Az olasz Aleph épp egy évtizede, 1998-ban indult, és egy demó, illetve promo cd meg számos tagcsere után 2006-ban jutottak el az első nagylemezig, mely a Fuel Recordsnál látott napvilágot. Az In Tenebra meglehetősen nehezen kategorizálható muzsikát rejt. Nem is tudom, milyen ez a zene, van benne a Venom stílusú ős-thrashtől az elszállós, lebegős hangulatokig sok minden, de némi kis szimfo-black metal, illetve funeral doom hatás is akad.
Mindez hol meglehetősen zagyván, máshol viszont tökéletes szimbiózisban. Lehet, hogy sokan nem értenének velem egyet, de azt érzem a lemezen, hogy a srácok szeretnének új Celtic Frost lenni. Nyilván ez nem sikerült, viszont ennek ellenére néhány kifejezetten jó dal is van a lemezen.
A kedvencem egyértelműen a tíz perc feletti Mother of All Nightmares, mely egy kifejezetten erős, tördelt thrash nóta, sok szintivel meg a vége felé csipet pszichedeliával. A lebegősebb dolgok egyébként több helyen visszaköszönnek, és mivel elég hosszú dalokat írtak az olasz srácok, jut is hely egy kis lazulásnak. Így például elég érdekes az Unfaithful régisulis thrashelése közepette a pici kis lazítás, amihez még opethes énekdallamok is társulnak. Énekileg egyébként egészen meglepő dolgok vannak a lemezen, Dave Battaglia néhol kísértetiesen Martin Walkyier (ex-Skyclad), máshol meg egész kellemes dallamokat hoz (Dephts pl.), de a szövegköpködés is megy neki.
Az eredetileg ötszámos demóként született In Tenebra sajnos azonban meglehetősen kétarcú anyag. Van ugyanis négy tetszetős dal (Unfaithful, Dephts, Mother of All Nightmares és Acid Reign), a másik három „nóta" viszont kifejezetten töltelék. Ezeknél nagyon kilóg a lóláb, érezni, hogy muszáj volt valamit még kiötleni, hogy nagylemezként jelenhessen meg a cucc. A maradék három tétel nem értékelhető igazán zeneként, hiszen némi suttogásból meg prüntyögésből állnak, az meg, hogy a Fallen angolul és olaszul is szerepel, tényleg sok.
Kifejezetten érdekes dolgok hallhatók az In Tenebrán, épp csak kissé elsiették a lemezt, megfelelő mennyiségű nóta hiányában jobb lett volna talán kihozni egy EP-t. Egyébként sem tisztult még le teljesen az irányvonal, egyelőre kicsit túl sok mindent akarnak belezsúfolni a muzsikába a fiúk. Én amondó vagyok, meg kell szabadulni a sallangoktól, és elindulni valamerre a Mother of All Nightmares irányába.
