Shock!

Viharos évtized áll Magyarország egyik legpatinásabb heavy metal zenekara, az Omen mögött. Nagyfi Lászlóék néhány sokat vitatott húzást követően három évvel ezelőtt szerencsére megtalálták az eredeti énekes, Kalapács József méltó utódját Koroknai Árpád személyében, idén áprilisban pedig végre a megújult felállás első nagylemeze is a boltokba került Nomen Est Omen címmel. A vérbő, power metalos Omen hagyományokhoz maximális mértékben hű album az eddigi jelek szerint a közönség ízlésével is találkozott, így a csapat a következő időszakra élőben is masszív alapozást tervez. Ennek alkalmából Nagyfi Lacival beszélgettünk az új anyagról és sok minden más egyébről is.

Elég hosszú átmeneti korszakra tesz pontot nálatok ez az új lemez...

Így igaz. 2000-ben váltunk meg Kalapács Józsitól, és tulajdonképpen azóta kerestük a megfelelő emberünket az énekesi posztra. Három éve találtuk meg őt Koroknai Árpi személyében, nem is tudom, miért nem ismertük meg őt előbb... Ehhez persze kellett az a bizonyos nyilvános énekes-meghallgatás is, amit meghirdettünk, mert már egyszerűen nem tudtunk mihez nyúlni, nem voltak további konkrét jelöltjeink. Erre a megkeresésre körülbelül negyvenen jelentkeztek, amiből végül tizenöt-húsz srác jött el próbára.

Voltak köztük ismert arcok is?

Érted, hogy van ez: most Magyarországon mit jelent az, hogy ismert? (nevet) Akadt köztük pár srác, akiket már hallottam előtte itt-ott énekelni, de Kori volt közülük a legismertebb. Egyébként mi is csak akkor azonosítottuk be, hogy ja tényleg, ő énekelt a P. Boxban meg A társulatban... Maga a meghallgatás egyébként úgy zajlott, hogy mindenkinek adtunk egy alapot, nekik pedig fel kellett állni a színpadra és előadni a dalokat, hiszen abból tudsz igazán ítélni. Ezek után teljesen egyértelművé vált, hogy ő az emberünk, de egyébként a netes szavazáson is első vagy második helyen szerepelt, tehát a döntésünk a közönség ízlésével is egybevágott.

Ezek után miért kellett még három évet várni a lemezre?

Úgy álltunk a kérdéshez, hogy nem sürgős bemennünk egyből a stúdióba, bár kicsit iparkodhattunk volna jobban is, ez kétségtelen. Inkább azt mondtuk, menjünk el játszani, ahová csak lehet, mutassuk meg magunkat mindenhol, forrjon össze a banda, kóstolgassuk egymást. Közben pedig folyamatosan születtek a dalötletek, a riffek, Szupi is hozta a témákat meg én is, Kori rájuk énekelt, és így tovább. Ilyen értelemben már két-három éve elindult a dalszerzés, de tavalyra gyűlt össze annyi ötlet, amivel már érdemes volt elmenni stúdióba.

Kori énekesként mennyire folyt bele a kreatív munkába?

Ami az én dalaimat illeti, általában van egy elképzelésem, amit eldünnyögök neki. Koriban az is nagyon jó, hogy felveszi a fonalat, aztán megfelelően alakít rajta, nekem ezen már nem kell görcsölni. Ha az a jobb, amit ő kitalál, hát énekelje oda! Volt, hogy csak apróságokban nyúlt bele az én elképzeléseimbe, de olyan is, hogy megkértem, találja ki a refrént teljes egészében. És hozzáteszem, kurva jókat is talált ki, a stúdióban is rakott fel plusz szólamokat. Míg én előállok egy vázzal, addig Szupi nem egy énekdallam-író arc: hozza a riffet, és ilyenkor vagy én mondom meg az irányt énekileg, vagy Kori saját maga dolgozza ki a témákat. Pár nótában most is egy az egyben ő csinálta az énekdallamokat. Ezért mondom, hogy kellett ehhez az összecsiszolódáshoz pár év: most már mind tudjuk, kinél mi működik, és görcsmentesen jönnek elő a dolgok.

Az Omenben alapvetően mindig is nagyon komoly szólógitárosokkal dolgoztál együtt...

