Shock!

Zongorás bevezetővel indul az amerikai Bloodlined Calligraphy tavalyi anyaga, mely második teljes nagylemezük a sorban. Az 5/14/06 címre keresztelt zongorás intro bizonyos James Thomas Carternek (ez halálának dátuma ugyanis) állít emléket, csakúgy, mint maga az egész lemez.

A kellemes dallamok után aztán meglehetősen sokkolóan hatnak az igazi dalok, minimálcore hallható ugyanis itt, méghozzá elég klisés formában. Az egyetlen, ami miatt esetleg felfigyelhetnek a bandára, az Ally French; na nem, mintha olyan hihetetlen jó lenne, mindenesetre nő, és bár hallottunk már ilyenről (Walls of Jericho például) azért mégiscsak ritka az ilyesmi manapság. Mindenesetre Ally éppúgy üvölt, mint férfi kollégái, így tulajdonképpen semmi kuriózum nem hallható a lemezen. Egyetlen nótában van mindössze dallamos ének, ez pedig az elég érezhetően slágernek szánt It Can't Rain All The Time (persze, hogy Holló!), ám az ebben hallható témákat is egy vendég hölgy, bizonyos Amy Dresch hozza, mellesleg elég gyengécskén. Mindenesetre az amerikai piacon kajálják az ilyesmit, gondolom, ez is sláger lesz.

A többi nótával nem kívánok részletesen foglalkozni, ezek vér egyszerű, klisés metalcore darabok, másfél-két percben, szigorúan kiugró, meglepő vagy megjegyezhető pillanatok nélkül. Említésre sem nagyon méltóak. Ráadásként szerepel még a korongon a The Beginning of the End EP is, ami hangzásában inkább demónak felelne meg. Ezek a nóták nem gyalulnak annyira, mint lemezes testvéreik, köszönhetően a gitártémáknak, illetve a gyakran felbukkanó, dallamos – egyébként borzalmas – férfiúi éneknek; mindenesetre a közepes szintet még alulról sem súrolják, pontatlanok, ötlettelenek és teljesen fölöslegesek!

Háromnegyed óra mindebből már tényleg megfekszi a gyomromat.