Kellemes súlyossággal indít az Arise cd-je (a zenekar neve nem túl figyelemfelkeltő), az első dal első fele igaz, hogy At The Gates, a refrén meg újkori Soilwork, de sebaj. Már sejthetitek, kedves Olvasók, hogy nem az egyéniség csimborasszói zenélnek mostan. Tény, hogy érzik ezt a zenei világot, tudják, mitől indul be a hallgató keze-lába, de egyértelműen a göteborgi dallamos death vonalon haladnak, a fent említetteken kívül még az In Flames-t tudnám említeni, nem véletlenül.
|
megjelenés:
2005 |
|
kiadó:
Spinefarm / HMP |
|
pontszám:
6,5 /10 Szerinted hány pont?
|
Sajnos pont ez is a hátulütője a dolognak, már a harmadik dalnál kicsit lufinak érzem az egészet, céltalannak. Egymás mögé raktak egy rakás klisévé vált svéd riffet, de valahol nem érzem azt a rafinériát, igazi energiát és finomságokat, amit jelzett zenekaroknál azért meg lehet találni. Mondjuk így is vannak jobban sikerült darabok, az sem baj, ha pont a legegyszerűbbek azok (pl. Dreams Worthy Gods).
Elég bika a cd hangzása, szomszédok őrületbe kergetésére bőven jó. A borító sem rossz, csak közben, ahogy pörög a lemez és lassan a közepénél tartok, úgy lohad le a lelkesedésem és kókadozom, ahelyett, hogy szóvirágokat vagy idétlen hasonlatokat találnék ki egy-egy nótarészlethez.
Hiánypótló lemez azoknak, akik nem bírják svéd fém nélkül huzamosabb ideig. Az egyetlen baja, hogy egy szál saját ötletük nem volt 11 dalon keresztül. Azért szomorú, hogy zenekarok megélnek abból, hogy szégyentelenül lenyúlják más, sikeres csapatok stílusjegyeit, témáit. Főleg, ha abba gondolok bele, hogy '94 óta csak erre voltak képesek, jó szolga módjára, lemásolták kedvenceiket. Ilyenkor azért azon is el szoktam töprengeni, hogy a bika hangzás azért azt is bőven elkeni ilyen zenekaroknál, ha nem nagyon akad minimális egyéni ötletük. Evvan. Meg azért ez inkább az üvöltözős kategória, mint dallamoséneklős.
Ettől eltekintve rövid távon szórakoztató, de ne várjon túl sokat az albumtól senki.
