Mond valamit az a név, hogy Wackor? Akkor figyeljetek jól ide, mert nemrég az alábbi levelet kaptuk Vincze Lászlótól, a kéttagú formáció atyjától és motorjától: "„Jóbarátommal, Nagy-Miklós Péterrel közösen csináltunk egy albumot, mely hallgatható és egyben játszható is. A zenék egyedi és ütős kombinációi a chipzenének, gitárzúzásnak és klasszikus rockzenének. Oldschool point-and-click videojáték stílusban is letölthető, játszható és hallgatható az album." Természetesen örömmel hallgattuk meg a dalokat, és nem maradtak el a vélemények sem.
Draveczki-Ury Ádám: Vincenzo és NecroPolo kísérleti muzsikája nálam abszolút működik a pulzáló riffekkel meg a retrós, '80-as éveket idéző szintetizátoros hangszínekkel, és a hangulat miatt még a dobgép sem tud zavarni. Emellett lehetetlen nem észrevenni, hogy az instrumentális szerzeményeknek van íve, vagyis eleje, közepe és vége. Kicsit talán a fogós vezérmotívumokra kellene jobban rágyúrni, de egyébként teljesen okés háttérmuzsika.
Koroknai Balázs: Tessék, itt egy Ötlet a hazai utánpótlás állóvizében, ami hosszabb távon is garantálja a vigyort! Lehetne extrémebb, vokállal gazdagított verzióban is művelni mindezt, és úgy talán inkább kedvem lelném benne, de a magam részéről így is maradok tisztelettel, és le a kalappal. Ajánlom minden nyitott fülűnek, aki megélte a '80-as éveket.
Valentin Szilvia: Korántsem olyan riasztó a zene, mint (nem geekként) elsőre gondolnád, de azért kell ehhez bizonyos perverzió és nosztalgikus érzés a régi idők számítógépes zenéi iránt (Commodore 64, ZX Spectrum). Nagyjából olyan, mintha ötvöznéd az akkori számítógépes hangulatot a '80-as évek popzenéivel és óvatosan zúzós gitárral. Borzasztóan aranyos és vidám, és nyilván ők is tisztában vannak vele, hogy nem ezzel fogják körbeturnézni a világot, de ez folytatásért kiált. (Néhány kedvenc ZX Spectrum játékom aláfestő zenéit szívesen meghallgatnám ilyen formában...)
Vincenzo feat. NecroPolo Bandcamp
