Shock!

november 22.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Danzig: Circle Of Snakes

Ha létezik egykori élő legenda, aki az évek során teljes erőbedobással dolgozott azon, hogy csörgősipkás bohócot csináljon magából, az Glenn "Rocky" Danzig (szorosan Ozzy nyomában, bár neki azért jól áll ez a szerep, na). Most nem elsősorban zenei munkásságára gondolok - bár tény, hogy az igencsak bizarr pálfordulásnak tekinthető Blackacidevil lemezzel jó pár rajongót elriasztott magától -, sokkal inkább állandó arcoskodására, amire egy alkalommal ugyebár rá is fázott meglehetősen nagy közönség előtt.

megjelenés:
2004
kiadó:
Regain
pontszám:
6,5 /10

Szerinted hány pont?
( 7 Szavazat )

Szerintem az aktív netezők között aligha van, aki ne tudná, miért illettem őt a fent említett becenévvel... Mindenesetre az élet nem áll meg, a sebek idővel begyógyulnak, itt van hát az új Danzig lemez is, immár a nyolcadik a sorban. Személy szerint azok közé tartozom, akik bár az első négy művet tekintik klasszikusnak (közülük is leginkább a kultikus Lucifuge-ot), sikerült megbarátkozniuk a későbbi indusztriális jellegű dolgokkal is. Valahol szimpatikus számomra, ha egy zenész állandóan keresi az útját, és nem akar egy jól bevált recepthez ragaszkodni, ám ennek megvan az a veszélye, hogy előbb-utóbb kifogy az ötletekből. Sajnos minden jel arra utal, hogy Danzig úrral is ez történt.

Az intro közben lelki szemeinkkel már látjuk is Ősátánságát, amint a pokol konyhájának bugyborékoló kondérjait kavargatja Hókuszpókot idéző tébolyult kacajok közepette, ám a Skincraver fenyegető riffje percek alatt szétoszlatja ezt a víziót. Mintha csak a klasszikus felállás találkozna a Pronggal, ami ugye nem meglepő, hiszen a gitárt immár Tommy Victor kezeli. Ez eddig ígéretesen hangzik, csakhogy Glenn Danzig hangja igencsak megfáradt az évek során, dallamai pedig sok helyütt alig több izgalmat tartogatnak, mint a Boci-boci tarka. Hogy "zongorázzon a különbség", elég meghallgatni pl. a négyes lemez Going Down To Die c. számát, ahol még zseniális érzéke volt ahhoz, hogyan keresztezze saját védjegyként szolgáló bömbölését Elvis és Jim Morrison orgánumával. A másik, azonnali homlokráncolásra késztető tényező a hangzás. Annyira koszosan, tompán és aránytalanul szól minden, hogy azon sem csodálkoznék, ha jelbeszéddel magyarázták volna el a hangmérnöknek, pontosan mit is szeretnének.

A címadó tétel erőteljesen a Twist Of Cainre hajaz, viszont itt is csak a gitár az, ami megakadályozza, hogy halálos unalomba fulladjon. Ezzel szemben a bivalyerős refrénnel ellátott 1000 Devils Reign igazi királyság, ebben némi rock'n roll is felüti a fejét a régi idők emlékére. Az ezt követő, kínkeserves Skullforrest kitűnő aláfestő zene lenne egy kiszáradt fákon ücsörgő varjakkal teli, dögszagot áraszó temetőben való bolyongáshoz, ajánlom mindenkinek sok szeretettel. Amúgy a lemez egyik csúcspontja, minden rútsága ellenére is szívbemarkoló dal.

A Hellmask szokatlanul intenzív szerzemény csuklógyilkos gitártémával, hátborzongató üvöltésekkel, suttogásokkal, ez is telitalálat. A When We Were Dead tipikus töltelékszám, ráadásul egyes témáit a Tiamat már évekkel ezelőtt megírta Sleeping Beauty címmel. Őszintén szólva innentől fogva már csak a záró Black Angel White Angel az egyetlen szerzemény, amiért maximálisan lelkesedni tudok, mintha közben Evil Elvis is meglátogatott volna egy megbízható énektanárt.

Összességében egy átlagosnál picit jobb anyag a Circle Of Snakes, bár Danzig úr ezt a véleményt is bizonyára így kommentálná: "fuck you, motherfucker!"

 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hirdetés

Friss

Hozzászólások

Galériák

 

Whitesnake - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. július 13.

 

Destruction - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Heathen - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Wisdom - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

ZZ Top - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2009. október 15.

 

Wendigo - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 11.