Shock!

Ha ez a Chroma Key lemez lenne az első, amit a project tulajdonképpeni egyetlen tagjától, Kevin Moore-tól hallasz, soha az életben nem találnád ki, hogy ez a fickó annak idején a Dream Theater villámkezű billentyűvirtuózaként lett ismertté a világ számára.

A Chroma Key már első lemezétől fogva egyfajta ambient jellegű zene volt, elektronikus, groove-os hatások keveredtek melankolikus épphogy-rock részekkel, halk, helyenként monoton énekkel. Nos az időközben Törökországba költözött Kevin most még mélyebbre merült az elektronikus borongás világába. Egy ötvenes évekbeli film adta az inspirációt e lemezhez, mégpedig úgy, hogy a filmet felére lelassítva merített ihletet az így igencsak besüppedt filmzenéből.

Radiohead, Tori Amos elektronikus dolgai és más ehhez hasonló elemek keverednek azokkal a hatásokkal, amiket Kevin már a Dreames időkben használt olykor (Eve, Space Dye Vest), de ugyanígy megtalálhatók a hetvenes évek pszichedelikus irányai és a nyolcvanasok szintipopjának valami Giger szintű elferdítései is. Sok hangminta bukkan fel, talán a filmből, meg biztosan máshonnan is, beszédfoszlányok, zajok - néha a zene mögött hangminta képében valami évszázados reklámzene szignálja zörren meg, meghökkentve (még jobban) a gyanútlan hallgatót.

Semmiképpen nem egy átlagos album ez. A zeneibb tételek is eléggé nyomasztóak, de vannak szinte nulla zeneiséggel rendelkező, monoton, tompa groove-ok, melyek majdnem változatlanul szólnak három-négy percen át (Radio Repairman). Igazi ének igen kevés helyen hallatszik, itt is csak pár visszafogott hang hagyja el Kevin torkát.

Akár tűnhet úgy az eddigi leírásból, hogy nem jó a lemez. Pedig nagyon is jó ez, csak szokni kell, és persze tilos madárfüttyös hangulatban hallgatni. Éjszaka, mikor fáradtan vonszol hazafelé az autó az országúton, és még kétszáz kilométer áll előtted, szinte simogat ez a furcsa borultság, amely szomorúsága ellenére mégsem szívja ki belőled az erőt, inkább elringat. A He Started With The Cat mintha a Twin Peaks zenéjének modernizált változata lenne, a Before You Started egy progresszív Kraftwerk utánérzés, a vége pedig indusztriális gép-jazz, ultrafurcsa, de EZ aztán igazán progresszív. Még ha néha fáj is. A Miserable Sufferings, mintha egy rozsdás, megtépett Enigma lenne, melyre valaki iszonyatos akcentussal mesél angolul. A Pure Laughter a "lejárt gépbohóc-nevetéseivel" mintha valami sötét Stephen King film zenéje akarna lenni, míg az Andrew Elsüllyesztette A Mostohaapját című tétel (már ez elég megdöbbentő) nem más, mint két percig az eső és a vihar hangja, mely mögött épp a hallásküszöb határán szól (sőt, inkább hallásküszöb alatt) valami teljesen kivehetetlen zene. A True And Lost egy széteffektezett női éneksávot is felvonultat, mintha egy elhagyott, félőrült kislány énekelne bezárva egy rozsdás mosdóba...

Lényeg a lényeg: Kevin még mélyebbre merült az eddig sem túl vidám stílusában, és biztos lesz olyan, aki mondjuk a Dreames emlékek miatt hallgatta az eddigi Chroma Key lemezeket, nos, ők garantáltan befordulnak tőle két pillanat alatt és felkötik magukat, Kevint, vagy magukat ÉS Kevint. Aki viszont nyitott a furcsa zenékre, és hangulatilag is széles skálán mozog, megérinti a magány és a melankólia, az megtalálja a számításait ebben a lemezben. Mint én.