Shock!

Yiiiihááááááááááá!!!!!!!!!!!!!! Annyira vártuk ezt a lemezt szerintem jó páran, mint tehénen a gatya. Mert ugyebár Devy mester anno leszögezte, hogy ha a fejünk tetejére állunk, akkor sem lesz új SYL lemez. Aztán litván. Ja, nem. Lett. A szerkesztőség pedig most is hevesen headbangel.

Devin Townsend ezt a lemezt egyszerre vette fel ráadásul a saját neve alatt futó, szintén zseniális, ám teljesen más stílusú alapvetéssel. Kíváncsi lennék, hogy csinálta... Ugyanis ez a lemez egy akkora nagybetűs ZÚZDA, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola majdani Metalügyi Tanszékén közelező anyaggát enném azonnal. Így lehet a legsúlyosabb zenét a legigényesebben megcsinálni, kéremszépen.

Egyszerre kegyetlenül horzsolóak a nóták, harapnak a gitárok, Gene Hoglan legalább olyan jól dobol mint amilyen randa (márpedig szegény... hagyjuk), a másik lemezen csodásan daloló Devy akkorákat hörög és üvölt mint állat (már amikor épp nem halálordít, visít, köpköd vagy vért hány), és közben még ezekbe a brutalizálásokba is képes belecsempészni olyan sokszólamú vokálokat, hogy a fülem kettéáll. A zene meg olyan, mintha összeeresztenék a világ legsúlyosabb bandáit a Morbid Angeltől a Panteráig, de ez nagyonnagyonnagyon nem azt jelenti, hogy ezek szimpla mixe lenne a lemez: ez bizony maga Őrült Devin Professzor, és az ő rommá robbantott laboratóriuma.

Az első négy nóta kábé úgy zúg át az emberen, mint egy kamion. Egy qqqqrwanagy kamion. Meg még tíz haverja.
Aztán jön a kedvencem, az Aftermath. Zúzdával indít, aztán egy olyan de olyan kettőnégyes überriff mászik ki az egészből, na, ez is tananyag! Minden kettőnégyes riffek királya. Szerelmes vagyok ebbe a riffbe (és a teljes szerkesztőség úgyszintén). Ilyet kérek a temetésemen. Hátha mellém tesznek azon frissiben még pár gyászolót, hihihi. Köszönöm. Aztán olyan refrénje lesz a dalnak, repül a wendigo a plafon felé rögvest. Valahol olvastam, hogy ez nem is igazi zúzdametal lemez, hanem csak keménykedik Devy. No, még jó, hogy nem emlékszem, ki volt ez, azonnal a sarokba állítanám. De csak miután ledaráltam.

Szerintem ez az a lemez, amit mindenféle metalosemberek szívesen meghallgathatnak, a súlyossága ellenére szerintem még lájtosabb arcoknak is bejön, annyira változatos meg jól felépített. Ráadásul tele van pici zenei poénokkal, két grind őrlés között hirtelen tíz másodperc funky betét lövi fejbe a gyanútlan hallgatót, aztán máshol pici csengettyűk pilinckáznak itt-ott, na meg könyörgöm, hogy lehet már üveghangon riffelni?????? A mostani interjúban azt mondta Devy, hogy lesz még egy SYL EP kiadatlan meg élő dolgokkal, aztán tényleg nem lesz több Strapping lemez. Fivéreim és Nővéreim, imádkozzunk, és harsányan ne higgyünk neki.

Addig is tízest ide, de gyorsan.