Mike Portnoy alighanem még igen sok interjút ad majd a Dream Theaterről, bevalljuk, mi is baromira unjuk már a témát, ami ugyanakkor valahol azért mindenkit érdekel. A dobos most a görög Rock Hardnak beszélt meglehetősen átfogóan a kérdésről.
„Nem beszélhetek a nevükben, csak a saját magaméban", mondta Portnoy az új Dream Theater album, az A Dramatic Turn Of Events előzőeknél kevésbé zúzós hangzásvilága, illetve annak kapcsán, hogy Jordan Rudess amolyan rendőrnek titulálta őt a banda zenéje kapcsán. „Én pedig mindig azt szerettem volna, ha a Dream Theater halad a korral. Egy csomóan kizárólag az Images And Wordsöt akarták volna hallani a zenekartól, de szerintem a Dream Theater egy olyan zenekar, amelyiknek előre kell haladnia. Eszemben sem volt olyan dolgokat játszani egész hátralévő életemben, amik úgy szólnak, mint a Learning To Live, mindig is fontosnak tartottam, hogy legyenek a zenében modern elemek is. Ha ezzel a többiek nem értettek egyet, nyugodtan mondhatták volna nekem is. Igaz, hogy az irányítás megszállottja voltam a Dream Theater dolgait illetően, de a zenét mindig John Petruccival és Jordan Rudess-szel közösen írtuk. Ha gondjuk volt az általam képviselt irányvonallal, bármikor közölhették volna velem is. Vagyis nem korrekt engem hibáztatni a zenei irányért, mert azt közösen alakítottuk ki."
Portnoy elárulta: a történtek után egyedül Rudess-szel beszélt a csapatból. „Jordan volt a zenekar egyetlen tagja, aki közeledett hozzám, küldött néhány nagyon kedves, támogató emailt, és ezt nagyra értékelem. John Myungról és Jamesről nem is hallottam tavaly szeptember 9., azaz az utolsó beszélgetésünk óta. Pedig John egy tömbnyire lakik tőlem... John Petruccit tavaly októberben megkerestem, hogy elsimítsuk a gondokat és ismét működésbe hozzuk a dolgainkat, de akkor beszéltünk utoljára. Utána már egyszer sem válaszolt már a megkereséseimre – csak az ügyvédjével tudtam kommunikálni... Szeretném, ha ismét lenne személyes kapcsolat köztünk, de valamiért most lezárultak a csatornák, ami nagyon szomorú. Hiszen olyan sok éven át testvérekként léteztünk együtt... De továbbléptek, és én is ugyanígy továbblépek."
„Mindig is úgy gondoltam, hogy a Dream Theater legfontosabb összetevőjét, személyiségeit John Petrucci és én jelentjük", magyarázta Mike. „A korai időszakban Kevin Moore-nak is hatalmas része volt ebben az összhatásban, később pedig Jordan Rudess is, de végső soron mindig is John és én képeztük az alapot. Meg persze John Myung, de ő csendesebb személyiség, és épp emiatt nem is olyan erős láncszem ilyen szempontból. Vagyis John Petrucci és én jelentettük – és véleményem szerint örökké mi jelentjük majd – a Dream Theater hangzását, stílusát, szívét és lelkét. Ha egyikünket kiemeled ebből az egységből, az olyan, mint amikor Roger Waters és David Gilmour szétmentek. Gilmour továbbvitte a Pink Floydot Waters nélkül, de a banda soha többé nem volt már ugyanaz, utána úgy szólt a Pink Floyd, mint Gilmour szólózenekara. Őszintén úgy gondolom, hogy ha John Petrucci tavaly odajön hozzám, és azt mondja, szünetre van szüksége, én biztosan nem folytatom nélküle a Dream Theatert. Tiszteletben tartottam volna a kívánságát: kicsit félretesszük a zenekart, és megvárjuk. Elszomorít, hogy ő nem tette meg ugyanezt értem, mert a Dream Theater mindig is a kettőnk közötti kémiáról szólt."
Hozzászólások