Nagy fába vágta a fejszéjét Polgár Péter, amikor eldöntötte, hogy a zenekari sztorit górcső alá véve, évenkénti bontásban számol be kedvencei, az Iron Maiden történetéről. Az elhatározást tettek követték, a rengeteg kutatómunka és befektetett energia eredményeként pedig megszületett az Iron Maiden Antológia első kötete, mely a megalakulástól kezdve egészen 1979-ig adott mélyelemzést gyakorlatilag mindenről, ami a zenekar háza táján történt.
A hihetetlen alapossággal és igényességgel összerakott első részt mi is méltattuk, nagyjából egy évvel később pedig itt van végre a második kötet, mely az 1980 első felében történtek kronológiája. Mivel az első lemez megjelenésének évében rengeteg minden történt hőseinkkel, így Péter úgy döntött, ennek az évnek egyenesen két számot szentel majd – bele se merek gondolni, mennyi idősek leszünk, mire a sorozat végére jut –, így az Antológia második része 1980. július 19-ével, a finn Kuusrock fesztiválos fellépéssel zárul.
Az így is 130 oldalasra hizlalt lapban természetesen ugyanúgy tonnányi infó kapott helyet, mint az első számban: a különbség annyi, hogy ezúttal nagyobb szerepet kaptak a fotók. Míg az első rész részletesen taglalta a forgószél-szerű jövés-menést a bandában, a felállás 1980-ra történő megszilárdulásának köszönhetően most a koncerteken, zenekari fotózásokon készült fényképeken van a hangsúly. És persze ugyanúgy itt vannak a korabeli flyerek, plakátok, belépőjegyek, passok és pólók is, ahogy korábban. A végső konklúzió pedig most is az, hogy hiába hiszed magad mindentudó, tájékozott Maiden-fanatikusnak, bizony most is rengeteg totálisan új infót tudhatsz meg ebből az ismét csak mérhetetlen igényességgel összerakott füzetből.
Nem akarok előre elárulni semmit, de kétségtelen, hogy az Antológia legérdekesebb, legjobb részei az első nagylemez, valamint a Running Free és Sanctuary maxik borítóit, és a mögöttük lévő sztorikat kiveséző oldalak, illetve amikor Péter a debüt dalait veszi sorra. Persze ezt sem a szokásos elemzésként kell elképzelni, hiszen a megszokott újságírói fordulatok és közhelyek elpuffogtatása helyett inkább az adott trackkel kapcsolatos érdekességekre, sosem hallott infókra fűzi fel mondanivalóját. Többek között megtudhatjuk azt is, az egyes tagok hogyan emlékeznek Charlotte-ra, illetve az általa végzett tevékenységre, de az egyes számok különböző verzióiról és későbbi élő rotációjukról is rengeteg infót kapunk. Már ebben a lapszámban felbukkan aztán Nicko McBrain, de a Maiden és a Priest közötti cicaharc is részletesen kivesézésre kerül, akárcsak a Sanctuary borítója miatt Paul DiAnno állítása szerint Margaret Thatcher ügyvédei által a zenekarnak küldött levél története.
Egy szó mint száz, az Antológia színvonala továbbra is hihetetlenül magas, és meggyőződésem, hogy Polgár Peti vállalkozása világviszonylatban is egyedülállóan grandiózus és alapos. Ráadásul a második rész leheletnyivel még olvasmányosabbra is sikeredett a debütnél, így ha Maiden-rajongó vagy, egyértelműen nem hiányozhat a polcodról.
