Shock!

Végre ez is elérkezett. Újra a Mayhem soraiban üdvözölhetjük az ezerhangú Csihar Attilát, aki a hírhedt norvég blackerek '94-es debütalbumán, az egyébként etalonnak számító De Mysteriis Dom Sathanas-on is szerepelt már. Az a korong a sátánista metal egyik legjelentősebb műve, s ugyan az azóta elkészült EP, és a két soralbum sem sikerült gyengére, ez a mostani valószínűleg a De Mysteriis óta a legerősebb alkotásuk.

A 2000-es Grand Declaration Of War meglepő húzás volt a részükről, a háborús tematikájú lemezen új elemek jelentek meg a Mayhem repertoárjában, mint pl. egy teljesen elektro alapokra építkező dal, mely csak egyike volt az album érdekességeinek. Ez sok rajongót rendesen el is ijesztett, ám a négy évre rá érkező Chimera már újra vegytiszta black metalt tartalmazott, nagyon erős dalokkal és kiváló hangzással. Most pedig itt az Ordo Ad Chao és vele együtt az apokalipszis. Még a De Mysteriis-nél is sötétebb és félelmetesebb album született, mely mind hangulatilag, mind pedig zeneileg csúcsteljesítmény.

Ha azt mondom az album vészjósló, sötét és félelmetes, valószínűleg mindenkinek ezernyi banda ugorhat be, akiknek a zenéjére ugyanezeket a jelzőket rá lehet sütni, itt most azonban ne a szokványos, hatásvadász félelemkeltésre gondoljunk. Talán a Mayhem sötét múltja miatt is, de szinte az első lemezük óta valamiféle nyomasztó légkör veszi körül a banda kiadványait, s ez a mostani albumra hatványozottan igaz.

Ahogy Hellhammer is írta a hivatalos lap fórumán, az új lemez hangzása „necro as fuck", azaz mély, dohogó, vissza-a-gyökerekhez, mintha az ember egy korai Bathory lemezt hallgatna, csak profi hangszerelésben. A már említett hideg éjfekete hangulathoz ez az alapra vett hangzás is sokat hozzátesz, azonban mindez maga a zene nélkül mit sem érne. Hogy Attila visszatérése mennyire befolyásolta a tagok hozzáállását, nem tudom, mindenesetre amit ezen a lemezen a Tormentor-géniusz vokalizálás terén művel, arra nehéz szavakat találni. Attila sohasem elégedett meg a standard károgással, mindig képes volt olyan hangokat kipréselni magából, amelyeket azelőtt nem nagyon hallhattunk mástól.

A nyitó A Wise Birthgiver egy méltóságteljes, rideg felvezető, mely a militarista hangulata miatt a Grand Declaration Of Wart idézi. Majd az ezt követő Wall Of Waterben megindul a hagyományosnak mondható blackes darálás, Necrobutcher bőgője dörög, akár a viharos ég, Hellhammer pedig bámulatosan pontosan üt. Korábbi elmondása szerint csak a lábdob lett triggerelve, egyébként játékát mindenféle kozmetikázás nélkül hallhatjuk - és én ezt el is hiszem neki. Némileg hasonlóan, csak jóval gyorsabb ütemben kezdődik a Great Work Of Ages. Blasphemer teker tisztességgel, nem hiába dicsérte egy korábbi interjúban Attila a norvég gitárost.

Mint már említettem, Attila hozza a szokásosan elvetemült hangokat, de amit a Deconsecrate dal elején művel, az a black metalos károgás netovábbja. Ilyesmiket talán csak Varg Vikernes követett el annak idején a Burzumban. Amúgy ez egy lassabb darab, a közepén egy súlyos leállással. Nagyon eltalált, mint mind a nyolc tétel az albumon. Itt érdemes egyébként Hellhammer cinjátékát is figyelni, páratlan munka!

Még tovább lassul a tempó az Illuminate Eliminate-tel, s kétség kívül ez a majd tíz perces mű a Mayhem egyik leggrandiózusabb alkotása. Attila kántálós mormogása sem ígér sok jót az elején, az északi hidegséget pedig Blasphemer játéka csak tovább növeli. A dalszerkezet egyszerűen zseniális, van itt minden, doomos vonszolódás, viharszerű tombolás és lábgépes középtempó, egyszóval: SÚLY! Drámai a Psychic Horns is, a négy muzsikus itt is ötletesen variál a tempókon, a végére pedig eszméletlenül felpörögnek. Csúcs! Attila gyötrődve üvölt és kacag a Key To The Storms-ban, és érdekes módon ez a darab is a végén rejt egy igazi régi vágású black metalos begyorsulást. A záró Anti őrült darálás a javából, majd ezzel véget is ér a negyven percnyi pokoljárás.

Nem könnyű hallgatnivaló az új Mayhem album, cseppet sem az. Kétségtelenül az utóbbi idők legjobb black metal albuma az Ordo Ad Chao, sőt, több annál. Kíváncsi leszek, hogy egy ilyen mestermű után mit lépnek Attiláék, mindenesetre a Mayhem név tovább loboghat az örökkévalóság pokoli tüzében. Arrrghhhh!