Shock!

Feltételezem, hogy akadnak olyan olvasóink is, akiknek szinte semmit nem jelent az, ha egy történet valahol Texas déli vidékein játszódik egy elhagyatott tanyán, ráadásul 1979 forró nyarán, amikor is a varázslatos '80-as évekre jellemző változások igazából már kezdetét is vették minden területen. Én inkább azok táborába tartozom, akiknek már csupán ennyi információtól is egy csapásra beindul valami bizsergés-féle sejtszinten.

A szóban forgó filmet alkotóik még ráadásul az erotikus thrillerek közé is besorolták, így ennek ismeretében szerencsétlen filmrajongóként még nagyobb késztetést éreztem, hogy a premier napján még véletlenül se tervezzek be valami mást az esti mozizás helyett. Személyes-művészi kapcsolatom az X karakterrel meg egyébként is „kötelező feladat" elé állít minden olyan eseménynél, ami csak úgy megjelenik az életemben, úgyhogy nem is volt kérdéses, hogy ezt a filmet látnom kell. Ti West nevével – aki egy személyben a mozi rendezője, írója és producere – valamikor a 2000-es évek elején-közepén találkozhattál te is először, amikor még csak béna horrorfilmek kapcsolódtak hozzá, de ezek közül azért valamennyire kiemelkedik a 2009-ben bemutatott House Of The Devil (szintén '80-as évek), illetve a már szélesebb közönséghez is eljutott western, az Ethan Hawke és John Travolta főszereplésével hat éve bemutatott In A Valley Of Violence.

S ha már thriller: az X stílus meghatározásába a slasher elnevezést is nyugodtan betoldhatjuk, melynek jelentését gondolom nem kell külön elmagyaráznom, ahogyan a pornográf jeleneteket súroló snittekről sem fogok külön előadást tartani. Elég az hozzá, hogy ha valakinek nincs gyomra a hentelős, szexelős stílushoz, kapcsoljon át máshová, de aki például Tarantino-rajongó, és emellett bírja a trancsírt meg az obszcén, hedonista jeleneteket, nyugodtan készítse be a rágcsálnivalót. Tarantino említése persze nem véletlen: az ő utóbbi filmjeinek egy része is ebben a környezetben, időben és stílusban mozog. A '70-es évek végének drogban/cigarettafüstben áztatott momentumai, a túlzóan kisminkelt hölgyek akkori öltözködési szokásai, hullámos frizurái és persze a korszakra jellemző tengerentúli rádiók rockzenéi – amelyek rendre felcsendülnek a jelenetek között –, mind-mind felidézik az éra egyedi atmoszféráját. A Marilyn Mansonnal is dolgozottó Tyler Bates szintén nagyon ért a hangulatteremtéshez, ráadásul az alternatív, misztikus és bizarr zenékben nagyon erős Chelsea Wolfe-ot választotta ezúttal szerzőtársának, akinek jelenléte számomra extra adalékot is jelent, mivel egyébként is bírom a hölgy munkásságát. Suttogásai, nem evilági hangeffektjei nagyban hozzájárulnak a feszültségkeltésre kihegyezett jelenetek további felfokozásában.

Maga a történet nem pályázhat a legeredetibb ötlet díjára, hiszen gyakorlatilag csak annyiról van szó, hogy egy pornófilmes stáb kibérel egy vidéki fészert, ahol titokban le akarják forgatni életük filmjét, és szép lassacskán minden szereplőről kiderül, hogy ki is ő valójában. A színészi játék persze hagy némi kívánnivalót maga után, kivéve talán a két főszereplő hölgyét (Mia Goth és Brittany Snow), akik azért elég hitelesen beleélik magukat a szerepükbe. Különösen utóbbinak áll nagyon jól a szexéhes, rámenős, erkölcsileg romlott karakter, de Mia kettős szerepe sem piskóta. Habár a főgonoszokat a sztori kibontakozása idején némileg elnagyolták, ennyi azért még belefér a folyamatos feszültséggel teli, kellemes hangulatú kis thrillerbe, amelynek már az előzménye is készül Pearl címmel, de ennek bemutatójára azért még egy kicsit várni kell. Psycho-, Boogie Nights- és Texas Chainsaw Massacre-kedvelőknek mindenképpen ajánlott időutazós csemege az X, de ha bárki más esetleg még eljut az első krokodilos jelenetig, már azzal is nyert ügye van.