Így van, erre mindig figyeltem! (nevet)

..., de mind nagyon markáns egyéni karakterrel rendelkeztek. Mennyire más Szupermennel dolgozni gitárosként, mint annak idején Szekeres Tamással, Sárközi Lajossal vagy Daczi Zsolttal?

Mindegyik felsorolt gitárossal óriási élmény volt együtt zenélni. Eleinte fele-fele arányban szólóztunk, aztán utána – röhögtünk is mindig ezen a csapatban – elkezdtem azt mondogatni, hogy én ezt már meghagynám a fiataloknak! (nevet) Engem a betonalapok jobban érdekelnek, meg persze az is, hogy szóljon a banda egységként úgy, mint az állat. Tomival, Lacival, Zsolttal – Isten nyugosztalja – egyaránt óriási volt együtt dolgozni. Amikor Zsolti meghalt, jött is egy megtorpanás nálunk, mondván, hagyjuk is a fenébe az egészet, hiszen se énekesünk, se gitárosunk... De mit tehetnénk? Ez az életünk, nem megy zene nélkül. Így aztán folytattuk, és bekerült a képbe Szíjártó Zsolti, aki igazi géppuska-kezű gitáros. Sokszor azért kell szólnom neki, hogy ne játsszon már annyit! (nevet) Ez persze vicc, mert a szólók kidolgozását rábízom. Két-három szólót amúgy én is játszottam, meg a régi dalokba is feltoltam ezt-azt, de ha már van egy ilyen kezű gitárosunk, hát hadd szólózzon...

Megfigyeltem még egy újdonságot az albumon, ez azonban a közismert Zakk Wylde fanatizmusodat tekintve nem lepett meg: a riffekben itt-ott visszaköszönnek azok a nagyon jellegzetes elfacsart témák.

Nincs ezen mit tagadni: Zakk számomra a gitáristen, nagyon szeretem a muzsikáját, a világ legjobb gitárosának tartom. Amit említesz, egyszerű technikai dolog, ami valóban nagyon jellemző rá: ha egy Les Paulban EMG aktív pickup van, és egy bizonyos pengetési technika mellett bal kézzel megfelelően rázod meg a hangot, előjönnek ezek a vinnyogások. Mondhatjuk, hogy pár más gitárossal, például John Sykesszal együtt Zakk Wylde találta ki ezt. Ezeket a hangokat meg kell találni, én meg imádom az ilyen megoldásokat. Szóval hadd szóljon!

Hol helyeznéd el a Nomen Est Oment az Omen diszkográfiában?

Nézd, ez egy olyan kérdés, amiben elsősorban a közönségnek kell döntenie. Szerintem ez egy olyan új anyag, ami minden tekintetben megállja a helyét a mai mezőnyben, ráadásul technikai értelemben ez a legjobban megszólaló Omen lemez is, amit Töfinek és a Denevér Stúdiónak köszönhetünk.

A dalok közül melyik lehet szerinted koncertfavorit?

Két-három új nótát mindenképp játszunk majd minden alkalommal, az október 6-ai budapesti lemezbemutatón pedig legalább hat-nyolc témát veszünk elő a Nomen Est Omenről. A már kipróbáltak közül az Eltűnt 2007-ben állati jól működik, de a Láthatatlan holnap is bejön, sőt, a Világvége talponállót is sokan kiemelik kedvencként.

Nekem is az a kedvencem, ott totálisan olyan az összhatás, mint a Jelek albumon volt...

Igen, sokan mondják ezt.

Gondolom, te is tisztában vagy vele, mennyire a hazai viszonyok előtt jártatok azzal a lemezzel...

A Jelek meghatározó album volt, ez kétségtelen. Ugyanakkor tudni kell: nem lehet nekiállni lemezt készíteni úgy, hogy na, most elkészítjük a legjobbat. Dolgozol az aktuális dalokon, és a lemez tőled függetlenül a legjobbá válik. Erre egyébként szintén jó példa a Világvége talponálló: mindenki odáig van a daltól, én meg eleinte tök bizonytalanul mutattam meg a próbán a többieknek, mondván, nem tudom, foglalkozzunk-e ezzel, hiszen olyan nagyon '90-es évek a feelingje... Még a munkacíme is Tradicionálmetál volt, amíg nem született meg hozzá a szöveg. Sosem gondoltam volna, hogy rengeteg embernek az tetszik majd a legjobban... Látod, te is azt mondod, hogy az a kedvenced, én meg félve mutattam meg a saját zenésztársaimnak! (nevet) Szóval ami a Jeleket illeti, az egy termékeny korszak volt az Omen életében, és különleges is egyben, hiszen Szekeres Tomi akkor lépett ki, hogy nagyobb hangsúlyt fektessen a szólókarrierjére, Sárközi Lajcsi pedig újfajta lendületet hozott a bandába. Lajcsi zenei világa eleve más volt, mint Tamásé, de vele is remekül tudtam közösen dolgozni. Össze tudtuk gyúrni egymás dolgait úgy, hogy abból lett valami.

