Shock!

Még áprilisban jelent meg a Ghost Stories, de így is érdemes szólni róla néhány szót. Egyrészt azért, mert a Blue Öyster Cult eleve nincs túlreprezentálva az oldalon, másrészt meg mégiscsak arról a lemezről van szó, amivel egy bő öt és fél évtizede indult, legendás csapat búcsúzik el közönségétől. Esetükben maximálisan hihető is ez, hiszen a banda két fő arca közül Eric Bloom 80 éves lesz idén, és Buck Dharma is közelebb van már a nyolcadik X-hez, mint a hetedikhez. Ráadásul a zenekarra eddig sem a hihetetlen tempójú lemezkészítés volt a jellemző: az ilyen-olyan koncert- és gyűjteményes anyagokat nem számítva, az elmúlt harmincöt évben összesen három nagylemezre futotta tőlük.

Szóval a Ghost Stories esetében szinte biztosra vehetően nem csak marketingszöveg a „legutolsó" megjelölés, de rögtön hozzá is kell tennünk, hogy tulajdonképpen már ez sem hagyományos soralbum. Nem új dalok alkotják ugyanis, hanem 1978 és 1983 között fiókban maradt témákat rendeztek rá össze, a csapatot az utóbbi húsz évben basszusgitárosként, gitárosként, vokalistaként és producerként is segítő Richie Castellanóval.

Anno a '70-es és '80-as évek fordulóján, azaz abban a korszakban, amikor a Ghost Stories dalai is születtek, négy kiváló nagylemezt szórt ki magából a Blue Öyster Cult, köztük személyes kedvencemet, a Fire Of Unknown Origint is. Kivételesen erős, kreatív időszak volt ez tehát, ami egyben azt is jelenti, hogy az akkor félbehagyott vagy elveszett darabok sem a futottak még kategóriába való fércművek, bár kétségtelen, hogy nagylemezként azért kevéssé egységes az összkép. Míg például a Cherry vagy a Shot In The Dark az egészen korai, '70-es évek eleji, még nem kevés beat-ízt is magában hordozó ős-Blue Öyster Cult hangulatát idézik, addig a Late Night Street Fight vagy a So Supernatural már inkább a későbbi lemezek igen markáns, melankolikus dallamvilágát hozzák. Közös bennük viszont, hogy mindegyik kifejezetten fülbe ragadó, így már elsőre hallgattatják magukat.

Summa summarum, a Ghost Stories dalaiban is van spiritusz tehát, ráadásul van itt egy viszonylag friss tétel is, hiszen a záró The Beatles-feldolgozás If I Fell a banda történetét tekintve szinte tegnap, 2016-ban született, de valamiért lemaradt az utolsó „igazi" nagylemezről, a 2020-ban kiadott The Symbol Remainsről. És ha már a feldolgozásoknál tartunk, felkerült az anyagra a The Animalstől a We Gotta Get Out Of This Place és az élőben általuk is sokáig műsoron tartott Kick Out The Jams az MC5-tól. De érdekesség ezek mellett az 1970 és 1986 között regnált basszer, Joe Bouchard által írt, Gun című dal stúdióverziója is, amit élőben 1979-ben már játszottak itt-ott, hivatalosan azonban mindeddig nem jelent meg nagylemezen.

Nem karrierösszegző anyag tehát a Ghost Stories, inkább csak egy csokorra való búcsúajándék a rajongóknak, a banda egyik legjobb korszakából. Messze nem kihagyhatatlan, de mivel tele van jobbnál jobb tételekkel, azt sem mondanám, hogy kizárólag csak fanatikusoknak ajánlott. Mivel minősége alapján simán elmenne teljes értékű nagylemeznek is, tulajdonképpen akár új arcok is kezdhetik itt a csapattal való ismerkedést.