A szlovákiai One Second Hotel debutáló EP-je augusztus 12-én jelent meg, természetesen a mai igényeknek megfelelően ingyenesen, az interneten. Mivel manapság nem divat, hogy a zenekarok információt közöljenek magukról, így róluk is csak annyit tudtunk meg, hogy progresszív, ambient, elektronic (jelentsen ez bármit) zenét játszanak, a következő tagokkal: Jakub Tirco - gitár, sampler, Mayo Petranin - ének, Dusan Labuda - basszusgitár, Jan Huljak - dob, akik annyira szégyellősek, hogy fotót sem lehetett találni róluk. De legalább a zenéjük tényleg jó.
Draveczki-Ury Ádám: Általában vállat vonok, ha valaki új progresszív rock/metal csodákat emleget, pláne, ha a klasszikus Dream Theater-ihlette irányról beszélünk, lévén ezen a vonalon jó évtizede nem hallottam semmi újdonságot. Jó csapatok persze mozognak a stílusban: ilyen a szlovák One Second Hotel is, akik ízlésesen, remek arányérzékkel vezetik elő az ismert kliséket. A Dreamnél azért lényegesen rockosabbak, de a lényeg akkor sem különbözik sokban. Az énekes rekedtes, de kiművelt hangja külön jó pont, a hazai prog metal bandák akármelyikében is jól mutatna a srác. Ez a muzsika tizenpár évvel ezelőtt élte igazi reneszánszát, szóval kétlem, hogy 2013-ban bármire is mennének vele, de attól még kellemes hallgatnivaló.
Valentin Szilvia: Meglepően jó progos metalzene Szlovákiából, hol poposabb, hol keménykötésűbb - utóbbiak miatt helyenként az Adrenaline Mob is eszembe jutott, de mégis inkább a Threshold-párhuzamot érzem helytállónak. Az énekes srác hangja kellemesen karcos (ami itthon még mindig hiányzik a palettáról). Ha valami előzenekar előtt hozzánk vetődnek egyszer, szívesen megnézném őket, ott nyilván a dobok sem lennének ennyire bántón gépiesek. Szerethető, fülbemászó muzsika, ami a zenei gegektől sem mentes.
Polgár Tamás: Ez a One Second Hotel név valami inside joke lehet, mert amúgy eléggé értelmezhetetlen, de a zene tényleg egész pofás és ötletes, ráadásul kellően változatos is. Így elsőre talán a The Colonists tetszik a legjobban. Igaza van Szilvinek, tényleg elég erősek a Threshold áthallások, az énekes hangszíne is eléggé hasonlít Machez - nem egy Jorn Lande, de kellemes dallamokat hoz. Ígéretesek, színesek a hangszeres teljesítmények is. Egy egész lemezt is szívesen végighallgatnék, pláne ha eggyel természetesebb lenne a hangzás - ami gondolom, elsősorban anyagi kérdés.
Kiss Gábor: Ezerszer hallottunk már ilyet, de ez nem akkora baj, mivel az összkép kifejezetten kellemes. Napsütéses, dallamos, pozitív rockzene figyelemre méltó gitárszólókkal, némi súlyossággal és okés énekkel. Enchant és Without Warning rajongóknak ajánlott.
Pálinkás Vince: Kicsit ugyan tucat, de rendkívül élvezetes, prog metallal is flörtölő, erőteljes rockmuzsika, szlovák lévén pedig egzotikum is. Sok minden beugorhat az embernek hallgatás közben, nekem Masterplan, Gotthard, Thunderstone asszociációim voltak, de a kollégák Without Warning, Enchant, Threshold párhuzamai is helytállóak. Ahogy a négy szám szépen végigmegy, néha arra gondolok, hogy tulajdonképpen egy teljes lemezt is szívesen meghallgatnék.
One Second Hotel facebook
