Őrület, végre egy zenekar, akikről tudunk valamit! Íme: „Zenekarunk 2013 februárjában vált a jelenlegi felállásban megalakulttá. Mindannyian csiszolódtunk egymáshoz, próbáról-próbára, kocsmáról-kocsmára, amelynek eredménye a 2013. augusztus 28-i hivatalos megjelenés. Zenénkkel nem kívánunk nagyon megfejteni semmit, pusztán ösztönösen lökjük ki magunkból a dalokat, riffeket, énekeket, dobokat. Így az általunk ösztönmetalnak elnevezett szörnyet, nem is kívánjuk beskatulyázni, hanem ösztönösen leszarjuk, hogy ez mi is tulajdonképpen. De reméljük elnyeri tetszésedet és találkozunk élőben minél többször! Rock és villanegyed! Nándi, Norbi, Zsófi, Pityesz"
Kiss Gábor: A többek között a Freshfabrikból és a Sun Workshopból ismert Pityesz jókora kihagyás után egy varacskos doom/sludge csapat élén tér vissza, ahol társai egykori Faceman és Ministers muzsikusok. Mocsár, iszap, súly, de a kelleténél kevesebb Pityesz dallam, ez az Elephant. Az In My Brain sokkal tempósabb, direktebb, komoly Dime-ízekkel a gitároknál. A sound lehetne vastagabb, de így is megdörren az anyag. Biztató kezdet.
Draveczki-Ury Ádám: Nem szólnak valami ütősen a dalok, de a demós hangzás alól is előjön, hogy a Mandibularban van fantázia. Ez a súlyos és feszes, mégis egyszerre lüktetően groove-os (jó, örülj: panterás) vonal a gyengém, és Pityesz hangját is kedvelem, így tetszetős a végeredmény, bár némileg még lehetne csiszolni rajta – itt most elsősorban arra gondolok, elférne több karakteres dallam is a nagy üvöltések között. De összességében egy újabb név, akikre érdemes lesz odafigyelni. A két szám közül amúgy mindenképpen az In My Brain az izmosabb.
Valentin Szilvia: A kazettás korszakot megszégyenítő módon demós sounddal támad a sludge/groove metalban utazó Mandibular. Nem csak a manapság már zavaróan kivehetetlen hangzás miatt nem érzem a hívást: egyelőre még túl koncepciótlannak, céltalannak tűnik ez a két dal. Összedobáltak pár zsizsegős riffet, amire éppen Pityesz üvöltözik. Ez egyelőre csak próbatermi zajongás, nem más.