Szerinted 2012-ben mit érhet el az Omen ezzel az albummal?

A cél természetesen az, hogy a legjobbak legyünk! (nevet) A földre visszaszállva: ez a lemez egy kicsit későn jött ki ezzel az áprilisi dátummal, vagyis a nagy fesztiválokra hellyel-közzel meghívtak, de többnyire már lekéstük őket. Összesen olyan húsz-huszonöt buli várható idén, de lehet, hogy akkor már sokat mondok... Egyelőre azt szeretnénk, hogy ismerjék meg az új dalokat, és szerintem igazán jövőre tudunk majd beindulni. Szerencsére a visszajelzések nagyon jók: a MAHASZ listán negyedik helyre kerültünk, egyre több meghívás érkezik, és ahogy nézem, az album elismertségével sincs probléma.

Hogy jött a szimfonikus bónuszlemez ötlete?

Alternatív vonalon ma is divat az ilyesmi, mi azonban nem ezért csináltuk meg ezt az anyagot. Emlékszem, amikor tizenakárhány éve először láttam a Metallica és a San Francisco-i Szimfonikusok közös DVD-jét, egyből dobtam egy hátast, és rögtön mondtam, hogy ilyet én is szeretnék! (nevet) Azonnal tudtam, hogy az Omen dalokban is akadnak olyan harmóniák, amik remekül érvényesülnének ilyen hangszereléssel, de aztán el is vetettük az ötletet, mert reménytelennek tűnt a megvalósítás. Most szinte véletlenül jött a lehetőség, Kori ugyanis A társulatban együtt énekelt Derzsi Györggyel, aki egy felvidéki srác. Operaénekes is, de mégis a rockmusical a fő vonala, Kori pedig spontán ötletként felvetette, mi lenne, ha odaadnánk neki egy nótát, hogy dolgozza át. Egyből kaptam a lehetőségen, és a Fagyott világot választottam, hiszen az olyan dal, ahol egyből kiderül, van-e értelme az ilyesminek vagy nincs. Gyuri megcsinálta, én pedig egyből seggre ültem, és mondtam neki, hogy oké, akkor ebből kérünk még tízet! (nevet) Mivel a lemezkiadásnak ma már nincs igazán értelme, csináltunk egy dupla lemezt! (nevet)

Eszerint tehát nem úgy dolgoztatok, mint annak idején a Metallica. Ennek ellenére el tudnál képzelni egy élő fellépést valamilyen nagyzenekarral?

Egy koncert a másik nagy álom, hiszen óriási lenne egy nagy színpadon megszólaltatni így a dalainkat. Ez persze támogatók nélkül nem megy, hiszen a szimfonikusokat, a próbákat, a termet egyaránt fizetni kell. A háttérben amúgy páran dolgoznak most ezen, vagyis talán lesz eredménye a munkának, de szerintem legkorábban késő ősz vagy inkább jövő tavasz jöhet szóba. Ez amúgy nem is baj, mert most az új albummal igyekszünk minél több koncertet adni.

Az elején úgy fogalmaztál, 2000 óta kerestétek a megfelelő embert Józsi helyére, de én igazából úgy látom, hogy az Omen nehezebb korszaka még vele kezdődött el a '97-es Idegen anyag idején.

