Valahonnan ismerős a név? Akkor jó. A német Brainstorm egyszer már megfordult Budapesten, méghozzá három éve, az Iced Earth vendégeként, akkor még Henne Basséval (a mai Metalium-frontember) a mikrofonnál. Ez itt a negyedik Brainstorm album a sorban, és egyúttal a második, amelyen már Andy B. Franck énekes szerepel.
Ha valakivel esetleg rokonítható a csapat a germán színtérről, akkor az a sűrűn előforduló kétlábgépes gyorsulás miatt a Blind Guardian, de pl. a riffelést illetően legalább ilyen mértékben inspirálta őket a Painkiller korszakbeli Judas Priest-féle brit acél is. A már említett Iced Earth (amely maga is az európai hagyományokat ápolja az Államokban), a Vicious Rumors vagy a Metal Church albumainak hallgatása szintén maradandó nyomot hagyott a srácokban.
Mindemellett érezhető a korszerű megszólalásra való törekvés, aminek következményeként némi Nevermore-hatás is jelen van. Persze koppintás nuku. Egészségesen komplex és a nyakizmokat is rendesen megdolgoztató dalokat sorakoztatnak fel, amelyek az egeket ostromló, himnikus refrénekben csúcsosodnak ki. Egyfajta misztikus, sötét hangulat is végigvonul a lemezen, a gyakran felhangzó billentyűs témák, szimfonikus jellegű betétek csak erősítik ezt a sejtelmes atmoszférát. Ám ahogy a jófajta power metal anyagokhoz illik, ezúttal is teljesen pozitív a nóták üzenete: nem letargiába taszítanak, hanem ráébresztenek és tartást, biztatást adnak a szövegek. Az állandó tenniakarás, a szabadságvágy bámulatos erővel tör fel Andy torkából, amelyben a néhai Carl Albert (Vicious Rumors) és követői, illetve az Iced Earth-ös Matthew Barlow hangjának ereje, érzelmektől feszülő előadásmódja lakozik. A bő egy perces hangszeres intro (a címadó szám is egyben) szépen ráhangol a lemezre, majd agyadba vág a viharként tomboló Blind Suffering-Shadowland kettős. Dinamikai szempontból igen okosan építették fel a lemezt, mert a keleties dallamokat is rejtő Checkmate In Reddel lefékez az ötös, hogy nagyjából félidőnél hozza vissza a gyors tempókat az Into The Never.
Ugyanez a váltakozás figyelhető meg a Metus Mortis hátralevő részében is. Akár a hullámvasúton: kimért, megfontolt ütemben kapaszkodsz felfelé az emelkedőn, aztán ijesztő sebességgel zuhansz a mélybe. Itt is az utolsó repülés a legfélelmetesebb - talán a legjobban eltalált speed téma, a Strength Of Will jelenti az utazás végét. Jöhet a következő menet?
