még...
További fotók:
Wackor