Az Idegen anyag esetében szó sem volt céltudatos elmozdulásról, mint ahogyan azt sokan hitték a maga idejében. Nagy Pantera korszakomat éltem akkoriban, és ha megfigyeled, a megszólalás, a riffelés kicsit panterás ízű. Ennyit a zenéről. Ami a szövegeket illeti, marha érdekes a kérdés. Amikor Józsival megalapítottuk az Oment, és bejelentettük, hogy Horváth Attila írja majd az első albumunk szövegeit, mindenki fanyalgott, hogy na, ez most akkor hogy lesz így metal? Én persze tudtam, hogy metal lesz, hiszen ismerem, imádom Attilát, és pontosan tudom, mire képes a csávó. Aztán megjelent a lemez, elment belőle közel 50 ezer példány, és rá egy-két évvel már mindenki azt mondta, hogy az Omenhez az ő szövegvilága is hozzátartozik. Nem is akartunk ezen változtatni, de az Idegen anyagnál éppen neki is más munkái voltak, és nem ért rá. Mi pedig gondoltunk egy merészet, és megkerestük Müller Péter Sziámit. A Pantera ezen a téren is meghatározónak bizonyult, hiszen az ő szövegeik is egyfajta intellektuálisabb vonalat hoztak, tele narkós látomásokkal, ilyesmikkel... Sziámi ehhez kiváló ember volt, arról nem is beszélve, hogy az URH-nak mennyire forradalmi szövegeket írt a '80-as években. Jól be is tiltották őket! (nevet) Nekem azok a szövegek már akkor is kurvára tetszettek, még ha a zene nem is az én világom volt... Szóval zenét írtunk az Omennel két vagy három URH szövegre, aztán megkerestük, hogy nem lenne-e kedve velünk dolgozni. Ő pedig azonnal igent mondott, érezte a lehetőségeket a közös munkában, és annak idején – hogy is mondjam – mi is elszívtuk a zenekart, maradjunk ennyiben! (nevet) Szerintem azok a szövegek nagyon találóak voltak, az Idegen anyag pedig korszakalkotó lemez az Omen munkásságában. És ezt szerencsére nem egyedül én gondolom így, mert ma már a közönség is rendszeresen kérdezi, hogy miért nem játszunk róla a koncerteken.

Pár éve Józsi is azt mondta nekünk, hogy imádja azt a lemezt.

Igen, én is pontosan így vagyok ezzel.

Van amúgy kedvenc Omen albumod?

Teljes nagylemezként most ezt az újat szeretem nagyon, de egyébként inkább különböző dalokat kedvelek. Tudod, egy zenész számára minden album saját gyerek, főleg, ha szerző is vagy. Együtt alkottuk az albumokat, mindhez társul azonnal egy akkori kép, akkori hangulat. Én pedig már huszonkét éve szeretem az Oment! (nevet)

És melyik volt a legsikeresebb?

Példányszámot tekintve a Feketében, ami egyébként a mai napig nem jelent meg CD-n, annak idején ugyanis csak bakelites és kazettás kiadása volt. Ma is rengetegen kérdezik, miért nem kapható. Úgy tudom, a Hammer Records egy időben meg is akarta venni a jogokat egy újrakiadáshoz, de a Hungaroton nem adta el... Illene már megjelentetni CD-n, az biztos. Ami a példányszámokat illeti, a többi régi lemezünk is jól fogyott, de a Feketében után azért beindult a csökkenés a '90-es években kibontakozó brutális lemezeladási visszaesés eredményeként. A Jeleket például a mai napig istenítik az emberek, és sokan azt hiszik, az volt a legsikeresebb albumunk, pedig abból már „csak" 10-12 ezer példány fogyott. Ma meg hogy örülnénk annyinak is! (nevet)

A régebbi tagokkal jóban vagy egyébként?

Tudod, hogy megy ez... Voltak nézeteltérések, de igaz a régi mondás és az idő tényleg mindent begyógyít. Józsival például együtt léptünk fel a mostani Horváth Attila életműkoncerten, és a Rockmaratonon is lesz egy olyan főműsoridős Omen buli, ahol a műsor második részében régi dalokat nyomunk vele. Ez egyébként nem új, korábban is meghívtuk már koncertre. Szóval begyógyultak a sebek, nincs különösebb gond senkivel.

Akkor ha már itt tartunk, kihagyhatatlan a kérdés: miután a Pokolgép huszonöt éves jubileumát nem ünnepeltétek meg, várható-e valami a hamarosan esedékes harmincéves évfordulón?

Ami a huszonöt éves évfordulót illeti, annyit tudok mondani, hogy rajtam nem múlott... A harmincas jubileum kapcsán már most egyértelmű, hogy a szervezők akarnák a dolgot, Kalapács, Medve, Tarcza (Pazdera György basszusgitáros és Tarcza László dobos) és én pedig abszolút nyitottan is állunk a kezdeményezéshez.

Ez most mit jelent?

