A budapesti Vendetta Inc. saját bevallása szerint a kulturális hadviselést tűzte zászlajára. A csapat 2011 eleje óta létezik, de igazán csak a következő év nyarán jöttek lendületbe, amikor József Mátyás énekes is csatlakozott Salgó Norbert dobos, Bartha Barna gitáros és Nemes Nimród basszusgitáros mellé. „A zenekar elhivatott célja felhívni az emberek figyelmét a jelen társadalmi létszerveződés buktatóira, morális problémáira, emellett ellenpólusát képezni az aktuális tömegzenei jelenségeknek, az eredeti kompromisszummentes metál attitűdjének újbóli életre hívásával", mondják ők. És hogy sikerül-e nekik mindez?
Valentin Szilvia: Maga a '90-es évek megtestesült magyar modern (vagy groove) metalja, amit megkaphattunk volna húsz éve is, igaz, akkor még csak kazettán. Ezzel azt is elárultam, hogy az égvilágon semmi jellegzetes nincs a Vendetta inc zenéjében: középutas „első demó", az ennek megfelelő gyermekbetegségekkel. Sok koncertezést, gyakorlást javaslok, aztán két év múlva találkozhatunk egy új felvétel formájában. Előbb semmiképpen sem.
Kiss Gábor: A Machine Head nagy kedvencük, az tuti! A gitárjáték abszolút Robb Flynnéket idézi, a zorkóbb ének miatt pedig a Gorefest Chapter 13 lemeze (meg a debreceni Replika) is beugrik néhol. Lenne dög a zenében, a nem túl acélos hangzás azonban kiöli belőle a súlyt. Alapvetően jó ötleteik vannak, de ezeket nem minden esetben sikerült dalokká formálni, így a Bristle With Rage hallgatása közben folyton az jár a fejemben, hogy kicsit kellett volna még dolgozni a témákon.
Draveczki-Ury Ádám: A Vendetta Inc. még nincs teljesen készen, de a csapatnak sok jó ötlete van, ráadásul az a fajta groove-os metal elég régóta tartósan népszerű, amiben utaznak. A régebbi nevek közül a Machine Head és a Pantera nyilván kötelezően megemlíthető, ezek a hatások a Vendettánál is teljesen nyilvánvalóak, viszont hallhatóan büszkén vállalják is őket, szóval nincs ezzel semmi gond. Főleg, hogy itt-ott Lamb Of Godot idéző, 2K-s témák is felütik a fejüket, sőt, itt-ott Down/Black Label Society-vonalú délies súlyosságok is akadnak. Kicsit a fogósságon kell még fejleszteniük, és az ének is lehetne változatosabb, de kezdésnek abszolút ígéretes ez a minialbum.
