Vannak olyan albumok, amelyeknek egészen egyszerűen időt kell adni, hogy beérjenek, néha csupán azért, hogy kiderüljön, vajon az első lelkesedés mondatja azt az emberrel, hogy hűdemekkora, vagy valóban megérdemli az adott lemez a függőséget.
A Blind Myself esetében az igen kiválóan sikerült Worst-Case... után elképzelésem nem volt, merre indulnak tovább, illetve annak a lemeznek a vonalán vártam a történet folytatását, erre olyan kavalkádot kaptam az arcomba, amire szerintem nem csak én nem számítottam.
Tény, hogy eddig a Blind anyagok alapos meghallgatásához mindig kellett egyfajta hangulat, ám az Ancient Scream Therapy bármikor működik. A titka talán annyi, hogy akkora Dalokat írtak a srácok, mint még sosem, és amit ebben, az általuk művelt stílusban jóval nehezebb megvalósítani, mint egy könnyedebb metalműfajban.
A nyitó Wax gyors, lendületes, kicsit punkos lendületében a refrénben hallható kórusvokál (!) lepett meg nagyon, furcsa hangulati pluszt adott a dalnak, baromi jó ötlet volt, működik is. És ezzel csak épphogy kezdődik a meglepetések hada. A második nótában (Lost In Time) Téglás Zoli villantja meg hangját, azonnal méteres libabőröket növesztve ezzel bárkin, a srácnak valami fantasztikus érzéke van az emlékezetes dallamokhoz – mindemellett persze óriási torka is. A dal maga is egy konkrét érzelmi bomba, lendületes, fogós, kiválóan felépítették minden tekintetben, ízig-vérig sláger. Szabó Laci végig őrületesen jókat dobol, invenciózusan, okosan - de talán ennél a nótánál érzi úgy leginkább a hallgató, hogy el kell kezdenie kalimpálnia kézzel-lábbal a dobok ütemére.
A Go Get A Life! azon kívül, hogy rendkívül találó szövegileg, valahogy a régebbi kaotikus-, plusz az előző lemez slágeres vonalát vegyíti, rövid, ütős - a klip is erre készült. A címadó dal sejtelmes hangulatával szintén a korong egyik csúcspontja, majd utána az The Agony Of My Nice Side kicsit átvált furcsán lazán Blindosan rockos hangulatba. Valamiért ez a szám az, amelyik kevésbé működik nálam (valahogy túl puhának, kicsit jellegtelennek érzem, meg itt kilógnak a pergők is eléggé), a végét kivéve, ott visszaszerezték a renoméjukat rögtön.
A felbőszült Judgement 2021 talán az egyik olyan nóta, mely súlyos verzéivel, dallamos refrénjével, a végén szintetizátor-szólóval (!!) az egyik legbizarabb alkotás. Az utána következő The Buried Alive-ban (ahova Berger Dalmát hívták meg vendégénekelni az Esclin Syndo nevű - nem metal - zenekarból), ismét némi kóruséneket hallhatunk. Dalma egyértelműen a trip-hop világát hozza be bizarr dallamaival, kicsit a Portishead irányába tolva a nótát. Ha lecsupaszítaná valaki mindezt, kirántva a gitársávokat, kapna egy kis mixet, remek trip-hop dalt lehetne belőle faragni. No, elhaladtunk a lemez lírai pillanatai mellett - mondhatjuk úgy is.
A nyolcadik Illegal Societyra ráfoghatjuk, hogy „újkori" Blind egyveleg - ez a másik nóta, amivel kevéssé tudok mit kezdeni. Utána érkezik a sokadik meglepetés: egy magyar nyelvű dal (Sólyomszemmel), melyben az Isten Háta Mögött Pálja dalol, kb. olyan, mint egy Blind/IHM egyveleg. Bizarr, de megszokható. Bónuszként az egyik Bprnr válogatásról ismert When One Day Ends került fel a cd végére.
A dualdisc formátumó korong másik felén egy dvd anyag található, a csapat 2006-os Szigetes fellépéséből néhány nóta, egy interjú (némi stúdiófelvétellel, ezmegazzal), plusz galéria. A lemez kiállítását is érdemes jobban megvizsgálni, és talán ez az, amivel a letöltős-korszakban meg lehet fogni a vásárlókat: adni valami pluszt. A frontrész találó, ötletes, a zenekarfotók igényesek, ráadásul a kihajthatós borító mellett még egy „kihatjhatós" Blind mellékletet is nézegethetünk, tisztára olyan, mint gyerekkorom mozgathatós képeskönyvei - csak itt nem mozog semmi, hehe.
Nekem meg talán érdemes volt ennyit „ücsörögnöm" a kritika megírásán, így az első hallgatástól máig tudom tartani azt a véleményem, hogy zseniálisan jó album, a 2006-os év egyik csúcslemeze, itthon mindenképpen, de a külföldi mezőnyt áttekintve is az élmezőnybe illeszthető. Azt a két (számomra) gyengécskébb dalt meg majd átugrom. Nálam ez most tíz pont, noha biztos vagyok benne, hogy készítenek még ennél is jobb lemezt a későbbiekben.