Nem mernék jósolni. Mi amellett vagyunk, hogy legyen. Már csak azért is, mert az életem nagyon fontos, meghatározó részéről van szó.

Mi a véleményed a mostani Pokolgépről?

Abszolút drukkolok nekik, főleg, hogy új most ez a felállás. Még szoktunk is nevetni rajta, hogy A társulatból Tóth Attila náluk kötött ki, Kori pedig nálunk... Attilát nagyon jó énekesnek tartom, koncerten is remekül működik vele a történet, szóval kíváncsian várom az első lemezt, amin már ő énekel. Tudod, bennem nincsenek rossz érzések, senkit sem akarok fúrni. Ha valaki jól zenél, jól gitározik, hadd menjenek a dolgai.

Mit gondolsz mai fejjel: elkerülhetetlen volt annak idején, hogy Józsival otthagyjátok a Gépet?

Pár évente megkérdezik tőlem ezt, és mindig azt kell válaszolnom, hogy igen. Ma is ugyanezt tenném. Tudni kell persze, hogy Kukovecz Gáborral nagyon jól tudtunk együtt dolgozni, sőt, talán én voltam mellette az egyetlen gitáros, akinek elfogadta az ötleteit. Simán turkáltunk is egymás számaiban. Viszont rendelkezik egy bizonyos zenei világgal a metalon belül, ami nem teljesen az enyém.

Arra a komolyzenei ihletésű, nehezebb dallamvilágú vonalra gondolsz, ami az utóbbi Pokolgép albumokra is jellemző?

Arra is, meg a népzenei hatású dallamívekre. Amikkel hangsúlyozom, semmi gond nincs. Ez egy jellegzetesen „kukoveczgabis" íz és hangzásvilág, ami azonban nem teljesen az enyém, így aztán nem is tudtam benne maradéktalanul kiteljesedni. Ma már ugyan összeolvadtak ezek a határok, de régen úgy mondtuk volna, hogy nekem inkább a brit metalos vonulat fekszik, azon belül is a poweres irány.

Ami a zenéket illeti, főleg a régi kedvenceket hallgatod, vagy figyeled az új dolgokat is?

Is-is. Tizenhat-tizenhét évesen az AC/DC volt a kedvencem, mellette meg a Led Zeppelin, a Deep Purple... Ekkoriban dőlt el, hogy mindenképpen gitározni akarok. Aztán bejöttek a '80-as évek heavy metal csapatai, a Judas Priest és a többiek. Mindegyiknek más volt az erőssége, én pedig mindet másért szerettem. Aztán a '90-es évekkel megjelent a Pantera, akik eleinte ilyen tupíros hair metalban nyomultak, aztán a Cowboys From Hellnél elkezdtek fokozatosan bedurvulni, én pedig végigéltem velük ezt az egészet. Mondhatjuk, hogy számomra ők jelentették a fő vonulatot, máig feláll a szőr a karomon a zenéjüktől: Pantera és csak Pantera... Meghallgattam én később is mindent, de a legjobban a mai napig a Pantera indít be. Meg persze Zakk Wylde dolgai: nemcsak a Black Label Society, hanem természetesen az ozzys lemezei is. Ami az újabb előadókat illeti, a fiam révén tartom a lépést a korral, mert hálistennek otthon is ez szól. Sok fiatal banda tetszik: a Bullet For My Valentine, a Children Of Bodom...

Az itthoni színteret figyeled?

Abszolút képben vagyok, hiszen a fesztiválokon meg tudok nézni mindenkit, és az internet korában amúgy is elég egyszerű tájékozódni. Szerintem jó most a felhozatal.

Mi minden idők három legjobb albuma?

Olyan tizenhárom éves lehettem, amikor bekerült valahogy a bagázsba az AC/DC High Voltage bakelitje, méghozzá az eredeti ausztrál kiadás. Először furcsa volt az az egyszerű kettő-négyes húzás: mi a fasz ez? Aztán hallgatgattuk, és végül teljesen magával ragadtak azok a szimpla, brutál dalok meg persze Bon Scott előadásmódja. Mindenképpen ez az egyik. A második legyen a Cowboys From Hell a Panterától, a harmadik pedig Ozzy Osbourne-tól a No More Tears.

Mi az élet értelme?

Erre most kéne valami nagyon frappáns, egyszavas választ mondani... A halál. Nem, az nagyon pesszimista... Élni és élni hagyni.

Koncertfotó: Törőcsik Zoltán