Igor – a cirill ábécével nálam nagyobb barátságot ápolók kedvéért: ИГОР – akkora paraszt, hogy valószínűleg már az óvodában is zsíros kenyér volt a jele. Vöröshagymával. Erre utal az EP elnevezése (HE), a négy szám címe (csak kettőt vésnék ide: Geci és Para-szt), és hát bizony erre utal maga a zene is, ami nem más, mint két kedves és jól fésült stílus, a Pro-Pain által is favorizált bunkóhárdkór és az igazán okádék sludge-mocsok (lásd még mondjuk Eyehategod) összefektetése, ami által egy kifejezetten torzonborz, gonosz és agresszív fattyú jött a világra.
Vagyis éppen olyan, amilyet „szülei" vártak, akik között ott találjuk a Szabó testvéreket: „Maresz" Mártont és „Pó bácsi" Pétert, utóbbi többek közt olyan csapatokban rombolta korábban a közízlést, mint a Warpigs, a Harvester, a Locust On The Saddle, vagy legutóbb – éppen fivérével együtt – a Haw. A dobos Ördög „Ördi" Gábor pedig a Falcongate-ből lehet ismerős, úgyhogy kipróbált veteránok kínozzák itt hallójáratainkat, szó se róla. Amúgy Igor már nem is mai csirke, 1996-ban látta meg a jászberényi napvilágot, akkor még Busman néven, biztos csak később vette fel az orosz állampolgárságot. Viszont ez az első igazi életjel tőle, vagyis nem igazán siette el a dolgokat, mint ahogy egyébként én sem, hiszen az EP már jó egy éves is megvan.
megjelenés:
2011 |
kiadó:
szerzői kiadás |
pontszám:
- /10 Szerinted hány pont?
|
Kérem alássan, ez itt voltaképpen egy sajátos örömzene, ami nem viselkedik rendesen, nem köszön előre, és senkinek nem akar megfelelni semmiben. Tufa, bunkó, ugyanakkor valahol igenis zenei, és a maga módján egészen jól (értsd: kellően szutykosan) szól – a Shapat Terroros Sohajda „Sohi" Péternek köszönhetően. A hardcore jelleg leginkább a Para-szt című, szűk másfél perces szerzeményből és a mindvégig markánsan jelen lévő bevérzett torkú, acsarkodós énekből jön elő, ami hosszú távon már tutira nagyon fárasztana, ez az EP viszont csak 15 perces, és addig simán elmegy. Viszont a Ktu és a záró Natasa inkább a sludge zúzdát domborítja ki, a Geci című „sláger" pedig pont jó lesz majd arra, hogy tizenéves fruskák kérjék a rádióban a Boros-Bochkor csodapárostól, és küldjék „mindenkinek, aki szereti". Na, úgy látszik, én is szépen hozzáparasztultam Igorhoz, de hát annyi baj legyen.
Széplelkek, vigyázzatok, itt jön Igor, a rettenetes, aki a maga módján bizony űrt tölt be a hazai keményzenei palettán, úgyhogy kíváncsi vagyok, mennyire vehetjük komolyan ezt az egészet, és hogy legközelebb mivel rukkol elő!
Hozzászólások
http://www.youtube.com/watch?v=evUi3yUYf2g